Kilencven éves lett Pásztor Erzsi. Hatvanöt év színpad, több tucat filmszerep, felejthetetlen karakterek, egy kultikus televíziós figura és egy olyan hang, amelyet néhány mondat után az ország felismer.
Pásztor Erzsi most ünnepelte a 90. születésnapját. A kilenc évtizedből hat és fél évtizedet töltött színpadon. Közben bejárta a vidéki színházak világát, megfordult a főváros nagy társulataiban, filmezett, szinkronizált, televíziós szerepeket vállalt, és közben kialakult körülötte valami ritka: a közönség egyszerűen megszerette őt. Nem egyetlen szerep miatt, hanem azért a nagyon sajátos jelenlétért, amelyet néhány másodperc alatt fel lehet ismerni.
Pedig Pásztor Erzsi nem Pásztor Erzsi néven született. 1936. szeptember 24-én Budapesten Pápay Erzsébetként látta meg a napvilágot. Édesanyja fodrászüzletében már gyerekként testközelből találkozott a történetekkel, a humorral és az emberekkel. A német óvodában egyszer egy rendezvényen egyedül ő sült bele a mondókájába. Nem lett belőle tragédia. Később az iskolai szünetekben már a vaskályha köré gyűlt társait szórakoztatta szavalással.
A színészet felé vezető út aztán egyenesen vitt tovább. 1959-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Szinetár Miklós osztályában. Mesterei között Gellért Endre, Olthy Magda és Sulyok Mária is ott voltak. A főiskolán változtatta Pásztorra a nevét, mert Pápay Erzsiként már játszott egy másik színésznő.
Debrecen következett, aztán Budapest, Szolnok, Pécs, a Mafilm, később a Madách Színház. Tizenöt év Pécsen különösen fontos korszak lett az életében. A vidéki társulatok világa közben olyan színészi rutint adott, amelyet később a kamera előtt is magával vitt.
A filmvásznon egészen más arcát mutatta.
A Veri az ördög a feleségét egyik meghatározó alakítása után filmkritikusi díjat és Balázs Béla-díjat kapott. Az Angi Vera gyűlölködő pártaktivistája pedig egészen más karaktert mutatott. A Tenkes kapitánya, a Keménykalap és krumpliorr, A ménesgazda, A kenguru – különböző korszakok, különböző figurák, mégis mindegyikben ott maradt az a sajátos Pásztor Erzsi-féle jelenlét.
Aztán jött Janka néni.
És ezzel egy egész ország megtanulta a nevét.
A Szomszédok eredetileg mindössze öt megrendelt epizóddal indult Pásztor Erzsi számára. A sorozat végül tizenkét évig futott. Janka néni pedig sokkal tovább maradt életben, mint maga a sorozat: idézetek, internetes mémek, videók és újra meg újra előkerülő jelenetek tartják mozgásban. Pásztor Erzsi egyszer azt mondta, a mai napig kérdezik tőle, mit szólna Janka néni egy-egy aktuális helyzethez.
Ez azért különleges, mert Janka néni könnyedén elvihette volna a hátán az egész pályát.
Pásztor Erzsi mégsem engedte.
Színházban egészen más oldalát ismerhette meg a közönség. Örkény Macskajátékának Orbánnéja, a Koldusopera, a Bors néni vagy a Bernarda Alba háza szerepei mind másfajta színészi erőt követeltek. A komikum mellett mindig ott dolgozott benne a groteszk, a keserűség és a drámai súly.
A kollégák között is legendás személyiséggé vált. Csűrös Karolával még a főiskolás években megismerkedett, később a Madách Színházban közös öltözőjük lett, és szoros barátság alakult ki közöttük. Pásztor Erzsi több alkalommal beszélt arról, mennyire fájt neki Karola elvesztése.
A díjak idővel szépen felsorakoztak mögötte: Jászai Mari-díj, Balázs Béla-díj, Aase-díj, érdemes művész cím, majd 2012-ben Kossuth-díj. 2022-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett, ugyanebben az évben Mohorán szabadtéri színpadot neveztek el róla.
Mohora külön fejezet.
A Tolnay Klári Emlékházhoz évek óta erős kapcsolat fűzi. 2026-ban saját szalont kapott: mintegy 150 fotó, 40 plakát, személyes tárgyak, gyerekkori emlékek és díjak idézik fel a pályáját. Nem múzeumi távolságból: a berendezés egy szobát is megidéz, fotellel, állólámpával, biedermeier szekrénnyel, sminkasztallal.
Közben megjelent a Mégiscsak színésznő vagyok című könyv is. Lakner Zoltán és Reznák Gábor mintegy hatvanórányi beszélgetésből állította össze Pásztor Erzsi életének történetét. A könyv nem csillogó jubileumi emlékalbumként készült: a színésznő saját hangja, emlékei, sikerei és nehézségei kerültek középpontba.
És talán ez a legérdekesebb Pásztor Erzsi történetében.
Kilencvenévesen sem egy megszelídített, vitrinek mögé tett legenda képe rajzolódik ki róla. Ugyanaz a szókimondó, humoros, érzékeny személyiség szólal meg, akit a közönség évtizedek óta ismer. A taps mindig megérinti. A szeretetet pedig soha nem kezelte természetes járandóságként.
A közönség közben elvégezte a maga munkáját.
Megőrizte őt.
Megőrizte a hangját, a nevetését, Janka néni gesztusait, a filmszerepeket, a színházi alakításokat, a kiszólásokat. És azt a különleges érzést is, amelyet Pásztor Erzsi jelenléte okoz: mintha egy régi ismerős lépne be a szobába.
Kilencven év után ez már nem egyszerű népszerűség.
Ez országos emlékezet.
Szendrei Georgina
