BOLDOG BOLDOGTALAN – HÁY JÁNOS REGÉNYE, AMELYBEN TALÁN MAGUNKRA ISMERÜNK

Mi lenne, ha egysz­er nem azt kérdeznénk magunk­tól, hogy boldo­gok vagyunk‑e, hanem azt: vajon tény­leg azt az életet éljük, amit szeretnénk?

Háy János Boldog boldog­ta­lan című regénye különös utazás az emberi életek között. Egyetlen történet helyett megszám­lál­hatat­lan sors tárul elénk, ame­lyek vala­h­ogy mégis összekapc­solód­nak. A regény egyik legiz­gal­masabb gon­do­la­ta éppen az, hogy egyetlen ember élete sem tel­je­sen különál­ló: találkozá­sok, dön­tések, emlékek és véletlenek láthatat­lan szálakon kötik össze egymás­sal az embereket.

A könyv egysz­erre beszél szerelem­ről, magányról, vesztesé­gről, újrakezdés­ről és arról a nehezen meg­fogható érzés­ről, amit boldogság­nak nevezünk. Háy János nem akar­ja meg­mon­dani, hogyan kel­lene élnünk. Inkább olyan kérdéseket tesz fel, ame­lyekre az olvasó kényte­len saját magában keres­ni a választ.

Mitől lesz boldog egy ember? Lehetünk boldog­ta­lanok úgy is, hogy közben kívül­ről min­den rend­ben van? És vajon tény­leg a boldogsá­got ker­essük, vagy csak azt az életet, ame­lyről elhit­tük, hogy boldog­gá kel­lene ten­nie min­ket?

A Boldog boldog­ta­lan attól válik igazán szemé­lyessé, hogy miközben mások történeteit olvas­suk, egysz­er csak a saját életünk kérdé­sei kez­denek vis­szanézni ránk a lapokról. Nem tökéletes embereket mutat, hanem való­di­akat – dön­tésekkel, hibákkal, vágyakkal, veszteségekkel és újrakezdésekkel.

Ez a regény nem feltétlenül kön­nyű válas­zokat ad. Inkább arra késztet, hogy egy pil­lana­tra megálljunk, és fel­t­e­gyük magunknak a kérdést: tény­leg boldo­gok akarunk lenni, vagy egysz­erűen csak szeretnénk végre jól élni?

Szen­drei Georgina