TÉRISZONY – 900 MÉTERREL A FÖLD FELETT MÁR NINCS HOVA MENEKÜLNI



Van az a félelem, ame­lyet egy moziszék­ből is szinte fizikailag érezni lehet. A Téris­zony című új túlélőthriller pon­tosan erre épít: mag­a­ssá­gra, kiszol­gál­ta­tottsá­gra és arra az egysz­erű, mégis félel­metes kérdésre, hogy mit ten­nénk, ha több száz méter­rel a föld felett eltűnne körülöt­tünk min­den biz­tos pont. A Fall 2: Dead­point szeptem­ber 3‑án érkezik a mag­yar mozik­ba, és már a története alapján sem ígér kön­nyű menetet.

A történet Thaiföld lenyűgöző hegyvidékére visz, ahol Jax, testvére elvesztése után, kapc­so­la­tot alakít ki annak vak­merő barát­nőjév­el, Luce-szal. A két fiatal nő együtt vál­lalkozik a Mount Kwan hírhedt pal­lósétájára, ame­ly több mint 900 méter­rel a föld felett húzódik. Ami kezdet­ben külön­leges kaland­nak és az újrakezdés lehetőségének tűnik, pil­lana­tok alatt élet-halál har­c­cá vál­tozik: egy várat­lan kőom­lás után a két nő egy keske­ny, töréke­ny pal­lón reked a sza­kadék felett, segít­ség nélkül.

Innen pedig már nincs kön­nyű út lefelé. Nincs biz­ton­sá­gos lépc­ső, nincs egysz­erű vis­szafor­dulás, és nincs olyan pont, ahol az ember meg­nyu­god­hat­na. A film egyik leg­erősebb eleme éppen ez a folyam­atos kiszol­gál­ta­tottság. A szere­plők nem egy hatal­mas szörnyeteg elől menekül­nek, hanem maga a környezet válik ellen­ség­gé. Egy rossz moz­du­lat, egy megrecc­senő desz­ka, egy erősebb szél­lökés vagy egyetlen rossz dön­tés végzetes lehet.

A Téris­zony a 2022-es Zuhanás világához kapc­solódik, de új történetet és új fősz­ere­plőket állít a közép­pont­ba. A ren­dezői szék­ben Michael és Peter Spierig ülnek, a főbb szerepekben pedig Har­ri­et Slater, Arse­ma Thomas és Tom Brit­tney látható. A film körül már most komoly figyelem alakult ki, részben azért is, mert az első rész később, stream­ing­ben talált új és lelkes közön­sé­gre, ami hoz­zájárult a foly­tatás megszületéséhez.

A film azon­ban nem pusztán arról szól, hogy két ember milyen mag­a­s­ra kerül. A való­di kérdés az, hogy mi történik az ember­rel akkor, amikor megszűnik a kon­troll érzése. Amikor már nem lehet egysz­erűen elsétál­ni egy helyzetből. Amikor a félelem nem vala­mi távoli dolog, hanem min­den egyes másod­per­cben jelen van. A mag­a­sság ebben a történet­ben szinte önál­ló szere­plővé válik: hatal­mas, közöm­bös és könyörte­len.

És miközben a néző biz­ton­ság­ban ül a moz­iban, a film éppen azt próbál­ja elérni, hogy ezt egy pil­lana­tra elfele­jt­sük. A keske­ny pal­ló, a több száz méteres mélység és a végte­len­nek tűnő táj olyan látványt terem­thet, ame­lynél a téris­zonyos nézők számára már maga a kép is komoly pró­baté­tel lehet. A készítők nem véletlenül építenek ennyire erősen a mag­a­sságérze­tre és a fizikai kiszol­gál­ta­tottsá­gra: a cél az, hogy a néző ne csak lás­sa a veszé­lyt, hanem szinte érezze is.

A Téris­zony külön­legessége ugyanakkor az is, hogy a látvány mögött szemé­lyes történet húzódik. Jax nem egysz­erűen egy veszé­lyes kalan­dra vál­lalkozik. Gyász és veszteség is kíséri, és a hegy meghódítása számára egy­fa­j­ta szem­benézés önmagá­val. A túlélésért foly­ta­tott küzdelem így las­san bel­ső har­c­cá is válik: med­dig képes elmen­ni vala­ki, ha már nincs lehetősége vis­szafor­dul­ni, és men­nyi erőt tud előhívni magából akkor, amikor min­den azt súg­ja, hogy nincs tovább?

Talán ezért működ­nek olyan erősen a túlélő­filmek. A néző egy szél­sőséges helyzetben saját magát is elkez­di elképzel­ni. Mit ten­nék én? Fel mernék áll­ni azon a pal­lón? Meg tudnék kapaszkod­ni? Képes lennék hideg fej­jel dön­teni, miközben több száz méter választ el a földtől? A film pedig pon­tosan ezekkel a kérdésekkel ját­szik.

A Téris­zony szeptem­ber ele­jén érkezik, éppen abban az idősza­k­ban, amikor a nyári nagy látvány­filmek után újra erősebb szerepet kap­nak a fes­zült­sé­gre, történe­tre és karak­terekre építő thrillerek. A mag­yar mozipremier szeptem­ber 3., míg az amerikai moz­ibe­mu­tató szeptem­ber 2.

A film leg­nagy­obb kérdése végül talán nem is az, hogy sikerül‑e lejön­ni a hegyről. Hanem az, hogy mit tesz velünk a félelem, amikor nincs hová menekül­ni előle. Mert a Téris­zony­ban a mélység nem csupán alat­tunk van. Ott van a dön­té­seinkben, a veszteségeinkben, a bizony­ta­lan­sá­gainkban – és abban a pil­lanat­ban, amikor rájövünk, hogy a következő lépést akkor is meg kell ten­nünk, ha félünk.

900 méter­rel a föld felett már nincs hová hátrál­ni. Marad a pal­ló, a sza­kadék, a félelem – és az életösztön.

YouTube

This con­tent is blocked because YouTube cook­ies have not been accept­ed.

Szen­drei Georgina

HOVA TOVA? – BUDAPEST LAKÁSAIBA KÖLTÖZIK A KULTÚRA