Mi lenne, ha lenne egy telefonfülke, amelyben egyszer még hallhatnánk annak a hangját, akit elveszítettünk? Egyetlen hívás, egy utolsó mondat, egy lehetőség arra, hogy választ kapjunk valamire, amit már soha nem tudunk megkérdezni. I Szujon Az utolsó hívás – Dzsian telefonfülkéje című regénye erre a különös és fájdalmas gondolatra épül, és egy olyan történetet tár az olvasó elé, amely egyszerre szól veszteségről, bűntudatról, gyászról és a továbblépés nehézségéről.
A történet középpontjában egy pszichológiai boncolásokkal foglalkozó központ áll, ahol olyan emberek történetei találkoznak, akik egy szeretett személy öngyilkossága után maradtak egyedül. Mindegyikükben ott vannak a megválaszolatlan kérdések, a harag és az önvád. A központ közelében azonban áll egy elhagyatott telefonfülke, amelynek van egy különös titka: aki felemeli benne a kagylót, meghallhatja elhunyt szerette utolsó gondolatait.
Kang Dzsian, a központ vezetője maga is veszteséget hordoz. Édesapja halála óta újra és újra visszatér a telefonfülkéhez, abban a reményben, hogy még egyszer hallhatja a hangját. A különös hely idővel nemcsak számára válik fontossá. Dzsian felismeri, hogy ezek az utolsó gondolatok segíthetnek az itt maradóknak megérteni valamit abból, ami történt. Nem azért, hogy visszafordítsák a múltat, hanem azért, hogy képesek legyenek együtt élni azzal, amit már nem lehet megváltoztatni.
I Szujon regénye éppen ettől több egyszerű különleges alapötletnél. A telefonfülke csak a történet kapuja. Mögötte emberek vannak, akik szeretnének még egyetlen választ, egyetlen mondatot, egy utolsó lehetőséget. A könyv közben egyre világosabbá válik, hogy a gyász nem egyszerűen arról szól, hogy hiányzik valaki. Arról is szól, hogy mit kezdünk mindazzal, amit nem mondtunk ki időben, és hogyan tanulunk meg tovább élni egy olyan veszteséggel, amelyre nincs valódi magyarázat.
A z utolsó hívás 2026-ban jelent meg magyarul az Európa Könyvkiadónál, Vörös Erika fordításában, 376 oldalon. A regény eredeti címe The Girl in a Phone Booth.
Ez a könyv nem könnyű olvasmány, de éppen ezért lehet nagyon erős élmény. Aki szereti azokat a történeteket, amelyek egy különleges alaphelyzetből indulva emberi kérdésekhez érkeznek, annak érdemes kézbe vennie. Az utolsó hívás végső soron nem arról kérdez, hogyan beszélhetnénk még egyszer a halottainkkal. Sokkal inkább arról, hogy mit mondanánk nekik, ha még egyszer valóban lehetőségünk lenne rá – és mit kezdenénk a saját életünkkel azután, hogy letettük a kagylót.
Szendrei Georgina
