Balerinának készült, színésznő lett, komikaként országos kedvenc, drámai szerepekben pedig újra és újra bebizonyította, hogy sokkal több van benne annál, mint amit a közönség első pillantásra gondolna. Esztergályos Cecília története nem a múltról szól. Hanem arról, hogyan lehet újra és újra jelen lenni.
Esztergályos Cecíliát szinte lehetetlen egyetlen emlékkel azonosítani. Van, akinek a televízióból ismerős, másnak a színházból, megint másnak egy régi filmszerepből. Egy egész generáció számára pedig egyszerűen ő az a jellegzetes hang, arc és jelenlét, amelyet nem lehet összekeverni senkivel. A közönség sokszor úgy érzi, mintha mindig is ott lett volna a magyar kulturális életben. Pedig a pályája egészen másfelől indult.

Balettművészként kezdte. A Balettintézet növendéke volt, majd három éven át a Pécsi Balett tagjaként dolgozott, mielőtt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára került. Ez az indulás később különleges jelentőséget kapott, mert a színészi játékában mindig ott maradt valami abból a fegyelemből, amelyet a tánc követel: pontos ritmusérzék, jelenlét, testbeszéd és az a képesség, hogy egyetlen mozdulatnak is jelentése legyen.
Már főiskolásként megérkezett az első nagy színpadi siker. 1968-ban Móricz Zsigmond Csibe című drámájának címszerepét játszotta, és innentől kezdve egyre több színház társulatában találkozhatott vele a közönség. Dolgozott többek között a Tháliában, a Nemzetiben, a veszprémi Petőfi Színházban és a József Attila Színházban. Az évtizedek során kialakult róla egy kép: a kivételes humorérzékű, energikus, szinte örökmozgó színésznő. Csakhogy ez csak az egyik Esztergályos Cecília.
A másik ott van azokban a pillanatokban, amikor a nevetés hirtelen elhallgat. Amikor a komika arca mögött megjelenik egy egészen másfajta történet. Talán ez az egyik legizgalmasabb része a pályájának: miközben a közönség könnyen megjegyzi a humorát, a színészi eszköztára ennél jóval szélesebb. Éppen ezért különösen érdekes az a szerep is, amelyre most készül.
Örkény István Macskajátékában Esztergályos Cecília alakítja Orbánnét az Új Színházban. A bemutató 2026. október 16-án lesz, Vass György rendezésében. Partnere Frajt Edit, aki Gizát játssza, mellettük Gregor Bernadett és Nemes Wanda is fontos szerepet kap az előadásban. A történet két idősödő testvér kapcsolatán keresztül beszél az idő múlásáról, a szeretet utáni vágyról, a féltékenységről, az összetartozásról és arról, hogy az életkedvnek nincs lejárati ideje.
És itt válik igazán érdekessé a szereposztás. Orbánné nem egy távoli, megközelíthetetlen színpadi figura. Szenvedélyes, makacs, szeretetre éhes, vitatkozik a világgal, és közben kapaszkodik abba, ami még az övé lehet. Nevetni is lehet rajta, de közben könnyű felismerni benne valami nagyon emberit. A darab egyik ereje éppen ebből születik: a komikum és a fájdalom nem külön-külön érkezik, hanem ugyanabban a pillanatban.
Esztergályos Cecília számára pedig különösen érdekes lehet ez a találkozás. Egy olyan színésznő játssza Orbánnét, akinek pályája során az életkor soha nem jelentette azt, hogy hátrébb kell lépni. Éppen ellenkezőleg. Új szerepek, új feladatok és új helyzetek bizonyították, hogy egy hosszú pálya nem feltétlenül lassulást jelent. Néha egyszerűen más színeket kezd használni.

Ezért különleges az ő története. Nem azért, mert több mint öt évtized után még mindig színpadon van. Hanem azért, mert a közönség előtt ma is képes meglepetést okozni. A balettből érkezett színésznőből karakteres komika lett, a komikából drámai erejű színpadi személyiség, majd mindezek egyszerre kezdtek működni benne.

A pálya során Kossuth- és Jászai Mari-díjjal is elismerték, de Esztergályos Cecília esetében talán mégsem a díjak mesélnek a legtöbbet. Hanem az, hogy hányféle szerepet tudott úgy magára venni, hogy közben soha nem tűnt el mögöttük.
Most pedig újra ott áll majd a színpadon. Orbánnéként. Egy asszonyként, aki nem akar lemondani a szerelemről, a figyelemről, a testvéréről, a saját igazáról – és legfőképpen az életről. Talán ezért lehet ez a szerep több egyszerű színházi feladatnál. Egy olyan színésznő találkozik egy olyan figurával, akinek legfontosabb tulajdonsága ugyanaz, amit Esztergályos Cecília pályája is újra meg újra megmutatott: még nincs vége.
Mert vannak művészek, akiknek az életkor egy adat. És vannak, akiknél inkább csak egy újabb szerep kezdődik vele.
Szendrei Georgina
