Az Egyesült Királyság mutatja be a…

Az Egyesült Királyság mutat­ja be a művész alkotá­sainak legkom­plexebb összeál­lítását 100 évvel azután, hogy a párizsi rendőrség bezárat­ta a koráb­bi kiál­lítást annak szemérem­sértő jel­lege miatt. Amadeo Modigliani 1884 és 1920 között élt olasz szo­brász és fes­tő, a 20. száza­di avant­gárd jel­legzetes képviselő­je, a párizsi isko­la (École de Paris) tag­ja. A művész sze­fárd zsidó szár­mazású volt, apja pénzváltót üzemeltetett, any­ja iskolát vezetett. Gyer­mekko­rában gyakran betegeskedett. Amadeo volt a negyedik, a család legkisebb gyer­meke. 1898-ban kezdte meg művészeti tanul­mányait, majd Firen­zében és Velencében élt, ahol a reneszán­sz művészetet tanul­mány­oz­ta. Találko­zott többek között Picas­so-val, Darein-nel és Juan Gris-sel is.1906-ben Párizs­ba költözött és az ifjú párizsi művészek életét élte. Beiratko­zott a párizsi iskolá­ba, ahol a külföl­di művészek egyik fő alakjává vált. A portréfestészet mel­lett a szo­brászat is foglalkoz­tat­ta, kisplasztikái a mai napig elbűvö­lik a közön­séget spir­i­tu­al­itá­suk miatt. Az igazság, szép­ség és tisz­taság keresése vezette művészetét, alkotói szenvedé­lye min­den munkájában benne van. 100 évvel ezelőtt leál­lí­tot­ták Modigliani show-ját, mert botrányos­nak és tisztességte­len­nek bélyegezték művészetét: a női mezte­len­séget ábrá­zol­ta. Csütörtökön a Tate Mod­ern eddig együtt soha nem látott fest­ményeket muta­tott be a művésztől. „Nagy­on fan­tasztikus, nagy­on izga­tot­tak vagyunk – mond­ta Nan­cy Ireson,a galéria nemzetközi művészeti kurá­to­ra. – ez a leg­nagy­obb gyűjtemény Modigliani nud­ista fest­ményeiből, ami vala­ha volt az Egyesült Királyságban.”A fest­mények a legát­fogóbb Modigliani kiál­lítá­son kerül­nek bemu­tatás­ra. A kurá­torok cél­ja, hogy új fény­ben mutassák meg a művészt, akiről néha töb­bet beszél­tek elfo­j­tott élet­mód­ja miatt, mint gazdag művészete végett. Modigliani művészete sokkal több, mint hosszúkás arcok és man­du­la for­májú sze­mek portéjá­nak soroza­ta. A kiál­lítás külön­legességét adja, hogy a galéria történetében először a vir­tuális valósá­got is bevon­ják a még kom­plexebb láto­gatói élmény érdekében. A kiál­lítás­ra érkezők egy olyan beren­dezést vehet­nek a fejükre, mely a művész kic­si, dohányfüst­tel teli dol­go­zó szobáját eleveníti újra. „Örülünk, hogy itt van­nak a képek. Az aktok felku­tatása különösen izgal­mas volt, sok­szor magángyűjtemények­ből kel­lett felku­tat­ni őket.” meséli Ireson.Modigliani mod­ern­izál­ta a mezte­len fes­tészetet. Még akkor is, ha művészete 1917. decem­berében még túl sok volt az akko­ri emberek számára. A művész első önál­ló kiál­lítása a Berthe Weill galériában nyílt meg, de rövid életű volt, hiszen a rendőrség hamar lezár­ta azt. Ire­son reméli, hogy 2017-ben a láto­gatók töb­bet fog­nak lát­ni, mint pusztán mezte­len női testeket. „Ezek tény­leg rend­kívüli művek. Van benne egy­fa­j­ta csodálatos érzék­iség. Ugyanakkor nagy­on erős női képet sug­all. A nők története rengeteget vál­to­zott ez alatt a 100 év alatt.” A képek az első világháború alatt készül­tek. Ez idő tájt nagy­on sok fér­fi volt távol, a nőknek sokkal több lehetőségük volt itthon, munkát kereshet­tek, függetlened­het­tek. „Talán nem háza­sod­tak meg. Élhet­tek egyedül. Nem kel­lett gyereket vál­lal­niuk. Bár ez nem a mai fem­i­niz­mus, de vala­mi elin­dult akkor. Nagy­on érdekes, hogy ezekre a nőkre akkor úgy gon­do­ltak, mint választó nőkre.” – meséli Ire­son. A mod­el­lkedés akkor nagy­on is jól kereső sza­k­ma volt, ezek a nők két­sz­er annyi pénzt kap­tak, mint gyár­ban dol­go­zó tár­saik. Egyes mod­ellek még félénknek és ideges­nek tűn­nek, míg mások mag­a­biz­tosan ülnek mod­ellt a művésznek. „Ahogy nézed a képeket, úgy érzed, ismered ezeknek a nőknek a karak­terét – mond­ja – Igen, már akko­rib­an is volt mod­el­lkedés. Sőt, gyakran frizu­ra és smink is, ami akko­rib­an valóban merésznek számí­tott.” Modigliani sokáig ker­este saját stílusát. Simon­et­ta Fraque­l­li, műveinek sza­kértő­je és a show társkurá­to­ra szerint a láto­gatók lát­ni fogják, hogy a művész sokkal több, mint ahogy azt gon­do­lták. „Sokan úgy gon­do­lják, hogy művei nagy­on hason­lóak, egysíkúak. De ahogy haladunk előre a kiál­lítá­son, látjuk, ahogy egyre fejlődik, ahogy új ele­meket épít a művészetébe. Min­den fest­ménye külön­böző, mind külön­leges.” A show új fény­ben tün­teti fel Modiglian­it, de azért arról sem szabad megfeled­keznünk, hogy igazi rossz­fiú volt: imád­ta a nőket, a rumot, ópi­u­mot, hasist, sőt még a kokaint sem vetette meg. A művész nagy­on fiat­alon, 35 éves korában halt meg az alko­hol­f­o­gyasztás­sal össze­füg­gés­be hozható tuberkolózis­ban. A kiál­lítás novem­ber 23. és április 2. között látható a Tate Mod­ern­ben.