A szexuális forradalomnak köszönhetően a család…

A szex­uális for­radalom­nak köszön­hetően a család ma már elégte­len intézmény a szo­ciális háló megteremtésére, sőt ma már nyu­god­tan beszél­hetünk róla múlt időben. A család megdől­ni lát­szó hagy­ománya helyett vala­mi egészen más­ra, egészen újra lenne szük­ség – fogal­maz­ta meg véleményét a két szóki­mondó szerző, Bihari Vik­tória és Puzsér Róbert a Feld­már Intézet Nő és Fér­fi, avagy széthul­lott nemi szerepek a XXI. század­ban című ren­dezvény. Puzsér Róbert, úgy lát­ja: ma min­den arról szól, hogy véletlenül se eléged­jünk meg sem­miv­el, hajs­zoljuk a mind nagy­obb prof­i­tot, örökké ker­essük a szebb, a jobb és a legú­jabb ter­méket. „Ezek a szlo­genek nem azért van­nak, hogy boldog lény, hanem azért, hogy valakik mil­liár­dosok lehessenek.” Ez a korszellem pedig épp elég ahhoz, hogy tönkret­e­gye a kapc­so­latainkat és az életün­ket. A markáns véleményéről ismert újságíró azt is meg­fo­gal­maz­ta, hogy a helyzetet csak ron­t­ja a mai fem­i­nisták iden­titásvál­sá­ga. „A fem­i­niz­mus­nak így sos­incs vége. Fel van­nak szabadul­va a nők.” Puzsér szerint, ha a fem­i­nisták ezt elis­mernék, azzal saját létük rel­e­van­ciáját kérdő­jeleznék meg. Szó­val ma már csak az a nagy kérdés, hogy ebből a szabad­ság­ból hova tovább. Puzsér azt is hoz­zátette, hogy a szex­uális for­radalom­nak köszön­hetően a család ma már elégte­len intézmény a szo­ciális háló megteremtésére, sőt már nyu­god­tan múlt időben is emlí­thetjük. Abban Bihari Vik­tória is egyetértett, hogy a család megdől­ni lát­szó hagy­ománya és princípi­u­ma helyett vala­mi egészen más­ra, egészen új intézményre lenne szük­ség. Az előadók szerint a család helyét egy Woody Allan-filmek­ből ismerős tágabb baráti és értékközösségnek kel­lene átven­nie, amiben nagy­obb lehetne a fér­fi­ak szabad­sá­ga, mert a mai monogám kapc­so­lati kultúra csak a hazugság kultúráját teremti meg. Bihari Vik­tória Pop­per Péter gon­do­latait idézve elmond­ta, hogy rend­kívül álsá­gos­nak tart­ja a „nem lehet élményed nélkülem” viselkedést. „Egy pár cen­tis hús­darabért, ami máshol van, miért kéne óriási bal­hét csinál­ni, és ugyan miért lenne prob­lé­ma, ha ezért a párunk egy pic­it mosolygós­ab­ban jön haza” – tette föl a kérdést a nép­sz­erű blog­ger. Puzsér erre reflek­tál­va elmond­ta, hogy a nők szeretete kisajátító, mert szá­mukra nem az az első, hogy a másik­nak jó legyen. Tehát a fogal­mat Feld­már Andráshoz hason­lóan definiál­ta: „a szeretet az önkéntes rab­szol­gaság (…) melynek fok­mérő­je a szeretet­tben és nem a szeretőben van.” Ugyanezeket az evolú­ciós dri­ve-okat használ­ja ki a Puzsér által gyűlölt mar­ket­ing, ami első­sor­ban az éhsé­gre és a szex­u­al­itás­ra építve igyek­szik elad­ni ter­mékeit. Jó kérdés, hogy ha ebben a dimen­z­ióban meg­je­lenik a tudatosság, akkor ezt egy másik dimen­z­ióban, a magánéletünkben min­dezt miért nem tudjuk kivitelezni? Bár ezt az előadók nem vetet­ték föl, de szer­in­tünk jó kérdés, hogy a monogám kapc­so­la­tot ki tette hatal­mi ide­ológiává. A fér­fi­ak vagy a nők? Valószínű­leg a történel­mi évszázadok során az említett intézményt nem a nők alakí­tot­ták így, ami mostan­ra fokozatosan szabad­dá vált. Leszűrve a beszél­getés tanul­sá­gait, ha evolú­ciós ellen­tét fes­zül a két oldal között, akkor valószínű­leg nem jutunk tovább Karinthynál: „Szerelem, furcsa veg­yüléke szeretet­nek és önzés­nek – mind a ket­tőnél álnok­abb és mélyebb, mind a ket­tőnél hatal­masabb.” Ugyanakkor eszünkbe juthat Füst Milán is, aki Szex­uál-lélek­tani elmélkedések című könyvében a Tro­briand szigetek szex­uális beren­dezkedését említi elérendő pél­daként, ahol a fiat­alok először kit­o­mbol­hatják magukat és meg­ta­pasz­tal­hatják a totális szex­uális szabad­sá­got, ám miután monogám kapc­so­lat­ba lép­nek, a fér­fi­ak tel­jes hűsé­gre van­nak kötelezve. Először a fér­fi princípi­um is jól lakik, azután a női princípi­um is meg­marad. (For­rás és tel­jes inter­jú: hvg.hu)