A német szerzőpáros – Dr. med. Herbert Renz-Polster gyerekorvos és a Heidelbergi Egyetem Mannheimi Közegészségügyi Intézetének kutatója és Prof. dr. Gerald Hüther szakíró és a neurobiológia professzora a Göttingeni Egyetemen, továbbá Németország egyik legismertebb agykutatója – gondolatébresztő, esetenként csipkelődő és sok-sok aha-élménnyel szolgáló művéből megtudjuk, miként voltak a gyerekek saját fejlődésük alakítói a múltban, miként maradnak azok a jelenben is, és milyen szerepet játszik mindebben a természet, vagy akár a modern kütyük. A hagyományos társadalmakat tanulmányozó kutatók alapvető különbségeket találtak aközött, ahogy a gyerekek egykor felcseperedtek, és ahogy manapság felnőnek. Alig pár száz évvel ezelőtt a legtöbb idejüket más gyerekek körében töltötték, méghozzá vegyes életkorú csoportokban, közösen játszva és a játék által tanulva, a természetben. Ehhez képest manapság tantermekben ülnek, azonos korúak között, felnőtt(ek) társaságában; vagy esetleg egy kütyü képernyőjét figyelik és nyomkodják. Vajon ez az óriási változás milyen következményekkel jár a fejlődésükre nézve? A kötet szerzőinek eszük ágában sincs kivonulni a modern korból, ám kellő hozzáértéssel és humorral bemutatják, hogy a természet közelsége és a vegyes korú gyerekcsoportokban folytatott önszervező játék milyen jótéteményekkel járult hozzá az életkompetenciák kialakításához, már akkor is, amikor a kompetencia kifejezés még nem létezett.
