GRECSÓ KRISZTIÁN-MELLETTEM ELFÉRSZ



Egy család múlt­ja néha közelebb van hoz­zánk, mint hin­nénk

Egy név. Egy régi fénykép. Egy elfele­jtett történet. Egy csalá­di emlék, ame­lyről sokáig sen­ki sem beszél. Grec­só Krisztián Mel­let­tem elférsz című regénye egy ilyen nyomozás­sal indul, majd las­san egészen máshová vezet: önma­gunkhoz.

A főhős saját család­já­nak múltját kez­di kutat­ni, és közben olyan történetekkel találkozik, ame­lyek megvál­toz­tatják a jelen­ről alko­tott képét is. Régi szerelmek, dön­tések, vágyak, veszteségek és elhall­ga­tott rés­zletek kerül­nek elő. Mintha egy régi csalá­di album lap­jai közül egysz­er csak egy tel­je­sen más élet nézne vis­sza.

Grec­só Krisztián egyik leg­nagy­obb ere­je a hétköz­napi emberi sor­sok­ban rej­lik. Nem kell hoz­zá külön­leges világ vagy rend­kívüli hős. Elég egy család, néhány régi történet és az a kívánc­siság, ame­ly egy idő után már nem enge­di el a múl­tat.

A regény közben egyre érdeke­seb­bé válik a kérdés: men­ny­it hor­dozunk magunkban azok­ból, akik előt­tünk éltek? Egy csalá­di minta továb­börök­lőd­het. Egy kimon­dat­lan fáj­dalom évtizedeken át ott marad­hat. Egy régi szerelem története pedig egészen különös módon vis­szhang­ozhat a következő gen­erá­ció életében.

A Mel­let­tem elférsz ettől lesz több egysz­erű csalá­dregénynél. A múlt felől indul, de végül a jelen­ben élő ember­hez érkezik meg. Ahhoz az ember­hez, aki szeretné érteni a saját történetét, miközben rájön, hogy az önis­merethez néha nem előre, hanem hátra kell nézni.

Grec­só Krisztián könyve csende­sen dol­go­zik az olvasóban. Nem akar nagy igazsá­gokat ráeről­tet­ni. Inkább történeteket ad, majd hagy­ja, hogy azok­ból min­den­ki meg­talál­ja a saját kérdé­seit.

És amikor bec­sukjuk a könyvet, kön­nyen lehet, hogy egy ideig még a saját csalá­di történeteinken gon­do­lko­dunk.

Szen­drei Georgina

MÜLLER PÉTER-SZERETETKÖNYV

PÓKEMBER – VADONATÚJ NAP