Egy könyv, amelyhez nem ugyanazzal a szívvel térünk vissza
Müller Péter gondolatai számomra soha nem egyszerű mondatok. Inkább olyan belső beszélgetések, amelyek néha akkor találnak meg, amikor a legnagyobb szükségünk van rájuk.
A Szeretetkönyv különösen közel áll hozzám. Nem azért, mert minden gondolatára ugyanúgy nézek ma, mint évekkel ezelőtt. Éppen az ellenkezője miatt. Mert az ember változik. Más kérdései lesznek, más veszteségeket ismer meg, másképp szeret, másképp enged közel valakit, és közben egészen más jelentést kap ugyanaz a mondat.
Müller Péter a szeretetről ír, de közben sokkal mélyebbre visz. A szerelemhez, a magányhoz, a férfi és nő kapcsolatának nehézségeihez, az önmagunkkal való békéhez. Ahhoz a belső világhoz, amelyet kívülről senki sem láthat teljes egészében.
Nekem éppen ez az izgalmas benne. Nem kész válaszokat szeretnék kapni az élettől. Sokkal többet jelent egy gondolat, amely megállít. Egy mondat, amely után csend lesz. Egy felismerés, amely később, egy egészen más élethelyzetben visszatér.
A Szeretetkönyv ilyen könyv.
Lehet olvasni egy nyugodt estén, lehet felütni egy nehéz nap után, és lehet egyszerűen csak kinyitni valahol. Más és más mondat talál meg bennünket. A szeretetről pedig közben lassan kiderül, hogy nem pusztán érzés. Felelősség, jelenlét, szabadság, elfogadás és bátorság is.
Szeretni ugyanis nem mindig könnyű. Közel engedni valakit még nehezebb. Elengedni néha fájdalmasabb. Megtanulni önmagunkat szeretni pedig hosszú út.
Müller Péter gondolatai nekem azért fontosak, mert nem akarják megszépíteni az emberi kapcsolatokat. Megmutatják a fényt és az árnyékot is. A vágyat és a félelmet. A kötődést és a szabadságot. Mindazt, amitől egy kapcsolat valóban emberi lesz.
És talán éppen ezért tud egy régebbi könyv ma is ennyire közel kerülni hozzánk.
Mert a szeretet kérdése nem lett régebbi.
Mi lettünk mások.
És amikor újra elolvassuk, lehet, hogy már egészen mást hallunk ki ugyanazokból a gondolatokból.
Szendrei Georgina
