Tizennyolc éve nincs rendszeresen képernyőn. Közben Nizza közelében épített új életet, kávéházat működtetett, regényt írt, majd 2026-ban két új könyvvel tért vissza. Most már nem az a kérdés, miért tűnt el a televízióból. Hanem az: mit keresett utána?
Volt idő, amikor egy Frei-riporthoz nem kellett magyarázat. Elég volt a név. Frei Tamás megjelent egy távoli országban, egy különös történet közepén, és néhány perc múlva a magyar néző olyan helyre került, ahová valószínűleg soha nem jutott volna el. Aztán 2008-ban elbúcsúzott a képernyőtől. És valami érdekes történt. Nem lett belőle eltűnt ember. Csak eltűnt abból a képből, amelyben addig mindenki ismerte. A következő fejezet már nem televíziós stúdiókban játszódott. Frei az írás felé fordult, és közben Franciaországban, Nizza közelében épített életet. A könyvírás mellett a róla elnevezett kávéházlánccal is foglalkozik. A televíziós riporteri korszak után tehát nem egyszerűen visszavonult: másik világot választott magának.
A könyvek azonban nem jelentettek teljes szakítást a régi Frei-világgal. Sőt. A regényeiben ugyanaz a kíváncsiság maradt meg, amely korábban riporterként is hajtotta: mi történik a háttérben? Mi mozgatja az embereket? Mi történik egy politikai döntés mögött? Hogyan kapcsolódik egymáshoz pénz, hatalom, érdek és emberi sors? Csakhogy most már nem egy kamera előtt áll. Ő építi fel a történetet. 2026 augusztusában megjelent A megmentő, 647 oldalas új regénye, amelyben André Calvi története Budapestről egy afrikai országon és Teheránon keresztül egészen a hidegháborúban elrejtett orosz miniatombombákig vezet. A regényben London, Budapest és a Közel-Kelet is fontos helyszín, a fikció pedig valós világpolitikai és gazdasági környezetekkel keveredik. Alig néhány hónappal később érkezett az újabb kötet, az AGRÁRBÁRÓK. A történet Nizzából indul, majd André Calvi és kislánya életveszélyes helyzetbe kerül, a cselekmény pedig Kelet-Ukrajnáig jut. A regény 2026. augusztus 19-én jelent meg, több mint hatszáz oldalon.
Frei számára ez azért is érdekes váltás, mert a televízióban a valóságot kellett megtalálnia. Az íróasztalnál viszont neki kell megteremtenie azt. Ehhez pedig nem kevés tapasztalat áll mögötte. Korábban azt is elmondta, hogy már amerikai egyetemi évei alatt érdekelte a forgatókönyv- és regényírás, a dramaturgia pedig régóta foglalkoztatta. A könyvírás gondolatát évekig dédelgette, majd amikor elérkezettnek látta az időt, két év alatt megírta A megmentőt. Ez egészen más tempó. Egy televíziós riport néhány perc. Egy regény több száz oldal. Egy riporternek el kell jutnia a helyszínre, megtalálnia a szereplőt, feltennie a kérdést, majd néhány percben elmesélnie, amit látott. Egy írónak ugyanezhez hónapjai vannak. És közben létrehozhat valamit, ami addig nem létezett.
Frei régi újságírói módszere azonban a regényeiben is érezhető: a helyszíneket komolyan veszi. Egy korábbi interjúban arról beszélt, hogy amikor egy regény helyszíne valós, igyekszik személyesen is megnézni, fényképezni, megfigyelni a részleteket. Egy zsanai helyszín miatt például külön időt szánt arra, hogy a történetben szereplő időszakban járjon ott, és még a környezet apróságait is dokumentálta. Ez talán megmagyarázza, miért működik nála olyan erősen a helyszín. Nem egyszerűen azt írja le, hogy „Nizza”. Hanem azt a Nizzát akarja megteremteni, amelyben az olvasó érzi a teret, látja az utcát, felismeri a környezetet, és elhiszi, hogy a történet akár ott is megtörténhetne.
És közben Frei Tamás neve 2026-ban ismét visszakerült a televízió közelébe. Az elmúlt egy évben többször egyeztetett az RTL-lel egy lehetséges visszatérésről. A tárgyalások végül nem vezettek megállapodáshoz. Frei elmondása szerint önmagában a képernyő már nem elég: csak olyan feladat miatt térne vissza, amely valóban felkelti a kíváncsiságát. Ez az egyik legérdekesebb pont a történetében. Mert a képernyőről való eltűnése után most nem a képernyő lett a hiányzó darab. Hanem a kíváncsiság lett a szűrő. Ha valami érdekli, beleáll. Ha nem, elengedi.
Talán ezért is különös látni őt ma. A régi televíziós Frei Tamás emléke még mindig él a magyar közönségben: a külföldi riportok, a távoli helyszínek, a kérdések, a történetek. De közben egy másik Frei Tamás alakult ki. Egy férfi, aki Nizza közelében él, könyveket ír, kávéházi világot épít, és továbbra is ugyanazt keresi, amit évtizedekkel ezelőtt riporterként: azt a történetet, amely mögött van még egy történet.
Csak ma már nem feltétlenül kell repülőgépre ülnie hozzá.
Elég kinyitnia a laptopját.
A képernyő ugyanaz maradt. Csak most már ő dönti el, mi történik rajta.
Szendrei Georgina
