Festőnek indult, rockzenész lett, majd egyszer csak olyan színpadokat kezdett építeni, amelyeken Queen-dalok, musicalek, operák és balettek történetei keltek életre. A neve Londonban, Stuttgartban, Bécsben és Szentpéterváron is feltűnik. Közben festeni soha nem hagyott fel.
Létezik egy különös pillanat minden színházi előadás előtt.
A néző még nem lát semmit. A terem sötét. A függöny mögött azonban már készen áll egy egész világ: utcák, falak, terek, színek, ruhák, fények, tárgyak, részletek. Mire megszólal az első hang, valaki már eldöntötte, milyen világba lépünk be.
Kentaur évtizedek óta ilyen világokat teremt.
A név mögött Erkel László áll, aki festőként végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, miközben egészen más közegben is otthonosan mozgott. A nyolcvanas években a Satöbbi new wave zenekar alapító tagja és énekese volt, később Presser Gábor és Sztevanovity Dusán közreműködésével szólólemezeket is készített. Már ekkor sem választotta szét élesen a különböző művészeti ágakat: a zenében is látványban, a képzőművészetben is ritmusban gondolkodott.
A színházhoz grafikusként érkezett, majd díslet- és jelmeztervezőként vált ismertté. Az első nagy fordulat 1995-ben érkezett, amikor a világhírű producer, Sir Cameron Mackintosh felkérte új látványvilágok megalkotására. Ebből született többek között a Miss Saigon, Az Operaház fantomja, az Oliver!, a Martin Guerre és A nyomorultak több nemzetközi produkciójához kapcsolódó munkája.
De Kentaur történetében talán nem is ez a legérdekesebb.
Hanem az, hogy nem egyszerűen alkalmazkodott egy már létező színpadi világhoz. Saját világokat épített.
A We Will Rock You például külön fejezet. A Queen zenéjére épülő musical magyarországi produkciójához Kentaur teljesen új látványvilágot tervezett. A produkciót a Queen tagjai is figyelemmel kísérték, Brian May és a Queen menedzsmentje pedig felfigyelt a munkájára. Később ő tervezte a brit és ír turné, majd a német, osztrák és svájci turné jelmezeit is. 2023-ban a londoni London Coliseum színpadán mutatták be az új produkciót Kentaur jelmezeivel, 2025-ben pedig a stuttgarti Stage Palladium Theaterben is az ő munkája jelent meg.
Ez már nem az a történet, hogy egy magyar művész „külföldön is dolgozott”.
Ez egy magyar alkotó vizuális gondolkodásának nemzetközi útja.
A Vámpírok bálja pedig egészen más dimenziót adott ennek. Kentaur látványvilága Budapest után Bécsben, Antwerpenben, Szentpéterváron és Moszkvában is megjelent. A Hófehérke pedig Észtországban, Oroszországban, ausztrál turnén, majd a moszkvai Bolsoj Színházban és Kazahsztánban is színpadra került az általa tervezett látványvilággal.
És közben volt egy másik, kevésbé látványos, mégis fontos része a pályájának.
Kentaur a technológiát is korán beengedte a színházba.
A hivatalos életrajza szerint ő volt Magyarország első díszlettervezője, aki interaktív, élő videotechnikát alkalmazott színpadon. Vagyis már jóval azelőtt gondolkodott a színpad és a mozgókép összekapcsolásában, hogy ez a mai látványvilág természetes részévé vált volna.
Talán ezért sem lehet őt egyszerűen díszlettervezőnek nevezni.
Ő térben gondolkodik.
Egy színpad számára nem pusztán háttér. A térnek története van. A ruha karaktert ad. A szín hangulatot teremt. Egy fal nem csak fal: lehet emlék, fenyegetés, otthon vagy akár egy teljes korszak jelképe.
És miközben a színházban hatalmas produkciók látványvilágát építette fel, a festészet sem tűnt el az életéből.
Sőt.
2025-ben Total Eclipse címmel mutatta be festményeit, 2026-ban pedig Burned Field – Paintings from the 21st Century címmel újabb kiállítása nyílt Budapesten, a Volvo Galériában.
Ez különösen érdekes egy olyan alkotónál, akinek a nevét a közönség elsősorban monumentális színpadokkal társítja.
Mert a festményen már nincs több száz ember, nincs zenekar, nincs rendező, nincs függöny és nincs taps.
Csak ő van és a kép.
Talán ezért is érthető, miért tudott ennyire könnyedén mozogni a műfajok között. Kentaur pályája valójában soha nem a díszletről szólt. Mindig arról szólt, hogyan lehet egy gondolatból látható világot teremteni.
2026-ban pedig továbbra is aktív: a Wonderland új „non-replica” produkciójának díszlet- és jelmezterveit készítette Budapestre és a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra, a Wicked látványvilágán pedig az Erkel Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok számára dolgozott. A Carmen új szegedi produkciója és a debreceni János vitéz szintén az idei munkái között szerepel.
A néző ebből legtöbbször csak néhány órát lát.
Kentaur viszont hónapokkal, néha évekkel korábban elkezdi megrajzolni azt a világot, amelybe majd belépünk.
A függöny felmegy. A történet elkezdődik. A közönség pedig ritkán gondol arra, hogy a történet egy része már jóval az első mondat előtt megszületett – egy rajzlapon, egy festményen, egy jelmezben vagy egy üres színpadon.
Talán éppen ez Kentaur egyik legnagyobb művészete:
láthatatlanná tenni azt a munkát, amely nélkül láthatóvá sem válhatna a történet.
Szendrei Georgina
