Tandi Flora hazai tehetségünk, akinek mentora…

Tan­di Flo­ra haz­ai tehet­ségünk, akinek men­to­ra a világhírű Mik­lósa Eri­ka, sokat dol­go­zik azon, hogy időv­el felzárkóz­zon men­to­ra sik­erei­hez, min­dezt per­sze a saját műfa­jában. A tava­lyi évben meg­je­lent második lemeze „Flow” cím­mel olyan közreműködőkkel, mint a már említett Mik­lósa Eri­ka, Puskás Peti, vagy a mál­tai pop­sztár Ira Losco. Az albu­mot Flo­ra egész évben nemzetközi turnékon nép­sz­erűsítette: Máltán, a Cannes‑i Film­fesz­tiválon, Párizs­ban, majd Bel­gium­ban kon­certezett, és turnéra indult Hol­landiá­ba, és Indiá­ba egy nemzetközi fes­z­tivál­ra. Min­demel­lett nagy­on fontosnak tart­ja a tár­sadal­mi szerepvál­lalást. 2016-ban Mik­lósa Eriká­val a nők elleni erőszak ellen emelt hang­ot, Puskás Petiv­el a tava­lyi évben Insta­gram kam­pányt hird­e­tett a nemek közti egyen­lőségért, idén nőnapon pedig a #Woman­der­ful nevet viselő kezdeményezést indí­tot­ta útjára, ame­ly szin­tén nemzetközi, hiszen Mik­lósa Eriká­val, Gáspár Vikiv­el és az indi­ai Supri­ti Chauhan-nal mesé­lik el, mit jelent szá­mukra nőnek lenni, és hogy kik azok a nők, akikre fel­néznek. Lenyűgöző az a tudatosság, amel­lyel las­san tíz éve épít­ed a pályád. Felmerül a kérdés, miért nem szól­nak Tan­di Flo­ra dalok a rádióból? Ez egy összetett kérdés. A dalaim műfa­ja nem feltétlen felel meg a haz­ai rádióbarát kitétel­nek, mert általában nagy ívű, lírai dalokat szeretek énekel­ni, ráadá­sul nem mag­yar nyel­ven. Ezek külföl­di rádiók zenei pro­gramjá­ba bele­férnek, a mag­yar rádiós ízlés­be kevés­bé. Próbálok a haz­ai elvárá­sok­nak is eleget ten­ni, szület­tek kife­jezetten haz­ai rádió­ba szánt dalaim, az új lemez első sin­gle-jét, a Glóriád címűt például a Pető­fi Rádióban mutat­tuk be, majd néhány vidé­ki állomá­son is debütált. Hogy aztán az adott rádió miként használ­ja a dalt, arra már nincs rálátá­som. Most is külföl­dre készül­sz. Milyen a kin­ti fogad­tatá­sod egy-egy ilyen út alka­lmá­val? Min­den utazás más és más. Van, ahová rádiós pre­mierre megyek, van, ahová azért, hogy művészüg­y­nök­ségekkel egyeztessek, aztán van­nak a fes­z­tiválkon­certek, a komolyabb turnék, vagy most épp videok­lipet for­gat­ni pakolom majd a bőröndöm. Min­den út alka­lmá­val külön­böző emberekkel találko­zom. Én ezt nagy­on élvezem, mert nagy­on hiszek a szemé­lyes kon­tak­tus ere­jében. Ma már kevés az, ha jól énekel­sz. A szemé­ly­iséged már inkább a márkád, mint a hang­od. Szerenc­sém­re eddig akárhová mentem, mindig nyi­tot­tan és közvetlenül fogad­tak. Hogy lehet a nul­láról nemzetközi kar­ri­ert építeni. Van erre egy bevált recept? Úgy gon­do­lom, ha lenne, akkor sokkal több nemzetközi­leg ismert mag­yar pro­duk­ció lenne a zeneipar világtérképén. Én anny­it tudok ten­ni mag­a­mért, hogy kreatí­van for­du­lok ehhez a fela­dathoz, és min­den életképes ötletet meg­próbálok meg­valósí­tani. Nem mond­hatom el mag­a­m­ról, hogy nemzetközi kar­ri­erem van, de azt igen, hogy dol­go­zom raj­ta, és már ismerik a nevem és a dalaim néhány helyen. Például Indiában a nemzeti rádió 1,3 mil­liárd poten­ciális hall­gató­ja. Igen, ez igaz, óriási szám ez a több, mint egymil­liárd! New Del­hiben közs­zol­gálati és kereskedel­mi rádióban is bemu­tatkozhat­tam, inter­jút adtam, zenéltünk élőben, és a dalaimat is ját­szot­ták. És hogy fér az élet­edbe a tár­sadal­mi szerepvál­lalá­sod, a jogász végzettséged­hez is köthető kam­pányaid megálmod­ása, meg­valósítása? A figyelem­fel­hívást, azt, hogy rámu­tas­sunk szo­ciális prob­lémákra, nem érzem elfec­sérelt időnek vagy energiá­nak. Nyil­ván hatékonyabb lennék, ha egy­ből megoldást is adhat­nék ezekre a kényes kérdésekre, mint a nők helyzete vagy a női jogok. Fontos, hogy elin­duljon egy diskurzus, hogy felis­mer­jük, a mikrokörnyezetünkben mi mit tudnánk vál­toz­tat­ni, például szülőként mire tanítjuk a gyerekein­ket, milyen példát mutatunk nekik hétköz­napi aprósá­gokkal. Én sok min­dent hozok a hoz­záál­lá­som­ból a szüleimtől. Remélem, én is átad­hatom majd ezeket az értékeket. Mik­lósa Eri­ka kam­pányaid­ban és dalaid­ban is tár­sad. Hon­nan ere­dezteth­ető ez a szim­pá­tia? Most lesz tíz éve, hogy ismer­jük egymást. Biz­tosan megün­ne­peljük vala­h­ogy. De talán nem is az eltelt idő itt a lényeges, nem is a sza­k­maiság, hanem az emberi oldal. Eriká­val nagy­on hason­lóak vagyunk bizonyos dol­go­k­ban, nem véletlenül mond­ta nekem egysz­er, hogy fiatalko­ri önmagát lát­ta ben­nem első találkozá­sunk alka­lmá­val. Ez sorssz­erűség. Nem lehet meg­mag­yarázni, csak örül­ni neki, hogy van.