Minőség, divat, tradíció – ez jellemzi…

Minőség, divat, tradí­ció – ez jellemzi a Papp Erzsé­bet által megálmod­ott porcelánék­sz­er kollek­ciókat, ame­lyek a Pál­házán működő csalá­di vál­lalkozás­ban kel­nek éle­tre és immár a világ szá­mos országában osz­tat­lan sik­ert arat­tak. A mag­yar iden­titású, ZEMA Porcelán és Éksz­er­ház darab­jai az utób­bi néhány hónap­ban több ran­gos nemzetközi eseményen is bemu­tatkoz­tak, többek között Rigában, a sze­cessz­ió fővárosában, ahol egy kora­beli múzeum állandó kiál­lítását tet­ték izgal­masab­bá. A kulis­szákról és a környezettudatos man­u­fak­túra min­den­nap­jairól Papp Erzsé­bet design­er mesélt. – Mió­ta foglalkozik porcelán­nal és hon­nan jött az éksz­erkészítés ötlete? – Ere­de­ti­leg styl­ist­nak tan­ul­tam, de vala­h­ogy mindig is úgy éreztem, ez nekem kevés. Először mások által ter­vezett és gyár­tott nemes­fémeket, éksz­ereket for­gal­maz­tunk, majd elkezdtünk saját éksz­ereket ter­vezni: való­di kristá­lyokkal foglalkoz­tunk, amiknek szin­tén nagy sikere volt, de a gaz­dasá­gi világvál­ság 2011-ben min­ket is elért. Tudtuk, hogy más irány­ba kell men­nünk és úgy dön­töt­tünk, vál­tunk, de az éksz­erek­től nem akar­tunk elsza­kad­ni. – A porcelángyártás évszáza­dos tradí­ciókkal ren­delkezik, de hogyan születik éksz­er ebből az anyag­ból? – Bár­mibe is fog­tunk, mindig arra törekedtünk, hogy vala­mi külön­lege­set, exk­luzí­vat nyújt­sunk és a porcelán éksz­erek ötlete is onnan eredt, hogy olyan anyagot szerettünk vol­na használ­ni, ami eltér az általános­tól. Mag­yarország nagy­on híres a porcelán­ról és komoly művészeti ág is, min­damel­lett, hogy napi ter­mékeket is előál­lí­tanak belőle. Hatal­mas lehetőség van benne, így kitalál­tuk, legyen ez az éksz­erek alap­ja. Mi magunk ter­vez­zük meg a for­mát és rá a mintát, ame­ly a Pál­házán működő üzemünkben készül el. A porcelán ráadá­sul nem­c­sak attól érdekes, hogy mag­yar, hanem attól is, hogy csak olyan anyagokat tar­tal­maz, ame­ly a ter­mészetben, a környezetünkben elő­for­dul. A mi esetünkben azon­ban nem­c­sak az ala­pa­nyag környezettudatos, hanem a gyártás is: a kemencékhez használt elek­tro­mos áramot ugya­nis napen­ergiá­val állítjuk elő, a gyártáskor használt mel­lék­ter­mékeket pedig újra­hasznosítjuk. – Ön a ter­vező, ön talál­ja ki, hogy milyen témát fes­tenek egy-egy kollek­cióra. Hon­nan jön az ihlet? – Az ihlet vagy jön, vagy nem. Ha vala­mi megérint, szinte ömlenek, vagy ahogy mon­dani szok­tam, „megtá­mad­nak” az ötletek. Ehhez azon­ban sok­szor ki kell moz­dul­nunk a kom­fortzónánkból, a napi ruti­n­unkból. A ter­vezés­nél az éksz­erészi múl­ta­mat, valamint a styl­ist tanul­mányaimat is tudom hasznosí­tani, de min­den kollek­ciónál nagy­on fontos szá­mom­ra a tradí­ció. Az éksz­ereken fel­dol­go­zott témák aktu­al­itást és egy­ben iden­titást fejeznek ki, amiből aztán kialakul az imidzs, illetve ez már maga az imidzs. Min­den kollek­ció­nak van­nak külön­böző darab­jai – gyűrű, karkötő, fül­be­való, medál –, ame­lyek maguk­ban hor­doz­zák, hogy hon­nan jövünk, kik vagyunk. Meg­je­len­nek az ősök és a múlt, a mag­yar táj­e­gységek témái mel­lett fel­dol­go­z­tuk az őshazából érkező népek motívumvilágát a hun, a szkí­ta és az avar kollek­ciók­ban, ame­lyek szer­in­tem legalább annyi­ra fontosak, mint a múlt század ele­ji tradi­cionális díszítőele­mek. Min­den porcelán­ból készült éksz­erünk értéket közvetít és ahogy „A művészet körülvesz” mot­tónk is elárul­ja, a tradí­ció irán­ti elkötelezettség mel­lett a művésze­tre és a kultúrára is hangsú­lyt fek­tetünk. A Csontváry, Van Gogh, Faragó alkotá­sait fel­dol­go­zó kollek­ciók szin­tén egy­fa­j­ta iden­titást képvisel­nek. – Az elmúlt hónapok­ban több nemzetközi kiál­lítá­son és divatbe­mu­tatón is osz­tat­lan sik­ert arat­tak a mag­yar porcelán külön­legességek. A kerámi­aipar leg­neme­sebb anyagá­nak hazájában, Kínában is valóság­gal kör­ber­a­jongták a ter­mékeket, de Rigában, Moszkvában és Kolozsváron is rengete­gen érdek­lődtek az egyedülál­ló éksz­erek iránt. Hogy készül­nek egy-egy ren­dezvényre? – Min­d­e­gyik ren­dezvényre más és más éksz­erekkel készülünk, kiemelt hangsú­lyt fek­tetve arra, hogy mi az adott kiál­lítás vagy divatbe­mu­tató témá­ja, kikhez kell szól­nia a kollek­ciók­nak. Elő­for­dul, hogy egy kom­plex divatbe­mu­tatót kell prezen­tál­ni, vagy egy kiál­lítá­son kell kihozni a legtöb­bet abból a kollek­cióból, amit kite­hetünk, egy nagy­obb, több hónapig tartó tár­lat esetében pedig meg kell fog­ni a nagyközön­séget. Peking­ben, a porcelán fel­legvárában min­den­ki rác­sodálko­zott, hogy egyál­talán léteznek ilyen éksz­erek. Újdon­ságként hatott a fogyasztók számára, meglepőnek, de egyút­tal külön­leges­nek is találták a ter­mékein­ket, ame­lyek egyedis­égét az adja, hogy ala­pos átgon­do­lás és ter­vezés előzi meg a gyártást, és minőségében is egy igen mag­as szín­von­alat képvisel­nek. Legutóbb Rigában, a sze­cessz­ió fővárosában, egy kora­beli múzeum állandó kiál­lítását a sze­cessz­iós stílusú porcelánok tet­ték izgal­masab­bá. Sok embernek és sok­féle igénynek kel­lett megfelel­ni, nem beszélve a divat vál­tozó szél­sőségeiről. A más­fél hónapon át tartó idősza­ki tár­latunknak közel 20.000 láto­gató­ja volt. – A man­u­fak­turális gyártás min­den moz­zana­ta kézzel készül, hogy válik valóra egy-egy álom? Milyen folyam­a­tok zajlanak le a ter­vezéstől a kivitelezésig? – Design­erként én akár het­eket, hónapokat is eltöltök egy-egy kollek­ció megálmod­ásá­val, majd aztán sza­kem­berek bevonásá­val éle­tre keltjük ezeket. Miután megszületik egy ötlet a fejem­ben, leülünk az üzem­ben dol­go­zó kol­légákkal és megbeszéljük, hogy hogyan lehet meg­valósí­tani, egyál­talán megállja‑e a helyét az elképzelt for­ma és minta, lehet‑e a színeket együtt éget­ni, valamint javítjuk az esetleges hibákat, hogy aztán elin­dul­has­son a gyártás. Miután elkészült a műsza­ki rajz, a kezde­ti for­mákat szo­brászművészek alkotják meg. A negatív for­má­ba beletöltik az üzem­ben, saját recep­túra alapján készült porcelán­masszát, amit aztán kiéget­nek. Miután megkeményedett, üveg­máz kerül rá és ezt deko­rálják a fes­tőművészek és porcelán­festők. A kézi meg­munkálás értékén túl az éksz­erek exk­luziv­itását tovább növeli a deko­ráláskor használt 21 kará­tos arany és a 23 kará­tos plati­na. A nemes­fémet egy úgy­n­evezett vivőanyag­gal vis­szük fel, ami a kemencében kiég és csak a tisz­ta arany, vagy plati­na marad raj­ta. Így születik igazi éksz­er min­den egyes darab­ból. A tech­noló­giai meg­valósítást és gyártást a fér­jem, Papp János irányít­ja egészen a ter­mékek kereskedőkhöz való eljutásáig. – Hogyan kapc­sol­ható össze a porcelán és a divat? – Sokat dol­go­z­tunk azon, hogy a porcelán éksz­er divat legyen. A kollek­cióink külön­lege­sek, egyediek, első­sor­ban 30–40 éves művelt, kifi­no­mult érzékű höl­gyekhez szól­nak, de a fiata­l­abb és idősebb korosztá­ly is szívesen viseli. Ter­mészete­sen törek­szünk arra, hogy min­den darab divatos legyen, ugyanakkor fontos, hogy olyan kollek­ciót hoz­zunk létre, ame­ly egy kic­sit a szél­sőséges és gyor­san vál­tozó divat fölött áll. Min­d­e­gyik éksz­er mögött érzés van. Ha egy alkotás szeretet­tel készül, az meglát­szik raj­ta. Hiszek abban, hogy a kézzel készült ter­mék­ben benne van az energiá­ja annak is, aki készíti. Ha pedig mon­dani­való­ja, komoly tar­tal­ma is van annak a műnek, dupla energiá­val bír. A ZEMA egyébként egy mozaik­szó, ame­ly a gyer­mekeink kezdő­betűiből jött létre (Zsó­fi, Eszter, Máté, és ApaAnya). Ahogy a nevünk is mutat­ja, csalá­di vál­lalkozás vagyunk és a jövőn­ket is úgy képzeljük el, hogy a gyer­mekeink foly­tatják majd ezt a tradí­ciót.