Mennyire nehéz a fiatal színészek helyzete,…

Men­nyire nehéz a fiatal színészek helyzete, ha kik­erül­nek az iskolából? Miért választják ma is ezt a hivatást és hogyan szerződ­het egy kezdő egy fővárosi szín­házhoz? A budapesti Katona József Szín­ház két legfris­sebben szerződtetett színészév­el, Rujder Vivi­en­nel és Dér Zsolt­tal beszél­get­tünk. Vajon ma is sokan választják a sza­k­mát? Mind­ket­ten hason­lóan válas­zol­nak. Vivien azt mond­ja, amikor ők felvételiztek, körül­belül hat­százötve­nen adták be a jelen­tkezésüket, ami ugyan sok­nak hangzik ahhoz képest, hogy végül az osztá­ly 14 fős lett, régen azon­ban a jelen­tkezők szá­ma ennek a duplá­ja is bőven meg­volt. Zsolt szerint is egyre kevesebben választják ezt a pályát. Vivi két évig volt sza­k­mai gyako­r­la­ton a Katona József Szín­házban, Zsolt pedig szin­tén főiskolásként érkezett a fővárosi szín­ház­ba, ame­lynek mind­ket­ten tag­jai lesznek a következő évtől. A szín­ház „legfris­sebb” színészei egy­ben a leg­fi­ata­l­ab­bak is, Vivien decem­ber­ben lesz 24. A 27 éves Zsolt vic­celődve hoz­záteszi: már jön­nek a fris­sebbek, izmosab­bak, szőkébbek. Mind­ket­ten most végeztek, a diplo­maosztós sírás-rívás után azon­ban következő évadtól csakis a mun­ka vilá­ga vár rájuk. Zsolt azt mond­ja, állandóan rohan, ami nem jó, abban bízik, egy kic­sit lass­ab­ban él majd az új évad­ban. Vivien pedig a nyári szünet­ben való apró szusszanást vár­ja. A fiatal színésznő elárul­ta: szerenc­sés fél év elé néz, sokat fog for­gat­ni, a nyarat is ez teszi majd ki és lesz néhány előadása fes­z­tiválokon is. A Katona József Szín­ház igaz­gató­ja, Máté Gábor tanít is, Vivien és Zsolt is az ő osztá­lyá­ba járt, s, hogy mit kap­tak tőle? Ötöst. Na és a gyümölc­söt mind­ket­ten rávágják, a vizs­gák ugya­nis mindig egy szaty­or narancc­sal indul­tak. Rujder Vivien: Komolyra fordít­va a szót, nem igazán lehet ezt így össze­foglal­ni. Sza­k­mailag és ember­i­leg is sokat kap­tunk tőle, foly­ton taní­tott, érezni raj­ta, hogy nagy­on szeret nevel­ni. Jobb ember let­tem tőle, és az osztályszellem is iri­gylésre méltó. Dér Zsolt : Ezt nem igazán tudom meg­fo­gal­mazni. Le kel­lene vetíteni, lep­ör­get­ni… Be kel­lene ülni a moz­i­ba, ahogy Ott­lik mond­ja és hag­y­ni, hogy pereg­jen ennek az öt évnek a moz­i­ja. – Men­nyire volt egyértelmű szá­mo­tokra a színészi pálya? Hogy indult? R. V.: Nem készül­tem színésznőnek soha. Tán­cos szerettem vol­na lenni, de a Balet­tin­tézetbe nem vet­tek fel. 15 fős lett az osztá­ly, a listán én voltam a 16. név. A gim­náz­i­um végéhez közeledve pedig úgy dön­töt­tem, hogy bead­om a Szín­műre a jelen­tkezésemet „miért is ne?” alapon. Egyik ros­ta követte a másikat és azon kap­tam mag­am, hogy fel­vettek. D. Zs.: Éde­sapám ren­dező, éde­sanyám színésznő, a nővérem doku­film­ren­dező, a húgom pedig szin­tén színész. Úgy­h­ogy vérsz­er­in­ti várkirá­lyk­isas­s­zony vagyok . Hogy hogyan indult? Igazából nem tudom. Apukám vitt for­gatás­ra, aztán Vidovszky Gyu­ritól kap­tam rengeteget a Bár­ka Szín­házban, aztán dol­go­z­tunk még sokat együtt. Jött egyik a másik után, én jól éreztem mag­am, fontos dol­gok történ­tek velem és most itt tar­tok. – Voltak félelmeit­ek kezdőként? Milyen nehézségekkel kel­lett szem­benéznetek? R. V.: Még most is kezdő vagyok és az is maradok. Max­i­mum tapasz­taltabb leszek időv­el. A félelmeim foly­ton vál­toz­nak, alakul­nak. D. Zs.: Én is kezdőnek érzem mag­am. Az is vagyok. A félelmeim velem alakul­nak, fejlőd­nek. Mik a nehézségek? Nem hazud­ni. Nekem. Kiny­i­to­gat­ni mag­am. Rejtőzködő vagyok. – Hogy kerül­tetek a Katoná­ba? R. V.: Máté Gábor szólt, hogy Gothár Péter ren­dezésében, a Részegek­ben benne lennénk Zsolt­tal. Remegtem, amikor lesétál­tam a Kam­rá­ba. Job­ban, mint egy koc­sonya. D. Zs.: Szaty­or­ban. Tény­leg! Egy darab­ban be kell másznom egy szaty­or­ba. Amikor ezt az előadást próbál­tuk, akkor éreztem, hogy las­san megérkezem. – Mi volt az első szerepetek? R. V.: A Részegek­ben ját­szot­tam Lindát. Elek Feri felesége vagyok, végig egy elem­mel működő játékhal­lal és egy akvári­um­mal a kezem­ben. D. Zs.: Nekem a Schilling ren­dezte Faust­ban a diák, később dok­toran­dusz volt az első szerepem. – Van ben­netek izga­lom, stressz a foly­tatás miatt? R. V.: Most már nincs, ha két hónap­ja kérdezed, valószínű rává­gom, hogy per­sze. Meg­nyu­god­tam. Most már csak kívánc­si vagyok, és várom a vál­tozást. D. Zs.: Azt hiszem nincs. A stressz állandó része az életem­nek… A küzdelem, hogy ne legyek stresszes. – Számíthat­ta­tok segít­sé­gre a tapasz­taltabb kol­légák­tól? Milyen beny­omá­saitok van­nak? R. V.: Bez­eré­di Zoli­nak mindig van egy-két nevelő jel­legű mon­da­ta a takarás­ban, amik nagy­on jól esnek. Nekem mindig fela­dat, és örülök neki, hogy gon­dol rám, foglalkozik velem. Egyébként min­denkiv­el nagy­on jól kijövök, akiv­el eddig dol­go­z­tam a tár­su­lat­ból. Igazán jó odabent a hangu­lat, szeretek velük lenni. D. Zs.: Bez­eré­di Zoli csodálatos hajóskapitány. A Borisz Godunov első jelenete nekem olyan, mint nyílt vízen lenni. A hor­i­zon­ton már gyülekeznek a vihar­fel­hők. Csak ket­ten a szín­padon, mi kezd­jük a darabot. Mindig elron­tok valamit, Zoli meg mindig kielemzi utá­na, és mond vala­mi jót. Dankó Pisti, Elek Feri, Béla, Anna, min­den­ki ötle­tel. Ez nem segít­ség igazából, hanem mun­ka. Hogy mindig jobb legyen. Hogy szöszöljünk raj­ta tovább. – Van pél­daképetek? Hon­nan tudtok ihletet meríteni egy-egy szerephez? R. V.: Van! Első­sor­ban a szüleim, a csalá­dom. Utánuk rengete­gen van­nak: idősza­konként vál­tozik ben­nem, kiért rajon­gok sza­k­mailag erősen. Most épp a Cate Blanchett idősza­ko­mat élem. D. Zs.: Van ! Miles Davis, Boris Vian, Naru­to a nin­ja har­cos,  Max von Sid­ow, Ben Gaz­zara, Balogh Péter a kung fu tanárom… Valójában rengeteg van. Sok­szor az osztá­lytár­saim is azok. Hopp egy moz­du­lat, csinál valamit, Úris­ten ez hon­nan jön? Azon­nal el kell lesni! Ihletet pedig a z ihlet­bolt­ból merítek, ha van időm elmen­ni és bevásárol­ni. Úgy értem, hogy leül­ni a Blahára két órát és nézni az embereket: meg­talál­ni a mod­ellt, aki alapján dol­go­zha­tok. – Van ben­netek megfelelési vágy? R. V.: Van, de úgy érzem, egyre egészsége­sebb ez a vágy. Nem görc­sölöm már szét az egész szín­padot. D. Zs.: Igen. Sok. – Sza­kí­to­tok időt a magánéle­tre is? R. V.: Igyek­szem. Kell is, nagy­on. Múltkor nem tudtam alud­ni reggel és hiá­ba tudtam, hogy délután nehéz dol­gom van, kivona­toz­tam Velencére a vízhez. Az feltöltődés, ha csak pár óra is jut belőle. D. Zs.: A szerelmem… Neki köszön­hetek min­dent. Felébresztett egy régó­ta tartó lel­ki halottság­ból. Bel­ső puha pun­nyadt­ság­ból. Ő az én Dum­b­le­dore-om: Rossz úton jár, aki álmok­ból épít várat és közben elfele­jt élni, Har­ry! Rujder Vivien Fotó: Horváth Judit Dér Zsolt Fotó : Horváth Judit