Gondolkodó sportolónak vallja magát Viliam Tanko,…

Gon­do­lkodó sportoló­nak vall­ja magát Vil­iam Tanko, aki nem­c­sak egy mérkőzésre, hanem mindig egy tel­jes évre kon­cen­trál. A fiatal amatőr bok­szoló legközelebb február 16-án, a KO BOKSZ Maratonon száll ringbe, ahol szá­mot ad tudásáról, melyet leg­nagy­obb mesterétől, Tomi Kid Kovác­stól kapott. Vil­iam “Vili” Tankót a bok­sz élteti. A 22 éves galán­tai ökölvívó komoly ered­ményekkel és nagy ter­vekkel vág neki az idei évnek is. Azt mond­ja: nem számít, kiv­el száll ringbe, ő mindig a győzelem­re összpon­tosít. Legközelebb február 16-án a KO BOKSZ Mara­ton Szlovákia – Mag­yarország nemzetközi bok­szgálán áll szorító­ba. „Először veszek részt az észak-komáro­mi bok­szgálán, de már nagy­on várom! Még nem tudom, hogy kiv­el bok­szolok, de nem izgu­lok. Mi, amatőrök már megszok­tuk, hogy gyakran csak néhány nap­pal a mérkőzés előtt ismer­jük meg az ellen­felün­ket. Én azzal sem szok­tam különösebben foglalkozni, amit néhányan csinál­nak, hogy utá­nakeres­nek, meg­nézik, milyen stílus­ban bok­szol a másik. A tak­tikám a győzelem, hogy az, amit az edzésen tan­ul­tam, meg tud­jam mutat­ni a mecc­sen is. Azzal bok­szolok, aki szorító­ba lép” – mond­ta Vil­iam Tanko, akit maga a profi WBF világ­ba­jnok és WBO Euró­pa-bajnok Tomi Kid Kovács edz. A fiatal bun­yós több szem­pont­ból is hálás mesterének. „Tomi első­sor­ban az edzőm, hiszen meg­taní­tott min­dent, ami az ökölvívás­sal kapc­so­latos. Más­részt egy olyan ember, aki óriási odaadás­sal foglalkozik velünk. Nem­c­sak azzal törődik, mi történik a ring­ben, de szinte töb­bet tud rólunk, mint a csalá­dunk. Bár­miben számíthatunk rá, a leg­nagy­obb támaszunk. Neki köszön­hetem az esé­lyt egy jobb, szebb jövőre, azzal, hogy mel­let­tem van és támo­gat szá­mos lehetőséget kapok. Nem­c­sak sportolókat szeretne nevel­ni belőlünk, hanem jó embereket is, ami azt gon­do­lom, hogy a mai világ­ban nagy­on fontos érték” – mag­yaráz­ta a KO BOX Club sportoló­ja, aki nem egyetlen mérkőzésre összpon­tosít, egy meccs, egy állomás­nak számít nála. Vil­iam “Vili” Tanko szép ered­ményekkel büszkélked­het: 2014-ben egy bol­gár olimpikont győzött le a ring­ben, 2015-ben a bakui Euró­pa Játékok bronzérmese lett, a tava­lyi U22-es Euró­pa-bajnok­sá­gon pedig szin­tén har­madik helyet szerzett. A sport­te­het­ség itt azon­ban még nem áll meg, már a következő és egy­ben leg­nagy­obb céljára, az olimpiára fókuszál. A sport mel­lett szeptem­bertől főiskolára készül, időv­el pedig saját vál­lalkozást szeretne indí­tani. Vili több fron­ton is meg akar­ja áll­ni a helyét, a folyam­atos fejlődés lebeg a szeme előtt. „A leg­nagy­obb célom, hogy részt vehessek a 2020-as olimpiai játékokon Tok­ióban. Van még addig három év, ami épp elég idő arra, hogy az ember fizikailag és pszichikailag is megér­jen rá. A bok­sz nem­c­sak az erőről szól, hanem a felkészült­sé­gről is. Mi azt mond­juk, hogy az ökölvívás 70 száza­lék­ban a fej, 30 száza­lék­ban pedig az erő sport­ja. Szó­val, mi nem vereked­ni megyünk a ringbe, hanem bok­szol­ni egy jót.” Ha az ember nem vágyik valamire, akkor arról nem is kell lemon­da­nia. Nem hiányzik a szórakozás és a csavargás sem a fiatal ökölvívó­nak. Ahogy mond­ta: gyerekko­ri bará­taival kevesebb időt tölt, mint régen, ugyanakkor tudomá­sul vette, hogy már min­dan­nyian a saját útjukat jár­ják. „Én ezt az utat válasz­tot­tam és elégedett vagyok vele. Min­den­nek van ára és én öröm­mel csinálom azt, amit csinálok, a bok­sz feltölt, a boksszal tel­jes az életem. 15 éve sportolok, már az éde­sanyám is megszok­ta, hogy olykor-olykor monok­li­val, kék-zöld foltokkal térek haza. A barát­nőm pedig támo­gat, és megér­ti, ha néha keveset tudunk találkozni. Szá­mom­ra a család­nak van a leg­nagy­obb motivá­ciós ere­je, hiszen az ered­ményeim­mel nem­c­sak mag­a­m­nak, de szá­mukra is szebb jövőt biz­tosítha­tok.”