Dániel Balázs, alias Mr. Firehand a legvirtuózabb boogie woogie zongorista Magyarországon. A tehetséges győri zenész célul tűzte ki, hogy közkedveltté tegye és megszerettesse ezt a különleges zenei irányzatot: a boogie woogie magyarországi nagykövete hazai sikerei mellett rangos külföldi boogie woogie és blues fesztiválok rendszeres fellépője. – A Dániel Balázs Boogie Woogie Trió jelenleg az egyetlen olyan magyarországi zenekar, amely tradicionális felállásban játszik boogie woogie‑t. Igazi kuriózum a ti zenétek, sok felkérést kaptok? – Egyrészt örülök neki, hogy mi vagyunk hazánk elsőszámú boogie woogie zenekara, másrészt sajnálom, hogy csak nagyon kevesen játsszák ezt a stílust Magyarországon. Sok különböző rendezvényen játszunk klubkoncertektől kezdve céges rendezvényeken át nagy szabadtéri fesztiválokig. Mindig úgy igazítjuk a műsort, hogy az az adott programhoz a lehető legjobban illeszkedjen. A zenekarom zongora-dob-bőgő felállásban játszik, Koch Barnabás dobokon és Zink Ferenc bőgőn. Sokat dolgozunk az együttes egyedi hangzásának kialakításban, örülök, hogy két ilyen kiváló zenésszel játszhatok együtt. – A boogie woogie hazai nagyköveteként is emlegetnek, te vagy Mr. Firehand! Honnan kaptad ezt a nevet? – A nevet én találtam ki és aztán rajtam is ragadt. Szeretem a virtuóz és gyors boogie woogie-kat, gondoltam választok egy olyan nevet, ami ezt tükrözi. Na, meg külföldön mindig összekeverik a nevemet, mert Balázs a keresztnevem, Dániel pedig a családnevem. Gondoltam leszek Mr. Firehand, azt majd mindenki megjegyzi. – 18 éves voltál, amikor megjelent az első CD‑d. Mi vezetett a gyors sikerhez? – Sok gyakorlás, lemondás, munka és áldozat. Naponta zongorázok, de emellett fontos, hogy az ember tudja magát menedzselni és folyamatosan építse a karrierjét. Így nemcsak a hangszeren lévő technikai tudás áll egy-egy koncertem mögött, hanem sok szervezői munka és befektetett energia is. Sőt, néha több időt vesznek el az egyéb feladatok. – Családi indíttatásból fordultál a zene irányába? – A családban többen foglalkoztak zenével, édesanyám hegedülni tanult. A zenei pályát viszont senki sem választotta, úgyhogy nem tudom, hogy nekem honnan jött, de ha már így alakult, állok elébe! – Volt példaképed? Miért épp a boogie woogie‑t választottad? – A boogie woogie-ra egy szerencsés véletlennek köszönhetően találtam rá. Még középiskolás voltam, amikor egy tehetségkutató versenyre készültünk az egyik barátommal. Az interneten kezdtem keresgélni, hogy mit játsszunk, mi az, ami jól szól zongora-dob duóban. Ráakadtam egy zongorista rövid demo klipjére, aminek lüktetése és virtuozitása azonnal magával ragadott. Utána csak azt kellett kiderítenem, hogy mi ez a stílus, a többi már jött magától. Hazánkban sajnos kevesen játszanak boogie woogie‑t, így elsajátítani sem könnyű. Kezdetben magántanároktól tanultam, nem jártam zeneiskolába. Mostanság pedig legtöbbször felvételeket hallgatok, és autodidakta módon próbálom képezni magam. Legnagyobb példaképem Christoph Steinbach osztrák zongorista. Őt tartják az egyik legvirtuózabb boogie woogie zongoristának, nem mellesleg rokoni szálak fűzik Liszt Ferenchez. Az első, ötödik és most a jubileumi Boogiefeszten is ő volt az egyik fellépő művész. Örömömre szolgál, hogy hamar befogadott a külföldi szakma, Christoph nemcsak zenész kollégám, hanem jó barátom is egyben. Ez sokat jelent számomra. – Ha már említetted a Boogiefesztet, ez az esemény évek óta a boogie-woogie, a blues és a feledhetetlen szórakozás fesztiváljaként pezsdíti fel Győr-szerte a fagyos téli hangulatot. A rendezvényt te szervezed, honnan jött az ölet? – Először külföldön, Svájcban hallottam élőben boogie woogie zenét egy nagy fesztiválon. Életre szóló élmény volt számomra látni a zongora párbajokat, a fantasztikus táncosokat, zenei bravúrokat. Hatalmas energiák szabadultak fel a közönség és a zenészek részéről is. Akkor döntöttem el, hogy ezt Magyarországon is jó lenne megszervezni, akár ilyen nagy volumenben is. Ez adta az alapötletet és a motivációt a Boogiefeszt létrehozásához. Először egy győri zenei klubban – ez volt gyakorlatilag a nulladik fesztivál – rendeztem egy önálló estet 2007-ben. Nagyon jó volt a fogadtatása, így ezt követően indítottam el a fesztivált, amit minden év decemberében rendezek meg. – Tavaly már jubileumot ünnepeltetek… – Örömmel tölt el, hogy a 10. Jubileumi Boogiefeszt nagy sikerrel zárult. A fesztivál fő eseményeként megrendezett Boogie Woogie Show előadásra tavaly közel 3000 ember volt kíváncsi. Nagy élmény volt közösen játszani a koncert-show sztárvendégével, Mungo Jerry angol zenészlegendával, aki az In The Summertime című világsláger szerzője és előadója. A fesztiválra összesen 7 országból 12 remek fellépő érkezett. A korábban megszokott koncerttermi előadásoktól eltérően most az Audi Aréna Győrben rendeztük meg a nagykoncertet, így más jellegű élményben volt része a koncertre ellátogatóknak, mint amihez eddig hozzászoktak. A sok pozitív visszajelzésből kiderült, hogy nagyon tetszett a nézőknek, amit a színpadra megálmodtam, látvány és zene tekintetében egyaránt. Számos emlékezetes pillanata volt a koncertnek. Például kirobbanó sikert aratott egy négykezes zongora párbaj az osztrák vendégzongoristával, akárcsak az, amikor a meghívott amerikai énekesnő magyarul énekelte el a Hej, Dunáról fúj a szél című népdalt. Aztán amikor a sztárvendég világslágere elhangzott az arénában, mindenki állva tapsolt… A háromnapos fesztiválon több különböző rendezvény is várta a boogie rajongókat, így volt ingyenes fesztiválindító koncert, afterparty és vacsorával egybekötött zenés-táncos est is. – Hogyan készültök az idei fesztiválra? – Egy ilyen rendezvény megszervezése nagyon sok energiával jár, közel egyévnyi munka előzi meg. Már zajlanak az idei fesztivál előkészületei: első körben a fellépőkkel, helyszínekkel és a technikai személyzettel egyeztetünk, hogy minden a helyén legyen. Aztán jöhet a műsor. A fesztivál szervezése egyébként teljesen családi vállalkozásként működik: a Boogiefesztet minden évben a szüleimmel közösen szervezzük. Sokan segítik a munkánkat, egy jó csapat nélkül nem tartana itt a fesztivál. A koncertjeim során mindig nyitott szemmel járok és keresem azokat az ötleteket – akár a szervezéshez vagy a zenei részekhez –, amiket be tudok építeni a saját fesztiválomba, hogy az évről évre fejlődjön. – Idén hány embert vártok? – Szeretném, ha a tavalyi évben „megszerzett” új boogie woogie rajongók idén is eljönnének hozzánk. A fesztivál nagykoncertje a kezdetektől fogva teltházas, így bízom benne, hogy idén is nagy lesz a rendezvény iránti érdeklődés. A Boogiefesztre minden évben új programmal készülünk, tehát aki eljön, annak biztosan nem lesz soha kétszer ugyanabban a műsorban része. A korosztály minden évben vegyes. Főként a középkorosztály képviselteti magát, de örömmel látom, hogy egyre több a fiatal is. Utóbbiak sajnos nagyon ritkán találkoznak ezzel a zenével, hiszen a rádióban és a TV-ben nem játszanak boogie woogie‑t, de ha meghallják ezt a stílust élőben, akkor nekik is elkezd járni a lábuk a ritmusra. A boogie woogie egy nagyon vidám zene és könnyen magával ragadja a hallgatóját. – Mennyire érzi azt az ember egy-egy ilyen eseményen, hogy a ’30-as és ’40-es évek Amerikájába csöppent? – Abszolút! A zene már önmagában visszarepít minket ezekbe az időkbe. A fellépők mindig nagy örömmel zenélnek és ez a vidám hangulat gyorsan átragad a nézőkre is. Játszunk sok olyan dalt, ami ebből a korszakból származik, de minden évben készülünk feldolgozásokkal is, melyek kicsit kimozdulnak ebből az időből, így még nagyobb zenei utazásban lehet része a nézőknek. A fesztiválon nemcsak kiváló zenészek, hanem profi boogie woogie táncosok is fellépnek, akik akrobatikus és látványos mozdulataikkal nyújtanak nem mindennapi élményt a közönségnek. – Milyen sztárvendégeket hívtok? – Minden évben a műfaj neves külföldi előadói, a hazai élet kiemelkedő zenészei és profi boogie woogie táncosok szórakoztatják a közönséget. Az idei fesztivál fellépői már nagyrészt megvannak a fejemben, de egyelőre még nem szeretném a nevüket elárulni. Évről évre színes programot állítok össze. A boogie woogie a fő zenei irány, de egyes vendégelőadókkal más stílusból is adunk ízelítőt. A teljesség igénye nélkül a Boogiefeszten felléptek már olyan hazai előadók, mint Benkó Sándor, Fenyő Miklós, Bolyki Balázs, Pribojszki Mátyás, Ferenczi György vagy Szabó Tamás. A külföldiek közül olyan zenészek is jártak már Győrben, mint Mike Sanchez, aki együtt koncertezett Eric Claptonnal és Paul McCartney-val vagy Silvan Zingg, aki pedig B. B. King-el játszott együtt. – A visszatérő vendégeitek számára miért érdekes évről évre ez az esemény? – Törekszem arra, hogy minden évben új fellépőkkel állítsuk színpadra az új műsort. Ennek ellenére természetesen vannak olyan fellépők, akik különösen közel állnak hozzám és a közönség is nagyon szerette őket, ezáltal visszatérő vendégeinkké váltak. Például a tavalyi jubileumon a sztárvendégen kívül mindegyik fellépő játszott már a Boogiefeszten, így akkor egy kicsit vissza is emlékeztünk az eddigi legjobb pillanatokra. Egy biztos pont mindig van a fesztiválon, ez pedig a házigazda zenekar, a Dániel Balázs Boogie Woogie Trió. – Bizonyára sok emlékezetes koncerttel gazdagodtál az évek során. Van olyan közülük, amit soha nem felejtesz el? – Van egy nagyon vicces történetem. Az egyik fesztivál alkalmával a koncert előtt derült ki, hogy otthon felejtettem a piros-fekete színű fellépő cipőmet. Már nem volt időm hazamenni érte, így nem tudtam, mitévő legyek. Eszembe jutott a koncert egyik vendégelőadója, aki hozott magával egy hasonló cipőt, mivel korábban megbeszéltük, hogy összeöltözünk. Csakhogy az ő lába három számmal kisebb volt, mint az enyém… A show-ért persze mindent megtesz az ember, úgyhogy abban a cipőben játszottam végig a teljes koncertet! – Nem túlzás azt állítani, hogy fiatalon bejártad már a fél világot. Vannak terveid 2018-ra is? – Igen, idén két új ország is felkerül a listára: Hollandiában és Norvégiában is fellépünk majd. A külföldi koncertek alkalmával mindig életre szóló élményekkel gazdagodom. Kétszer turnéztam az Amerikai Egyesült Államokban, de játszottam már Svájc, Anglia, Spanyolország, Németország, Ausztria, Lengyelország, Franciaország, Szlovákia és Németország színpadain is. Megfigyeltem, hogy minden országban más a közönség attitűdje. A külföldi utak alkalmával mindig próbálok időt szakítani egy kis városnézésre is, így sok szép helyet láttam már, ami a zenélésnek köszönhető. – Valaha elgondolkodtál azon, hogy külföldön próbálj szerencsét? – Az egyik kedvenc visszajelzésemet San Franciscóban kaptam a közönségtől. A koncert szünetében azt mondta nekem egy úr, hogy gondolkozzak el komolyan az odaköltözésen, mert szeretnék gyakrabban hallani, ahogy játszom! Bevallom, nagyon szeretek külföldön zenélni, de a szívem mindig hazahúz. Nem akarok közhelyesen beszélni, de tényleg hazai közönség előtt a legjobb játszani! Borsos Zsuzsanna
Dániel Balázs, alias Mr
