A társulatban mindenki munkájára egyformán szükség…

A tár­su­lat­ban min­den­ki munkájára egy­for­mán szük­ség van ahhoz, hogy a darab működ­jön Az opera az a művészeti ág, amiben a pre­ciz­itás min­den­nek a kulc­sa. Legyen szó akár a szín­padról, akár a zenekari árokról, az előadók­nak olyan pon­tos idő, job­ban mond­va időzítési érzéket kell kife­jleszteniük, ami átsegíti őket a kom­plex akadá­lyokon, különösen a per­for­man­sz pil­lanatában – ugya­nis ez garan­tál­ja, hogy min­den óramű pon­tosság­gal zaj­lik majd és a közreműködők egymás­rautalt­sá­ga miatt nem is lehet másképp. Wyn Davies, az Új Zéland–i Opera zeneigaz­gató­ja vezényelte már a Wales–i és az Angol Nemzeti Operát is, szá­mos más zenekar­ral, tár­su­lat­tal egyetem­ben, szerte a vilá­gon. „Egy színész a hagy­ományos szín­házban és szín­darab­ban az időzítést a ren­dezőv­el közösen dol­goz­za ki és ehhez igazít­ja szöveg­ét. Ezzel szem­ben, az operában a zenesz­erző az, aki már előre kidol­go­z­ta az időzítést és ezen már nincs mit egyezked­ni.” – mond­ja. „ Előadóként, a saját men­tális működésed, tevékenységed kell a zenesz­erző igényei­hez igazí­tan­od. Ez mond­hat­ni a lehető leg­fontosabb, mert ha fél­reértelmezed a zenesz­erző időzítését, akkor csúszik és ezál­tal szét fog esni az egész.” Min­den az előkészületek­ben rej­lik Ahhoz, hogy a fent említett csúszás ne for­dul­has­son elő, ember­felet­ti men­ny­iségű előkészüle­tre és próbára van szük­ség – a művészek szinte min­den szaba­dide­jüket fel kell, hogy áldoz­zák az ügy érdekében. Lee Blake­ley, a Glyn­de­bourne és a Kirá­lyi Opera tár­sigaz­gató­ja a következőképp vélekedik: „Az a szabá­ly, – és ezt szó szerint értem, mert általában még a szerződésük­ben is benne foglal­tatik– hogy szöveg és hang tek­in­tetében sem hibázhat­nak az előadók, ez pedig már a próbák leg­el­ső alka­lmától érvénybe lép. Ez azért fontos, mert akkor a rendező(k) kon­cen­trál­hat­nak a másik leg­fontosabb részére a dolog­nak, az egész műnek a szín­padra állítására. A próbák arról szól­nak, hogy az előadók hogy tudnak a ren­dezőv­el együttműköd­ni, és hogy a pro­duk­ciós csap­at hogy értelmezi, állít­ja szín­padra a karak­tereket. Ter­mészete­sen ahány ren­dező és stáb, annyi látás­mód, tehát ez is egy bony­olult és egyéni folya­mat. Mikor a pro­duk­ció már létre­jön a pró­baterem­ben, megint csak az időzítés kerül kulc­ssz­erepbe. Mar­tin Con­stan­tine a Wale­si Kirá­lyi Zene– és Drá­maakadémia elnöke, aki a Wale­si Nemzeti Opera, a Kirá­lyi Opera és még szá­mos, a legrangos­ab­bak közé sorol­ható oper­aház szín­padára ren­dezett darabot. „A lényeg, hogy a gon­do­la­tok időzítésén keresztül kell dol­go­zniuk a művészeknek, ezt az időzítést pedig a zenesz­erzőnek kell, akárc­sak a darabot, megkom­ponál­nia. A zene ugya­nis gyakran a kivetülése, meg­fo­gal­mazása a karak­ter gon­do­lkodás­mód­ja és lelkivilá­ga bel­ső folya­matainak. Amit próbálunk feltérképezni, hogy ez hogyan közvetít valamit érzel­mi szin­ten a közön­ség felé. Tehát voltakép­pen mi éppen, hogy vis­szafelé dol­go­zunk – először el kell vonatkoz­tat­nunk a zenesz­erző időzítésétől, hogy kibo­goz­zuk, mire gon­do­l­ha­tott a karak­ter. A közös mun­ka fontossá­ga Egy előadás alatt, az egész oper­atár­su­lat­nak egy finom­ra hang­olt mech­a­niz­mus szerint kell együtt dol­go­z­nia. És bár­men­nyire is légies­nek, kec­ses­nek, szinte improvizált­nak tűn­het egy előadás, ez a láthatat­lan erőfeszítés pont a rend­kívül merev időko­r­lá­tok betartása miatt jöhet csak létre. „ A súgó jelen­léte a súgó­lyuk­ban pótol­hatat­lan” –mond­ja Blakey. Ők a fizikailag meg­való­suló előadás agyai, ők mutatják a zenei betétek súgómá­so­latát (ami az előadás Bib­liá­ja) és gyako­r­lati­lag min­dent, amit a közön­ség lát. Ehhez a fela­dathoz több, mint tehet­séges­nek és rend­kívül sokoldalú­nak kell lenni. Néz­zük csak; a karmester a zene vezényléséért felelős, ha ez fel­gy­or­sul, a súgó­nak is fel­gy­orsít­va kell a szöveg­könyvet mutat­nia. Muszáj min­den, a darab­bal kapc­so­latos és egysz­erre magá­val az aktuális előadás­sal kapc­so­latos dolo­gra is odafi­gyel­nie. Mint Nagy–Britannia egyik vezető konz­er­vatóri­umá­nak oktató­ja, Con­stan­tine fela­datai közé tar­tozik, hogy az említett időzítési képességet oktas­sa és kife­j­lessze a jövő zenészeiben és előadóiban. „ Ez tula­j­donkép­pen nem más­ról szól, mint bátorítás­ról az előadók számára, misz­erint figyel­jenek oda egymás­ra – nem csak olyan értelem­ben, hogy mit mon­danak vagy énekel­nek, hanem hogy fizikai értelem­ben is hall­gassák, hallják egymást. Miv­el együtt, egy csap­at­ban, mint zenekar dol­go­z­nak és nem egyéni előadókként, így min­d­e­gyikőjüknek egy­for­mán kell érteniük a történetet, amit közös munká­val mesél­nek el. .