A képpé vált kísérlet

A kép­pé vált kísér­let. Inno­vatív képzőművészeti for­makísér­letek 1941-től nap­jainkig. Grün­er Györ­gy (Los Ange­les) fizikus gyűjteménye cím­mel nyí­lik kiál­lítás a Vasare­ly Múzeum­ban június 14-től. A tár­lat közel 80 év művészetét öleli fel és fő témá­ja az innová­cióhoz kapc­solódó kísér­letezés. Szeptem­ber 9‑ig tekinthető meg a kiál­lítás, amely­ben Grün­er Györ­gy Amerikában élő mag­yar fizikus gyűjteményét mutat­ja be a budapesti Vasare­ly Múzeum. „A kép­pé vált kísér­let” cím is utal arra, hogy egy rend­kívül kísér­letező gyűjtőről van szó. „Az innová­ció közel áll Grün­er Györ­gy hivatásához, és műgyűjtőként is ily módon közelíti meg a mag­yar mod­ern művészetet. Az 1945 utáni mag­yar műveket felvonul­tató tár­lat alkotá­saiban közös, hogy min­d­e­gyik mű egy-egy for­makísér­let, vagy színkísér­let, ame­lyek végered­ményét a művek tükrözik. Min­den művész más-más szemé­ly­iség. Tel­je­sen másként kísér­letezik a nő és másh­ogy közelít a kép­for­máláshoz a fér­fi. Van, aki az álmait is bele tud­ja vin­ni egy-egy for­makísér­letbe, van, akit a tech­ni­ka érdekel job­ban, és ezál­tal egy konkrétabb kom­pozí­ciós kísér­let való­sul meg a vásznon. Van, akit a zene inspirál, és annak leny­omatait köve­thetjük végig a művein, van, akit az új, számítógépes tech­nikák, vagy a számítógépes grafi­ka érdekel, mint új for­ma. Van, akit a bioló­giai kísér­letek meg­fi­gyelé­sei von­zanak; a fel­nagyí­tott mikroszkopikus felvételek mind kísér­leti folyam­a­tokkal jár­nak és ezeket a művészeteket ötvözték a képzőművészeti lehetőségekkel” – mond­ta Pócs Veroni­ka, a kiál­lítás társkurá­to­ra. A tár­lat kísérőpro­gram­jai is reflek­tál­nak a művészek képalkotási mód­sz­erére, a kísér­letezésre. „A kísérő pro­gram­jainkban is meg­je­len­nek olyan zenei pro­gramok, fel­nőtt vagy gyerek work­shopok, ame­lyek kísér­letezés­sel és egy­ben képzőművészeti képalkotás­sal is jár­nak. Fókusz­ba szeretnénk állí­tani az új képzőművészeti alkotói mód­sz­ereket, például a számítógépes mód­sz­ereket, ame­lyek mindig újabb és újabb lehetőségekkel szol­gál­nak. Lesznek 3D nyomtatás­sal készí­thető szo­brok és roboti­ka; próbáljuk a legú­jabb műfa­jokat bec­sa­lo­gat­ni a múzeum­ba.” Nem szokványos, hogy egy olyan régi művészettel foglalkozó múzeum, mint a Vasare­ly Múzeum ilyen típusú tár­la­tot mutas­son be, a nagy­obb terekbe ugya­nis általában 20. száza­di alkotá­sok kerül­nek. „Vic­tor Vasare­ly az ’50-es évek­ben szerzett óriási nép­sz­erűséget Európában és a világ­ban újfa­j­ta képalkotói tech­nikái­val és rend­kívüli látás­mód­já­val. A művészet és a tudomány egyes területeit közös nevezőre hozó, ennek lehet­séges részeiből inspirálódó alkotók ars poet­iká­ja, valamint a múzeum névadójá­nak, kutató-ter­vezőművészi attitűd­jének eszmeisége is méltán megfelel­te­th­ető egymás­nak, hiszen egy tudatos, meg­fi­gyeléseken ala­puló művészet leny­omatairól van szó mind Vasare­ly, mind pedig az alkotók műveinél” – mag­yaráz­ta a kurá­tor. Az óbu­dai Zichy-kasté­ly épületében 1987-ben nyi­tot­ta meg kapuit a Vasare­ly Múzeum a közön­ség előtt. Az intézményt felújí­tot­ták, 2017 nyara óta ismét láto­gath­ató. A múzeum a Grün­er kiál­lítás alatt sem marad­hat Vasare­ly nélkül: a június 14-én nyíló tár­lat az emeleti ter­mek­ben lesz látható, a föld­sz­in­ten pedig válo­gatást tekinthet­nek meg az érdek­lődők az állandó gyűjtemény­ből. Tehát aki ellá­to­gat a Grün­er-kiál­lítás­ra, mel­lette meg­nézheti Vasare­ly leg­fontosabb per­ió­du­sainak munkáit is. „A művészek, akikre a gyűjtő felfi­gyelt, nemzetközi­leg is pro­gresszív ten­den­ciákra reflek­táló alkotók. Bár az idősebb gen­erá­cióhoz tar­toz­nak és a vas­füg­göny idősza­kában voltak fiat­alok, mégis fel tudták dol­go­zni műveik­ben azokat a művészeti irányza­tokat, ame­lyek Európában, Amerikában és a világ pon­t­jain uralkod­tak. Óriási ered­mény ez, pláne, ha bele­gon­do­l­unk, hogy akko­rib­an ez men­nyire nem volt egysz­erű. Grün­er ily módon is válo­gat, meg­nézi, hogy mi az, ami tel­je­sen új stílust, új tech­nikát és új látás­mó­dot képvisel.” A kollek­ció anyagából a tár­lat szinte min­den művésztől több művet vonul­tat fel, az egyes alkotá­sokat kro­nologikus sor­rend­ben egymás után fűzve. A tár­lat végén pedig az új tech­nológiákkal is megis­merked­het­nek a láto­gatók. „A tár­lat három részre osztható. A kiál­lítás első szek­ció­ja a legko­ráb­ban készült művek sorá­val indul, Bálint Endre, az Euró­pai Isko­la, illetve a Négy Világtáj művészc­so­port tag­jainak 1946–1948 között készült alkotá­saival. Hangsú­lyos­abb felütést a láto­gató nem is várhat a mag­yar absz­trakt, geometrikus fes­tészet inno­vatív alak­jait felvonul­tató tár­lat­tól. Olyan képzőművészek, mint Gyarmathy Tihamér, Los­son­czy Tamás és Los­son­czy Ibolya, Kál­lai Ernőnek is köszön­hetően for­dul­nak a ter­mészetben meg­fi­gyel­hető for­mák ele­men­tárisan absz­trakt motívu­mai felé.” A gyűjtemény törzsanyagát az 1960-as évek­ben pályájukat kibon­takoz­tató művészek munkái teszik ki. Ezek a neoa­vant­gárd képzőművészeti kísér­letek. A kiál­lítá­son felvonul­ta­tott alkotók több­sége a Széchenyi Iro­dal­mi és Művészeti Akadémia tag­ja. Az idősebb gen­erá­cióban feltűnik Bak Imre, Birkás Ákos, Harasz­ty István, Hencze Tamás, Keserü Ilona, Konok Tamás, Gáy­or Tibor, Mau­r­er Dóra és Lázár István is. Ezt a szek­ciót a rend­sz­erváltás idősza­ka követi, amikor újabb fuval­la­tok érkeztek Mag­yarorszá­gra, és a külföl­di képzőművészeti áram­la­tok elérhetővé vál­tak a mag­yar művészek számára is. Az 1990-es évek utáni mag­yarorszá­gi képzőművészet újabb törekvé­seit Wol­sky András, Haász Katal­in, Bolygó Bálint, Benedek Bar­na és Kele­men Zénó alkotá­sai képvise­lik. A kiál­lítás utol­só szek­ciójában a jelenkor, a 2000-es évek munkáit láthatják az érdek­lődők. Grün­er 1980 óta él Kali­forniában, így a művek nagy­obb része ere­de­ti­leg Los Angeles‑i otthonában kapott helyet. A fizikus Moson­mag­yaróváron született, gyűjteményét koráb­ban bemu­tat­ták már Győr­ben, de abban a válo­gatás­ban még nem találkozha­tott a közön­ség a művekkel, ahogyan a Vasare­ly Múzeum kiál­lítása összeál­lí­tot­ta őket. 2017-ben, a Poz­sonytól mint­e­gy 15 kilo­méterre lévő Danu­biana múzeum­ban volt a gyűjtemény eddi­gi leg­nagy­obb bemu­tató­ja. Az akko­ri kiál­lítás kurá­to­ra, N. Mészáros Júlia a budapesti kiál­lítás­nak is társkurá­to­ra. Grün­er Györ­gy a ’90-es évek ele­jén kezdte el a képzőművészeti alkotá­sok gyűjtését, és ezt a munkát ma is foly­tat­ja. Folyam­atosan figyeli az új ten­den­ciákat, tech­nikákat, az inno­vatív mag­yar műveket. Rend­kívül szoros kapc­so­lat­ban áll a művészekkel, akiknek alkotá­sait beválaszt­ja a gyűjteményébe. Van­nak olyan művek, ame­lyek készülésénél is jelen volt a gyűjtő. „Grün­er baráti kapc­so­lat­ban áll a művészekkel, kölc­sönösen inspirálják egymást Egy olyan ter­mészettudós­ról van szó, aki racionálisan közelít a világhoz, a kísér­letezé­sei a bizonyíthatósá­gon ala­pul­nak, és mégis kön­nyedén tud kapc­solód­ni a képzőművészethez, azzal, hogy meg­talál­ja azokat a művészeket, mod­ern, mag­yar és kortárs képzőművészeket, akiknek hason­ló a működési elvük. Tudósként és gyűjtőként is az innová­cióra helyezi a hangsú­lyt, a képzőművészetben is felis­meri, ha rend­kívüli és megis­métel­hetetlenül újsz­erű egy alkotás” – tette hoz­zá Pócs Veroni­ka. A gyűjtőről Grün­er Györ­gy, az MTA kül­ső tag­ja, 1943-ban született Moson­mag­yaróváron. 1966-ban diplomá­zott az Eötvös Loránd Tudomány­e­gyete­men, sza­k­területe a kísér­leti szilárdtest-fizika. 1980-ban dis­szidált, az UCLA (Uni­ver­si­ty of Cal­i­for­nia at Los Ange­les) egyete­mi tanár­nak nevezte ki. A tudós oktatói és kutatói munká­ja mel­lett az egyetem Szilárdtest-fizikai Intézetének vezető­je volt, továb­bá kutatóc­so­por­tot vezetett a Los Alamos‑i Nemzeti Lab­o­ratóri­um­ban. Az akadémikus 400 pub­liká­ció és több könyv szerző­je. Munkásságáért 1984-ben Alexan­der von Hum­boldt-díj­jal, 1994-ben Guggen­heim-díj­jal tün­tet­ték ki. Innová­ciós es tech­noló­giai fejlesztési munkásságáért a vilá­gon egyedü­liként két­sz­er (2003-ban és 2008-ban) érdemelte ki a Világgaz­dasá­gi Fórum Tech­nol­o­gy Pio­neer díját.