PRESSER GÁBOR – A MAGYAR ZENE LEGENDÁJA, AKINEK DALAI GENERÁCIÓK ÉLETÉBEN ÍRTAK TÖRTÉNETET



Van­nak dal­lam­ok, ame­lyeket néhány hang után felis­merünk, még akkor is, ha évek óta nem hal­lot­tuk őket. Egy zon­go­rafu­tam, egy különös for­du­lat, néhány szó, és máris emlékek sora elevenedik meg: egy régi szerelem, egy szín­házi este, egy baráti tár­saság, egy korszak, ame­lyről azt hit­tük, vég­leg mögöt­tünk maradt. Press­er Gábor zené­je évtizedek óta ilyen találkozási pont a mag­yar közön­ség számára. Dalai nem egysz­erűen slágerek vagy szín­pa­di művek részei, hanem a közös kul­turális emlékezetünk darab­jai. Most pedig újabb nagysz­abású ter­vekkel készül: 2027 január­jában nyolc kon­certen mutat­ja meg élet­művének külön­böző rétegeit, miközben egy het­ven­da­los, külön­leges zenei össze­foglalón is dol­go­zik.

Press­er Gábor pályá­ja a mag­yar kön­nyűzene egyik meghatározó története. Zenesz­erzőként, bil­len­tyűsként, előadóként és dal­sz­erzőként is olyan vilá­got teremtett, amely­ben a dal­lam, a szöveg és az érzel­mi mélység szorosan össze­tar­tozik. Az Omega együttes­ben eltöltött idő után a Loco­mo­tiv GT alapító tag­jaként vált a haz­ai rockzene egyik fontos alakjává. Az LGT hangzásában ott volt a kísér­letezés, a vir­tuóz hangsz­eres játék, a humor és az a sajá­tos érzékenység, ame­ly miatt a zenekar dalai hosszú idő után is képe­sek megszólí­tani a hall­gatókat.

Press­er azon­ban soha nem maradt egyetlen műfaj keretei között. A rockzene mel­lett a szín­ház is meghatározó terület­té vált számára. A Vígszín­ház felkérésére kom­ponál­ta meg a Képzelt riport egy amerikai popfesz­tivál­ról zenéjét, ame­ly 1973-ban került szín­padra. Ezzel egy olyan alkotói út kezdődött, ame­lynek során a mag­yar musi­caliro­dalom több emlékezetes darab­jához járult hoz­zá. A Harmincéves vagyok, a Jó estét nyár, jó estét szerelem és min­denekelőtt A padlás olyan művek, ame­lyek a szín­házi közön­ség külön­böző gen­erá­cióit kötöt­ték össze. A Fényév távol­ság, a Szil­vás­gom­bóc és a történet szá­mos más dala önál­ló éle­tre kelt: a szín­pa­di történeten túl is otthon­ra talált az emberek emlékeiben.

Press­er külön­leges képessége, hogy zené­je egysz­erre tud közvetlen és rétegzett lenni. Nem feltétlenül akar min­dent kimon­dani, gyakran éppen a dal­lam­ok mögöt­ti csendek, a várat­lan har­móniák vagy egy-egy egysz­erűnek tűnő sor adja meg a dal való­di súlyát. Más előadók számára is meghatározó szerzővé vált, miközben saját kon­cert­jein ren­dre bebi­zonyí­tot­ta, hogy a zene nem csupán a felvé­tel pil­lanatában születik meg. A szín­padon a dalok új hangsú­lyokat kaphat­nak, a zenészek közöt­ti kapc­so­lat pedig olyan pil­lana­tokat terem­thet, ame­lyeket előre nem lehet tel­je­sen megter­vezni.

A 2027 január­jára meghird­e­tett Press­er-sorozat is erre az összetettsé­gre épít. Január 8. és 17. között nyolc estén át három külön­böző tem­atikájú műsor vár­ja a közön­séget a Budapest Kon­gresszusi Központ­ban. A sorozat a több mint hét­száz dalt szám­láló élet­műből merít, így nem egysz­erűen egy újabb kon­certkörútról van szó, hanem külön­böző alkotói korsza­kok és zenei történetek találkozásáról. A ter­vek szerint a Munkakönyv című album is ehhez az idősza­khoz kapc­solódik: a het­ven dalt felvonul­tató kiad­vány az elmúlt más­fél évtized munkájá­nak jelen­tős össze­foglaló­ja lesz, dal­szöveg­ekkel, illusztrá­ciókkal és továb­bi zenei anyagokkal.

Press­er pályájában az is figyelem­re méltó, hogy a több évtizedes tapasz­ta­lat nem zár­ta le az alkotói kívánc­sisá­got. A szín­házi zene, a rock, a filmzene és az önál­ló dalok vilá­ga mel­lett továb­bra is új for­mákat keres, új össze­füg­géseket fedez fel, és vis­sza­tér azokhoz a gon­do­la­tokhoz, ame­lyek egész élet­művét végigkísérik. Munkássá­ga közben nem­c­sak a saját gen­erá­ciójá­val teremtett kapc­so­la­tot. A fiata­l­abb zenészek számára is inspirá­ciót jelent, hiszen a dalok megírásában, a hangsz­erelés­ben és az előadás­ban egyaránt felis­mer­hető az a zenei gon­do­lkodás, ame­ly nem a gyors hatás­ra, hanem a tartós értékre épít.

Talán ez mag­yaráz­za, miért képes Press­er zené­je újra és újra meg­talál­ni a közön­ségét. Egy dal jelen­tése az évek során megvál­tozhat, mert mi magunk is vál­tozunk. Ugyanaz a szöveg mást jelen­thet fiat­alon, egy fontos dön­tés előtt, vagy évtizedekkel később, amikor már egészen más tapasz­ta­la­tok­ból tek­in­tünk vis­sza az életünkre. A jó zene nem öregszik meg a hall­gatójá­val együtt: új jelen­téseket kap, és időről időre meg­mu­tat valamit abból, amit koráb­ban talán észre sem vet­tünk benne.

Press­er Gábor története ezért nem pusztán egy kivéte­les zenész pályájáról szól. Arról is, hogyan vál­hat­nak a dalok szemé­lyes emlékek­ből közös kul­turális élmén­nyé, és miként marad­hat egy alkotó folyam­atosan jelen úgy, hogy közben nem kell meg­ta­gad­nia koráb­bi önmagát. A szín­pad, a zon­go­ra és a dalok vilá­ga számára ma is olyan tér, ahol a múlt tapasz­ta­la­ta és az új ötletek találkozhat­nak.

2027 január­jában nyolc kon­certen tér vis­sza a Budapest Kon­gresszusi Központ szín­padára, de Press­er Gábor története nem vis­sza­tek­in­tés csupán. A készülő album és a kon­cert­sorozat azt mutat­ja, hogy egy hosszú élet­műben is marad­hat­nak új fejezetek. A közön­ség pedig ismét átél­heti azt a külön­leges pil­lana­tot, amikor egy ismerős dal­lam egysz­erre idézi fel a múl­tat, és válik a jelen részévé.

SHAKIRA – A VILÁGSZTÁR, AKI A FÁJDALOMBÓL VILÁGMÉRETŰ ERŐT TEREMTETT