A VERS, AMI EGYSZER CSAK MEGSZÓLAL



Van egy hely, ahol augusz­tus végén egy napra egészen más rit­must kap a kultúra. Nem kell csend­ben lapozni, nem kell könyvtári csendre várni, és talán még az sem baj, ha vala­ki egy vers után inkább tán­col­ni szeretne. Augusz­tus 29-én a pomázi Mag­yar Vár­ban érkezik a II. Mondj Te is egy VER­Set FESZT, ame­ly tavaly indult útjára, idén pedig újra meg­mu­tat­ja, hogy a költészetnek nem feltétlenül kell komoly­nak, távoli­nak vagy ünnepé­lye­sen moz­du­lat­lannak lennie. Lehet élő. Lehet han­g­os. Lehet játékos. És legfőkép­pen: lehet közös élmény.

A kapuk már délelőtt tízkor meg­nyíl­nak, és innen tula­j­donkép­pen nincs megál­lás. Versenyekkel indul a nap, majd előadá­sok és a meg­ny­itó után egyre több hang, arc és történet érkezik a Mag­yar Vár­ba. A Pódi­u­mON beszél­getését követően Marc­sák Gerge­lyék, majd Tóth Péter Lóránt versván­dor lép­nek szín­padra, Tóbisz Tamás után pedig Var­ró Dani és Mol­nár Gyuri következik. Közben megszületik az a bizonyos vers is, amely­ben egy szín­nek kell helyet kap­nia: az „Írj egy ver­set, amiben van egy szín” pályázat ered­mény­hird­e­tése 17 órakor várható, vagyis ezen a napon nem­c­sak hall­gat­ni lehet a költészetet, hanem létre­hozni is. A pályáza­tot a Mondj Te is egy ver­set! Kul­turális Egyesület és a Mag­yar Írószövet­ség hird­ette meg amatőr és profi alkotók­nak, a díja­zott művek pedig ezen a fes­z­tiválon kerül­nek a közön­ség elé.

A délután ezután sem enge­di el a nézőt: Szabó András után az Itáli­ai életérzés érkezik Sza­lóczy Pál és Pálinkás Gerge­ly közreműködésév­el, majd Szoko­lay Dongó Balázs és Fábri Géza hoz­za el azt a zenei vilá­got, amely­ben a népzene, a hagy­omány és a kortárs jelen­lét különös ter­mészetességgel találkozik. És amikor már azt gon­do­l­nánk, hogy egy iro­dal­mi fes­z­tivál las­san elc­sendesedik, jön a for­du­lat: 20:30-kor DJ Dominique, majd 21 órától táncház zár­ja az estét. Mintha a nap végére maga a vers is ledob­ná az ünneplőjét.

Talán éppen ez a Mondj Te is egy VER­Set FESZT egyik legjobb gon­do­la­ta: nem nézőket akar egymás mel­lé ültet­ni, hanem embereket akar össze­hozni. Egy vers­ből beszél­getés lesz, a beszél­getés­ből zene, a zenéből moz­du­lat, a moz­du­lat­ból pedig közössé­gi élmény. A Mag­yar Vár történel­mi környezete pedig külön­leges hát­teret ad min­de­hhez: mintha a régi falak között egysz­erre találkoz­na az, amit már ismerünk, azzal, ami éppen most születik.

A második alka­lom pedig már önmagában is üzenet. Vala­mi tavaly elkezdődött, és idén foly­tatódik. Talán hagy­omány lesz belőle. Talán egy olyan nyárvé­gi találkozás, ame­lyre később már nem úgy emlék­szünk, hogy „ott voltunk egy fes­z­tiválon”, hanem úgy: ott történt vala­mi.

Augusz­tus 29-én Pomá­zon a vers nem a könyvespol­con vár. Kijön elénk. Megszólal. Zenél. Beszél. És a nap végén még tán­cra is hív.

Szen­drei Georgina

AMIKOR MOZART KILÉP A VÁSZONRÓL

AMIKOR MÁR CSAK EGY RÁDIÓJEL MARAD