Mosogatók, fürdők, lépcsők, palackok, méhkasok… Egy…

Moso­gatók, fürdők, lépc­sők, palackok, méhka­sok… Egy séta Rachel Whiteread kiál­lításán, mel­lyel különös helyre visz el min­ket. Mi van az ágy alatt és a szekrény mélyén? Ki áll a lépc­sőn és mi folyik a fészer­ben? Rachel szo­brai hatás­sal van­nak az emberekre. Olykor szerények és otthonosak, máskor nagyok, csin­ta­lanok vagy éppen fenyegetőek. Művészete tele van a min­den­napok­ból jól ismert tár­gyakkal, mégis min­d­e­gyikbe belec­sem­pészik vala­mi félel­metes és bizony­ta­lan dol­got. Rachel Whiteread 1963-ban született angol művész. Művei első­sor­ban faragott szo­brokból áll­nak, de a legú­jabb kiál­lításán egészen meghökken­tő darabokkal állt elő. Ő volt az első nő, aki 1993-ban meg­ny­erte a Turn­er-díjat. Whiteread egyike volt azok­nak, aki részt vett az 1997-es Kirá­lyi Akadémia kiál­lításán. Leghíre­sebb alkotá­sai közé tar­tozik egy tel­jes vik­toriánus ház és egy holokauszt emlék­mű Bécs­ben. A művész munkái mindig külön­lege­sek. Hason­lóak, mégis egyediek. Min­d­e­gyik darab­nak van vala­mi pszi­choló­giai mon­dani­való­ja. Az ablakok és ajtót, a kan­dal­ló és a külön­leges lépc­ső­fokok. Mintha egy új világ­ba csöp­pen­nénk. Munkássá­ga a min­den­napi tár­gyakat a művészettel ötvözi.