Az Arkagyina szerepét alakító Fullajtár Andrea…



Az Arkagyina szerepét alakító Fullajtár Andrea…

Az Ark­agy­i­na szerepét alakító Ful­la­jtár Andrea színésznőv­el beszél­get­tünk a Asch­er Tamás ren­dezésében látható, Sirá­ly próbafolya­matá­nak végha­jrájában. A művésznő immár tizen­hete­dik évadát tölti a budapesti Katona József Szín­házban. Az elmúlt időben több Sirá­ly-bemu­tatót is tar­tot­tak, és egyébként is megle­hetősen gyakran ját­szott darabról. Szer­int­ed mi az, ami ilyen kitün­tetett helyet biz­tosít Cse­hov művének a mag­yar szín­házi palet­tán? A független szín­házak esetén nehezebb erre a kérdésre válas­zol­ni. Ha a Fehér Balázs Benő-féle Sirá­lyra gon­do­l­unk, ame­ly az Átri­um­ban megy, azzal kapc­so­lat­ban azt kell meg­j­e­gyezni, hogy Benő egy fiatal, kezdő ren­dező, és a kezdő ren­dezőket mindig vonz­za ez a darab, hiszen a szín­házeszményről is szól, és azt mutathatják be álta­la, hogy miben látják másként a szín­házat. Ha a tár­su­la­tokat néz­zük, náluk sokkal inkább azért szokott elők­erül­ni, mert nagy­on erősen meg tud­ja mutat­ni, hogy az adott alkotóc­sap­at mit gon­dol a szín­házról. A katonás Sirá­ly, ha min­den jól megy, pon­tosan azt fog­ja tükrözni, hogy csap­atként mit gon­do­l­unk a szín­ját­szás­ról magáról. Nagy­on fontos lesz az összjáték, a csap­at­mun­ka, ami a katonás előadá­soknál egyébként is meg­van, de a Sirá­ly kife­jezetten egy olyan szín­darab, amely­ben pon­tosan ezt tudjuk meg­mu­tat­ni. Te Ark­agy­i­na szerepét ját­szod, a színésznőét, aki nem feltétlenül egy poz­itív figu­ra a darab­ban. Ezzel vitatkoznék. Első olvasás­ra valóban úgy tűnik, hogy ő az egésznek a rák­fené­je, de min­den érem­nek két oldala van, és pon­tosan az a célunk, hogy elk­erüljük azt a faj­ta klisét, hogy egy színésznő min­den­félekép­pen szörnyeteg. Per­sze, van­nak szörnyeteg voná­sai, de melyik anyá­nak ninc­senek… Ha meg­néz­zük a cse­hovi alakokat, min­den­hol meg­találjuk a gen­erá­ciós prob­lémát: a fiat­alok folyam­atosan falak­ba ütköznek, a már sik­eres embereknél pedig ott van a kérdés, hogy „idáig jutot­tam?”. Min­d­e­gyik gen­erá­ció­nak meg­van­nak a sza­k­mai és az emberi prob­lémái is, ame­lyek története­sen mindig a másik gen­erá­ció falá­ba ütköznek. Szer­in­tem ebben tud majd valam­i­lyen koherens egészet mutat­ni a mi előadá­sunk. Ahogy Ark­agy­i­na a fiá­val, Tre­pljov­val bánik, az megle­hetősen rosszin­du­latú viselkedés­nek tűnik. Például csúnyán leszól­ja író­nak készülő fia szín­darab­ját, ami utób­bit nagy­on rosszul érin­ti A ren­dezőv­el, Asch­er Tamás­sal azt kutatjuk, hogy hogyan értik félre egymást az emberek. Nem feltétlenül direkt rossz szándék van itt. Sokkal inkább egy­fa­j­ta figyel­metlen­séggel találkozunk az anya részéről: az arra utaló jelek figyel­men kívül hagyásá­val, hogy ezt másh­ogy, komolyab­ban kel­lene ven­ni. A gyerek részéről meg egy megelőlegezett bizal­mat­lanság, egy feltételezett rosszin­du­lat van, ami valójában nincs ott Ark­agy­inában. Ez óriási prob­lémát tud okozni, ha nem beszé­lik meg egymás között. Ark­agy­i­na folyam­atos lelki­is­meret-furdalás­sal küzd, hogy nem tudott annyi időt együtt lenni a gyerekév­el, nem figyelt rá annyi­ra, mint amen­nyire kel­lett vol­na. Emel­lett van egy túl­tel­jesítési kényszere, és jön, megün­nepli a fiát, csak azt nem veszi észre, hogy az ünneplés egyre inkább róla szól. Tre­pljov vis­zont már eleve úgy készül, hogy az any­ja gyűlöl­ni fog­ja az előadását. Ezeket a fél­re­sik­lott, fél­re­sik­erült helyzeteket szeretnénk bemu­tat­ni, ame­lyek aztán annyi­ra meg tudnak mérgezni egy csalá­di kapc­so­la­tot, hogy az akár tragédiá­ba is for­dul­hat. Időről időre bizonyára jóle­sik egy kön­nyebb szerep Kell, mert külön­ben bekat­tan az ember, és figyel­nek is rám, hogy ne csak ilyen súlyos szerepeket kap­jak. Csinál­tuk például a Két Koreát, az szu­per volt. Gyakran szólal­sz meg közéleti kérdések­ben, már­cius 15-én például az ellen­zé­ki tün­tetés egyik műsorvezető­je voltál. Úgy tűnik, azó­ta sokat vál­to­zott a helyzet, és nem éppen az ellen­zé­ki erők javára. Hogyan látod, milyen állapot­ban van ma az ország? Nehéz lenne pár mon­dat­ban össze­foglal­ni azt, amit most látok. Egész egysz­erűen az van, hogy bizonyos kül­ső prob­lémákra muto­gatás­sal vagy kül­ső ellen­ség fel­mu­tatásá­val a szőnyeg alá lett söpörve annak a kérdése, hogy ennek az ország­nak a vezetése hol tart most az ország szétkúrásában. De hogy hogyan lehetne ezt úgy meg­fo­gal­mazni, hogy eggyel okos­abb legyen, nem tudom. Én azt gon­do­lom, hogy itt nem az ellen­zék tűnt el, mert las­san már egy ország van ellen­zék­ben. Nagy­on nehéz, nem is találok szavakat. (http://7ora7.blog.hu)

Interjú Koncz Gábor színművésszel Tudják, mennyi…

Interjú Koncz Gábor színművésszel Tudják, mennyi…

Az egyre jobban beinduló díj-szezon egyik…

Az egyre jobban beinduló díj-szezon egyik…