Jubileumot ünnepel a Budapest Show Kórus

Tíz éve alakult a Budapest Show Kórus, az amerikai show kórus műfaj első hazai képviselőjeként. A műfaj különlegessége, hogy a kórus könnyűzenei dalokat ad elő többszólamú feldolgozásban, élő zenekari kísérettel, koreográfiával kiegészítve. Magyarország első show kórusának születéséről és életéről Barna Judit alapítóval, Eőry Krisztina karnagy, művészeti vezetővel, valamint Eőry Mónika koreográfussal beszélgettünk.

– A Budapest Show Kórus 2008-ban alakult az amerikai show kórus műfaj első hazai képviselőjeként. Hogyan indultatok?

Barna Judit: 2004-2006 környékén kiemelt figyelemmel követtem – de nevezhetjük ezt rajongásnak is – a magyar zenés színházi közeget. Én magam is jártam musical stúdióba, de a gimis kórusban is énekeltem. Utóbbiban inkább klasszikus kórusműveket vettünk.  Egyszer feldobta ajánlásként a Youtube az egyik kedvenc dalom show kórusos feldolgozását, ekkor találkoztam először a műfajjal. Láttam, hogy Amerikában, hogyan dolgoznak fel kórusként pop/rock dalokat élőzenei kísérettel, valamint tánccal fűszerezve. Akkor még sehol sem volt itthon a Glee című sorozat – ami pont egy gimis show kórusról szól – vagy a Pitch Perfect mozifilm. Napokig csak a műfajt tanulmányoztam, láttam, hogy versenyeket is tartanak, és akkor elhatároztam, szeretnék egy ilyenben énekelni! Mivel itthon még nem volt, jött az ötlet, hogy alapítsuk meg az ország első show kórusát. A középiskolám dísztermében, a Szent László Gimnáziumban tartottuk az első meghallgatásunkat.

– Miben hasonlítotok, és miben különböztök az amerikai kórusoktól?

1. J. : Mi is könnyűzenei dalokat dolgozunk fel – amelyek között vannak magyar számok is –, zenekar kísér minket, és természetesen mi is táncolunk. A 10 éves koncertünkön egy régi vágyunk is valóra vált: teljesen egységes ruhákat varrattunk a lányoknak. Ami nagy különbség köztünk és az amerikai kórusok között, hogy kint általában maximum 30 perces show-kat adnak brutális koreográfiával, nálunk viszont 2×1 órásak a nagykoncertek, és nincs feltétlenül minden dalhoz nehéz koreográfia, a repertoárunkon pedig mindig szerepel acapella, vagyis zenei kíséret nélküli darab is. Utóbbit a kórus is igényli.

Eőry Krisztina: Hasonlítunk abban, hogy több szólamban énekelünk, eközben még táncolunk is, és élő zenekar kísér minket a fellépésen. Abban pedig különbözünk, hogy míg Amerikában a középiskolai oktatás része a heti több ének- és táncóra a show kórus tagoknak, addig hozzánk mindenki a szabadidejében jön, és csak a próbákon, fellépéseken, saját szervezésű kirándulásokon és egyéb csapatépítő programokon találkozunk.

– Ahogy említettétek, a show kórus különlegessége, hogy nemcsak énekeltek, de van zenekari kíséret, és a tánc is megjelenik a színpadon. Hogyan?

Eőry Mónika: Fontosnak tartjuk, hogy a feldolgozásaink hűen adják vissza az eredeti dal hangulatát, amit remekül meg tud támogatni az egy zongoristából, egy dobosból és két gitárosból álló zenekarunk. Könnyűzenei darabok esetén elengedhetetlen a tánc is, hiszen mindenkinek járni kezd a lába, amint meghallja például Sean Paul és Sia közös slágerét a Cheap Thrillst, amely egyébként a repertoárunk egyik dala. Az én dolgom, hogy olyan koreográfiát állítsak össze a kórus számára, ami látványos, stílusában illik az adott számhoz és nem korlátoz bennünket a négyszólamú éneklésben. A nagykoncertjeink során a színpadon dobogókon állunk és táncolunk, ahogy az igazi amerikai show kórusok, a zenekar pedig szintén a színpadon helyezkedik el mellettünk.

1. K. : A zenekar általában gitárosból, basszusgitárosból, dobosból és zongoristából áll. Kisebb fellépéseken csak zongorakísérettel szoktunk énekelni. A tánc pedig mindig az adott dalhoz illő koreográfia, amiben lehetnek tánclépések a társastáncoktól a modern táncig, de sokszor nem is kimondottan ilyen, hanem csak kéz-, fejmozdulatokkal, néhány lépéssel igyekszünk jobban kifejezni a dalok tartalmát.

– Közel 40 főt számoltok, milyen összetételű a show kórusotok?

1. K. : A kórus tagjai az élet különféle területein dolgoznak. Van köztünk tanár, informatikus, bíró, táncos, építőmérnök, de még egyetemista is. A jelenlegi tagjaink 17 és 37 év közöttiek.

1. J. : Az évek során elég sok szerelem és mély barátság is köttetett itt, így azt mondhatom, hogy egy nagyon színes, sokféle emberekből álló baráti közösség vagyunk.

– A repertoárotokban sokféle stílus szerepel: pop, rock, jazz, gospel, spirituálé, musical és filmzene… Hogyan jellemeznétek a stílusotokat?

1. M. : Mivel a kórus létszáma igen nagy és mivel az élet különböző területeiről érkeztünk, sokfélék vagyunk, így a zenei ízlésünk is különbözik. Viszont a sok zenei stílus közül, ami a repertoárunkon megtalálható, mindenkinek akad legalább egy, amit igazán szeret énekelni. Ugyanez elmondható a közönségünkről is: igyekszünk minél több korosztályt, réteget megszólítani a változatos zenénkkel, és úgy gondolom, ez nagyon jól szokott sikerülni. Ha bárkit megkérdeznénk az utcán, nem hinném, hogy ne találna legalább egy kedvére való dalt a mostani repertoárunkból.

1. J. : A zenei sokszínűség is a show kórus műfaj sajátja. Ezért is szeretjük annyira.

– Budapesten kívül, a nyári fesztiválokon is találkozhat veletek a közönség?

1. K. : Régebben visszatérő fellépői voltunk a Zamárdi Gasztro & Utcza Fesztiválnak, amit mindig nagyon élveztünk. Idén nyáron két nagy dobásra is készülünk: meghívást kaptunk a Szigetre és a Művészetek Völgyébe. Mindkettő hatalmas lehetőség, és megtiszteltetés, izgatottan várjuk őket!

1. J. : Továbbá a Brain Bar jövőfesztivált is mindig velünk zárják, ugyanis Iamyankkal közösen együtt jegyezzük a fesztivál himnuszát, amit először a világhíres űrhajós, Chris Austin Hadfield előtt adtunk elő a budapesti Szent István Bazilika előtt. Hatalmas élmény volt! A Kórusok Éjszakájára is minden évben meghívást kapunk. Nagyon szeretjük, és nemcsak azért, mert a kórusban énekelni jó, hanem mert a rendezvény minden részvevőjére és nézőjére igaz, hogy szeret kórusban énekelni, kórusokat hallgatni, amitől aztán igazán családias lesz az esemény hangulata.

– Vannak állandó fellépő helyeitek?

E. K. : Minden évben fellépünk a Vörösmarty téri karácsonyi vásáron, és újabban ennek tavaszi verzióján is. A Brain Bar Budapest rendezvényen is állandó fellépőnek mondhatjuk magunkat, illetve mindig lehet velünk találkozni a fent már említett Kórusok Éjszakáján is. Itt a saját ismerőseinken kívül főleg turisták, érdeklődő fiatalok, és más kórusok tagjai szoktak minket meghallgatni. Évente kétszer saját nagykoncertet is tartunk, ez mindig más művelődési házban vagy koncertteremben zajlik, így például a Budapest Jazz Clubban, a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban, vagy a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Házban, a 10 éves koncertünk pedig a MOM Kulturális Központban. Már kialakult az állandó közönségünk, amely elsősorban a barátainkból, a családunkból és a munkatársainkból áll, de egyre többen csatlakoznak olyanok is, akik egyik csoportba sem tartoznak, hanem véletlenül hallottak/láttak minket valahol, és megtetszettünk nekik.

– Jártok nemzetközi eseményekre, találkozókra is?

1. K. : A pályánk egyik csúcspontjának a Milánói Világkiállítást tartjuk (2015), ahol egy héten át napi négy kis koncertet kellett adnunk a magyar pavilonban. Ez volt egyben az első külföldi utunk is.

– Idén 10 éves a Budapest Show Kórus. Egy ünnepi koncerttel is készültetek ez alkalomból. Hogyan élitek meg ezt a jeles jubileumot?

1. M. : Köztudott, hogy a műsor az eddigi éveink legsikeresebb dalaiból állt össze. Az áprilisi koncertünkre igyekeztünk sok meglepetéssel készülni, a régi dalainkat is új köntösbe bújtatni, hogy azok a nézőink is ugyanúgy élvezzék a koncertet, akik esetleg már 10 éve járnak a fellépéseinkre. Több táncban kellékeket használtunk, a dalokhoz vetítés is társult, kamaradarabbal, valamint szólótánccal is készültünk. A heti egy próbánk mellett a felkészülés idején több plusz táncpróbát is beiktattunk, hogy minden mozdulat egyszerre menjen, és begyakoroljuk a koreográfiákat.

1. J. : Engem egész évben a meghatottság és a nosztalgia érzése jár át. Egészen elképesztő, hogy honnan hova jutottunk, és az is, hogy ebben az évben a koncert mellett mennyi eszméletlen jó felkérést kaptunk. Már nyáron elkezdtük tanulni a dalokat. Fantasztikus, hogy ismételten kiegészült a zenekarunk fúvósokkal, Puskás Petivel pedig elénekeltük az egyik régi közös dalunkat a Csillagokat, valamint vendégként eljöttek a szintén Kriszti által vezetett, Peti által alapított Füri Zene Tér gyerekei is. A koncert utolsó számát a Somebody to Love-ot a régi BSK-tagokkal együtt énekeltük el a színpadon, közel hatvanan. Nagyon megindító volt! Továbbá nagy szintet léptünk azzal, hogy a 660 fős nézőterű MOM Kultba vittük el a koncertünket. A produkció előtt egy héttel már teltház volt.

– Klasszikusokkal és modern zenékkel is foglalkoztok. Van kedvencetek?

1. K. : Igyekszünk megtalálni az egyensúlyt a pop és a rockzene ikonikus előadói, valamint a feltörekvő ifjú előadók között, és mindenkitől megtalálni a nekünk való darabokat. A klasszikusok közül nagy kedvenceink Michael Jackson, Bon Jovi és a Queen, a mai zenék közül pedig nagyon szeretjük Ed Sheerant, a Pentatonix acapella együttest, a Coldplay-t vagy éppen a Margaret Islandet.

1. J. : És persze a filmzenék. A 10 éves koncertünk címét is a nemrég mozikban futó The Greatest Showman című zenés film dala inspirálta.

– Milyen az élet a BSK-ban? Hogyan hangoljátok össze például a próbákat?

1. M. : A kórussal alapvetően heti egyszer próbálunk, havonta pedig egy egész szombatot töltünk együtt, hogy betanuljuk a dalokat. Nehéz összeegyeztetni ezeket a próbákat, mivel a kórustagok nagy része dolgozó felnőtt. Általában év elején hirdetjük ki, melyik lesz az a heti egy nap, amikor a próbák zajlanak majd a félév során, így mindenki ahhoz tudja igazítani a programjait, vagy akár a munkáját.

1. J. : Jellemzően félévente van castingunk, januárban és nyáron. Eddig féléves ciklusokban gondolkodtunk: készültünk a karácsonyi koncertre, valamint a tavaszi nagykoncertre. Éppen ezért a félév közepén nem igazán lehet hozzánk csatlakozni, mert akkor nagyon sok pótolni valója lenne az új tagnak. Az év közbeni próbák mellett van egy téli és egy nyári táborunk, ahol az ének és a tánc mellett számos csapatépítő programot szervezünk. De járunk együtt kirándulni, korcsolyázni, aktív kóruséletet élünk. A 10 éves koncert előtti héten öt esténket töltöttük együtt, ami nem kevés.

– Együtt próbáljátok az éneket a tánccal és a zenével? Hogy születik így meg egy-egy koreográfia?

1. M. : A próbákon nagyjából egyenlő arányban oszlik meg az ének és a tánc, illetve ha már megtanultuk az adott koreográfiát, akkor utána énekkel együtt gyakoroljuk azt. A nagykoncertjeinkhez közeledve mindig beiktatunk plusz táncpróbákat egy táncteremben, hogy a tükör segítségével mindenki lássa magát, ki tudja javítani, ha valamit esetleg máshogy csinál, mint a többiek.

A koreográfiák kitalálásánál nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy visszaadjuk az eredeti dal hangulatát. Ezért kutató munka jelleggel többször meg szoktam nézni az adott dal videoklipjét, az énekes más számaiba is belepillantok, hogy a jellegzetes mozdulatok visszaköszönjenek a mi koreográfiáinkban is.

1. K. : Először elkezdjük megtanulni a dalokat, minden szólam a magáét, utána összerakjuk több szólamban, memorizáljuk, és ezzel párhuzamosan tanuljuk hozzá a táncmozdulatokat. Vannak olyan próbák, főleg amikor még új egy-egy darab, hogy kiemelten az énekléssel foglalkozunk, és vannak olyan próbák is, amik inkább táncosabb jellegűek, és ott a mozdulatok tökéletesítésére, egységesítésére fektetjük a hangsúlyt. És persze az sem egyszerű, amikor először próbáljuk meg összerakni az éneket és a táncot. Van, amikor elég sok időt vesz igénybe, hogy ez összeálljon, de előbb-utóbb azért mindig sikerül.

– 2013 nyarán a Muzsika Hídja nevű kórusfesztiválon ezüst díjat nyertetek. Egyéb megmérettetéseken is indultok?

1. K. : Ezen kívül nem igazán voltunk más versenyen. Itt is leginkább klasszikus kórusokkal tudtak összehasonlítani minket. Érdekes lenne részt venni egy show kórusok számára rendezett találkozón, de itthon nincs még sok belőlünk, reméljük, hogy ez idővel – talán a mi példánk hatására – változik majd. Mivel amatőr kórus vagyunk, természetesen számunkra is fontos a fejlődés, de nem cél a mindenáron való győzelem, és a másokkal való versengés, inkább a saját örömünkre énekelünk.

– Felléptetek többek között a Milánói Világkiállításon, több koncertetek volt már a Budapest Jazz Clubban, de közreműködtetek Puskás Peti és a The Biebers dalaiban is. Mennyiben más egy fesztiválon, egy koncertteremben énekelni, vagy épp Puskás Petiékkel klipet forgatni?

1. J. : Igazi nagyfesztiválon most leszünk először, így nagyon izgulunk, reméljük szeretni fognak minket. Ami biztos, hogy a megtiszteltetés mellett ez egy nagyon jó közösségi élmény lesz, és a koncert után bulizunk majd egy nagyot közösen. Ezek inkább „lazább” helyzetek, egy stúdiózás vagy klipforgatás nagyobb fegyelmet és koncentrációt igényel. Továbbá minden felkéréssel, együttműködéssel újabb embereket ismerünk meg, így egyre többen találkoznak velünk is. Igazi win-win szituáció.

– A kórusotok CD-t is adott már ki. Mi lenne a távolabbi célotok?

1. J. : Az a CD-nk egy koncertfelvétel hanganyaga volt, de elég jól fogyott, szerették az emberek. Jó lenne egy profibb felvétel is, meglátjuk. Mivel hobbikórus vagyunk, fő célunk, hogy még sokáig együtt legyünk, sok kiváló projektben részt vegyünk, valamint, hogy minél több ember megismerje a BSK-t és ezzel együtt a show kórus műfaját is. Személy szerint én örülnék még annak is, ha a könnyűzenei világban nemcsak háttér vokálként gondolkodnának bennünk, hanem teljes értékű fellépőként. Ebben nagyon sokat segíthet a két fesztiválos felkérésünk, valamint a teltházas koncertünk után az is látszik, hogy valami elindult.

– 10 éve vagytok együtt. A BSK körüli elfoglaltságok mellett egyéb feladatok is beleférnek az életedbe?

1. J. : A zenei és a koreográfiát érintő területeken kívül szinte mindennel foglalkozom. Szerződéskötés, gazdasági háttér megteremtése és kezelése, koncertszervezés, kiajánlók írása, stb. De szállítottam már taxival dobszerkót is. Szerencsémre az operatív ügyek intézésében van még két kiváló partnerem, akik szintén a vezetőséghez tartoznak. Így öten összhangban igazgatjuk együtt a kórus ügyeit. Munkának nem nehéz – főleg, hogy sokan vagyunk rá és jól működik a munkamegosztás –, mert ez számomra hobbi és öröm. A nagykoncert körüli időintervallumban a fesztivál- és a kóruselfoglaltságok okán szinte minden nap este 10-11 körül értem haza, kemény időszak volt, de megérte. A kóruson kívül is hasonló területen dolgozom: főállásban szervezem a Budapesti Tavaszi Fesztivált, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivált, valamint vannak külsős felkéséseim, és mindezek mellett tavasztól egy kiváló zenészbarátomnak, Iamyanknak is a menedzsere vagyok.

fotó: Czope Anna.