A liberális színjátszást nem kedvelem

Interjú Koncz Gábor színművésszel

Tudják, mennyi interjút adtam már? Szinte mindent elmondtam. De azt még nem, hogy azt mondta nekem Pécsi Ildikó, hogy még mindig tanul tőlem, mert mindegyik interjúnál elmondom a kérdésre a választ, de úgy, hogy azt is közlöm, hogy én mit szeretnék elmondani. Amit az életben szerettem volna közölni, elmondtam, s így az olvasókhoz nagyon sok olyan információ eljut, ami csak rólam tudható. Bárhová megyek az országba, a közönség tudja, hogy milyen ember vagyok. Azt is tudják, mire lehet engem megkérni, és mire nem. Mire mondok igent, s mire nem.

Mire mond nemet?

Létezik a magánéletemnek, a családi életemnek egy olyan része, melyet elzárok az újságírók elől. Bulvár, vagy celeb kérdésekre nem válaszolok. Amúgy nyitott vagyok, pláne, ha olyan emberek kérdeznek, akiket én tartok valakinek, akiket becsülök. Az érték nálam nagyon fontos. A celebvilág távol áll tőlem. Nagyon nem szeretem az avantgárd művészetet. Már megmaradok konzervatív színésznek, az alapján, amit tanultam a főiskolán Nádasdy Kálmántól, Várkonyi Zoltántól. A lila ködöt nem bírom elviselni, ahogyan a liberális színjátszást sem. Számomra az emberábrázolás az első. A liberális színjátszásnak is megvan a maga helye, de semmi esetre sem a középpontban. A liberálisok azt mondják, hogy a világban mindenhol otthon vannak, én pedig csak Magyarországon. Nemzeti öntudatom van, és itthon én vagyok a gazda.

2015-ben mi volt a legszebb fellépése?

Nagyon sok királyt eljátszottam már, és most megadatott nekem, hogy IV. Béla lehessek az Áldozatban. Ezt a szerepet, ahogyan a történelmi figurákat is, nagyon szeretem. És mi történik a világban? Elvették az emberektől a hősöket, a legendákat. Az igazi nagyokat: Dózsát, Rákóczit, IV. Bélát, Zrínyit, és még sorolhatnám. Az Áldozatban van egy szép mondat, mely nem csak IV. Béláé, hanem Koncz Gáboré is. Arra keresem a választ, hogy a tatárokkal vívott háborúban miért nem segített meg az Isten. 2016-ban csak azért játszom el Fazekas István A megvádolt című drámájában Béres József, Széchenyi-díjas kutató-feltalálót, mert Kerényi Imre rendezi. Már megtehetem azt, hogy kikössem, csak Kerényivel, Nagy Viktorral és Csiszár Imrével vagyok hajlandó együtt dolgozni.

Hogy nézett ki a Karácsonyra való készülődés?

December 13-án is nagy szerepet alakítottam. Amikor Mikulás volt, csak ez első unokámnál voltam, mert ő itthon volt, míg a másik Svájcban tartózkodott akkor. Nemrég jöttek haza, és elmondtam unokámnak, hogy a Mikulás csak most jön el hozzád, mert Svájcba nem tudott kimenni, mert már öreg. Gyönyörű ruhát csináltattam. Elmentem cigány barátaimhoz, és megkértem, csináljanak fűzfából egy puttonyt. Szintén aznap léptem föl egy templomban, ahol a magyarságról beszélgetek. Várom a Karácsonyt, beszerzek egy 8 méteres fenyőfát, ami a nappalimban elfér. A fát lányaim díszítik föl, s mint egy csodát nézik az unokáim. Szellemileg mindig is felkészülök az ünnepre, mert pontosan tudom mi a rossz, és mi a jó. Avillai Szent Teréz mondta: „tégy jót a testeddel, hogy a lelked szívesen lakjon benne.” Így cselekszem én is. A magyarság karácsonyfája alá az összetartozásra való törekvést tenném. Legalább mi, magyarok tartsunk össze!.

(Forrás: http://magyarforum.hu)