Egy ország van ellenzékben

Az Arkagyina szerepét alakító Fullajtár Andrea színésznővel beszélgettünk a Ascher Tamás rendezésében látható, Sirály próbafolyamatának véghajrájában. A művésznő immár tizenhetedik évadát tölti a budapesti Katona József Színházban.
Az elmúlt időben több Sirály-bemutatót is tartottak, és egyébként is meglehetősen gyakran játszott darabról. Szerinted mi az, ami ilyen kitüntetett helyet biztosít Csehov művének a magyar színházi palettán?
A független színházak esetén nehezebb erre a kérdésre válaszolni. Ha a Fehér Balázs Benő-féle Sirályra gondolunk, amely az Átriumban megy, azzal kapcsolatban azt kell megjegyezni, hogy Benő egy fiatal, kezdő rendező, és a kezdő rendezőket mindig vonzza ez a darab, hiszen a színházeszményről is szól, és azt mutathatják be általa, hogy miben látják másként a színházat. Ha a társulatokat nézzük, náluk sokkal inkább azért szokott előkerülni, mert nagyon erősen meg tudja mutatni, hogy az adott alkotócsapat mit gondol a színházról. A katonás Sirály, ha minden jól megy, pontosan azt fogja tükrözni, hogy csapatként mit gondolunk a színjátszásról magáról. Nagyon fontos lesz az összjáték, a csapatmunka, ami a katonás előadásoknál egyébként is megvan, de a Sirály kifejezetten egy olyan színdarab, amelyben pontosan ezt tudjuk megmutatni.
Te Arkagyina szerepét játszod, a színésznőét, aki nem feltétlenül egy pozitív figura a darabban.
Ezzel vitatkoznék. Első olvasásra valóban úgy tűnik, hogy ő az egésznek a rákfenéje, de minden éremnek két oldala van, és pontosan az a célunk, hogy elkerüljük azt a fajta klisét, hogy egy színésznő mindenféleképpen szörnyeteg. Persze, vannak szörnyeteg vonásai, de melyik anyának nincsenek… Ha megnézzük a csehovi alakokat, mindenhol megtaláljuk a generációs problémát: a fiatalok folyamatosan falakba ütköznek, a már sikeres embereknél pedig ott van a kérdés, hogy „idáig jutottam?”. Mindegyik generációnak megvannak a szakmai és az emberi problémái is, amelyek történetesen mindig a másik generáció falába ütköznek. Szerintem ebben tud majd valamilyen koherens egészet mutatni a mi előadásunk.
Ahogy Arkagyina a fiával, Trepljovval bánik, az meglehetősen rosszindulatú viselkedésnek tűnik. Például csúnyán leszólja írónak készülő fia színdarabját, ami utóbbit nagyon rosszul érinti
A rendezővel, Ascher Tamással azt kutatjuk, hogy hogyan értik félre egymást az emberek. Nem feltétlenül direkt rossz szándék van itt. Sokkal inkább egyfajta figyelmetlenséggel találkozunk az anya részéről: az arra utaló jelek figyelmen kívül hagyásával, hogy ezt máshogy, komolyabban kellene venni. A gyerek részéről meg egy megelőlegezett bizalmatlanság, egy feltételezett rosszindulat van, ami valójában nincs ott Arkagyinában. Ez óriási problémát tud okozni, ha nem beszélik meg egymás között. Arkagyina folyamatos lelkiismeret-furdalással küzd, hogy nem tudott annyi időt együtt lenni a gyerekével, nem figyelt rá annyira, mint amennyire kellett volna. Emellett van egy túlteljesítési kényszere, és jön, megünnepli a fiát, csak azt nem veszi észre, hogy az ünneplés egyre inkább róla szól. Trepljov viszont már eleve úgy készül, hogy az anyja gyűlölni fogja az előadását. Ezeket a félresiklott, félresikerült helyzeteket szeretnénk bemutatni, amelyek aztán annyira meg tudnak mérgezni egy családi kapcsolatot, hogy az akár tragédiába is fordulhat.
Időről időre bizonyára jólesik egy könnyebb szerep
Kell, mert különben bekattan az ember, és figyelnek is rám, hogy ne csak ilyen súlyos szerepeket kapjak. Csináltuk például a Két Koreát, az szuper volt.
Gyakran szólalsz meg közéleti kérdésekben, március 15-én például az ellenzéki tüntetés egyik műsorvezetője voltál. Úgy tűnik, azóta sokat változott a helyzet, és nem éppen az ellenzéki erők javára. Hogyan látod, milyen állapotban van ma az ország?
Nehéz lenne pár mondatban összefoglalni azt, amit most látok. Egész egyszerűen az van, hogy bizonyos külső problémákra mutogatással vagy külső ellenség felmutatásával a szőnyeg alá lett söpörve annak a kérdése, hogy ennek az országnak a vezetése hol tart most az ország szétkúrásában. De hogy hogyan lehetne ezt úgy megfogalmazni, hogy eggyel okosabb legyen, nem tudom. Én azt gondolom, hogy itt nem az ellenzék tűnt el, mert lassan már egy ország van ellenzékben. Nagyon nehéz, nem is találok szavakat. (http://7ora7.blog.hu)