SHAKIRA – A VILÁGSZTÁR, AKI A FÁJDALOMBÓL VILÁGMÉRETŰ ERŐT TEREMTETT



A szín­padon csípő­moz­du­la­tok, ele­men­táris ener­gia, felis­mer­hető hang és több tízez­er ember együtt énekelt refrén­jei. Shaki­ra neve hosszú ide­je egyet jelent a latin pop nemzetközi sik­erév­el, ám a világhír mögött jóval több húzódik meg, mint látványos kon­certek és lis­tavezető dalok története. Az énekesnő több mint három évtizede építi a saját zenei világát, amely­ben a latin-amerikai gyök­erek, a rock, a pop és a külön­böző kultúrák hangzá­sai ter­mészete­sen találkoz­nak. Most madri­di kon­cert­soroza­ta került a figyelem közép­pon­tjá­ba: a Las Mujeres Ya No Llo­ran World Tour euró­pai állomása olyan nagysz­abású pro­duk­cióvá nőtte ki magát, ame­ly­hez egy újabb, október 12‑i zárókon­certet is meghird­et­tek.

Shaki­ra Isabel Mebarak Ripoll 1977-ben született a kolumbi­ai Bar­ran­quil­lában. Már fiat­alon dal­szöveg­eket írt, zenét szerzett, és hamar kiderült, hogy nem egysz­erűen előadóként, hanem alkotóként is saját utat szeretne járni. Korai spany­ol nyelvű lemezei hazájában és Latin-Amerikában alapozták meg a hírnevét, a nemzetközi áttöréshez azon­ban az is kel­lett, hogy meg­talál­ja azt a hangzást, ame­ly külön­böző zenei kultúrák közön­ségét is képes megszólí­tani.

A kétezres évek ele­jén meg­je­lent Laun­dry Ser­vice jelen­tős for­dulópon­tot hozott. A spany­ol és angol nyelvű dalokkal Shaki­ra széle­sebb nemzetközi közön­séghez jutott el, a When­ev­er, Wher­ev­er pedig a világ szá­mos országában ismert­té tette a nevét. A sik­er nem egyetlen slágerre épült: az énekesnő sajá­tos hangszíne, dal­sz­erzői jelen­léte és a latin zenei ele­meket a pop világá­val összekapc­soló stílusa külön karak­tert adott a pro­duk­ciói­nak.

Az évek során olyan dalokkal erősítette meg helyét a nemzetközi zenei élet­ben, mint a Hips Don’t Lie, a Waka Waka (This Time for Africa) vagy a La La La. Ezek a számok külön­böző korsza­kokhoz és eseményekhez kötőd­nek, mégis közös ben­nük a kön­nyen felis­mer­hető rit­mus és az a szín­pa­di ener­gia, ame­ly Shaki­ra fel­lépé­seinek egyik véd­j­e­gyévé vált. Zenéjében a pop mel­lett a kolumbi­ai és más latin-amerikai hagy­ományok, a rock­os hangzás és a tánczenei hatá­sok is helyet kap­nak.

A hosszú pálya egyik fontos sajá­tossá­ga, hogy Shaki­ra nem maradt ugyanan­nál a zenei for­mulánál. Folyam­atosan együttműködött más előadókkal, új hangzá­sokat próbált ki, és a spany­ol nyelvű zenét is olyan nemzetközi közeg­ben képviselte, amely­ben az angol nyelvű pop sokáig meghatározó szerepet töltött be. Sikere így nem csupán szemé­lyes történet: része annak a vál­tozás­nak is, ame­lynek során a latin zene egyre nagy­obb teret nyert a világ zenei piacán.

A közelmúlt­ban meg­je­lent Las Mujeres Ya No Llo­ran című album újabb jelen­tős fejezetet nyi­tott a pályáján. A cím mag­yarul anny­it tesz: „A nők töb­bé nem sír­nak”. A lemez szemé­lyes megélések­ből, vál­tozá­sok­ból és újrakezdés­ből merít, miközben a fáj­dal­mat nem végál­lomásként, hanem áta­lakítható tapasz­ta­latként mutat­ja meg. A dalok­ban a sebezhetőség mel­lett ott van az önál­lóság, az önbec­sülés és az a törekvés is, hogy az ember a nehéz idősza­kok után ismét a saját kezébe veg­ye az életét.

A lemez köré épülő világ­turné ezt a gon­do­la­tot nagysz­abású szín­pa­di pro­duk­cióvá for­mál­ta. A madri­di euró­pai kon­cert­sorozat különösen jelen­tős állomás: Shaki­ra nyolc év után tért vis­sza Spany­olország­ba, a fel­lépésekhez pedig több mint ötvenez­er ember befo­gadására ter­vezett idei­glenes sta­diont alakí­tot­tak ki. A kon­certek nem pusztán a legis­mer­tebb dalok fel­so­rakoz­tatásáról szól­nak, hanem egy olyan előadói világ megteremtéséről is, amely­ben a látvány, a tánc, a zenei örök­ség és a szemé­lyes történet egymást erősíti.

Madrid­ban a pro­duk­ció a latin kultúra széle­sebb bemu­tatásához is kapc­solódik. A kon­certek köré szervezett Es Lati­na kezdeményezés a zene mel­lett kul­turális pro­gramokkal, beszél­getésekkel, kiál­lítá­sokkal, gasztronómi­ai és iro­dal­mi eseményekkel irányít­ja a figyel­met a latin világ sok­színűségére. Shaki­ra fel­lépése így egy nagy­obb kul­turális jelen­lét részévé vált, amely­ben a zene közös nyelvként kapc­sol össze külön­böző orszá­gokat és közön­ségeket.

A madri­di kon­cert­sorozat ere­de­ti­leg október 11-én zárult vol­na, ám a nagy érdek­lődés miatt egy újabb dátu­mot is meghird­et­tek: október 12-én külön­leges búc­súkon­certet tar­tanak, vendégelőadók közreműködésév­el. Ez a fel­lépés újabb alka­lmat ad arra, hogy a közön­ség együtt ünne­pel­je az énekesnő pályájá­nak ezt a fejezetét. A szín­padon felidézett slágerek mögött pedig ott áll min­daz, ami Shakirát a kezde­tek­től jellemzi: a saját hang keresése, a külön­böző zenei hagy­ományok összekapc­solása és az a képesség, hogy szemé­lyes történetek­ből széles közön­ség számára érthető dalokat for­máljon.

Shaki­ra pályá­ja azért is figyelem­re méltó, mert a sik­er mel­lett folyam­atosan jelen van benne az alkotói megújulás. Nem kizárólag előadóként hat a zenei vilá­gra: dal­sz­erzőként és kul­turális szere­plőként is for­mál­ja azt a közeget, amely­ben a latin zene nem külön­leges szín­folt, hanem a globális pop meghatározó része. A közön­ség számára min­dez látványos kon­certeken és emlékezetes dalokon keresztül válik átél­hetővé, de a történet mélyén egy hosszú, vál­tozá­sokkal teli művészi út húzódik meg.

Shaki­ra madri­di fel­lépé­sei így nem csupán egy világsztár turnéjá­nak állomá­sai. Egy olyan előadó újabb fejezetét mutatják meg, aki képes volt szemé­lyes for­dulópon­t­jaiból zenét teremteni, miközben a saját kul­turális gyök­ere­it a világ szín­padaira vitte. A dalok, a tánc és a közön­séggel kialakí­tott kapc­so­lat együtt raj­zol­ja ki azt a történetet, amely­ben az újrakezdés nem egyetlen pil­lanat, hanem folyam­atos alkotói folya­mat.

ANNE CARSON – AZ IRODALOM HATÁRAIT ÁTÍRÓ NOBEL-DÍJAS

PRESSER GÁBOR – A MAGYAR ZENE LEGENDÁJA, AKINEK DALAI GENERÁCIÓK ÉLETÉBEN ÍRTAK TÖRTÉNETET