„Nincsenek szerepálmaim” – Interjú Schnell Ádámmal

Schnell Ádámot Almaviva grófja mellett márciusban az Egri csillagok Jumurdzsákjaként is láthatta a közönség a Nemzeti Színház színpadán. A Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész elárulta: mindig megtalálják a szerepek, és folyamatos szinkronfelkérései mellett élvezettel alakítja a ráosztott figurákat.

– 2013 óta tagja a Nemzeti Színháznak. Hogy érzi itt magát?

– Nagyon jól. Azt gondolom, ritka az olyan időszak az ember életében, amikor ezt valóban őszintén mondhatja. Megbecsülnek minden szempontból és ez jól esik. Sajnos nem mindig ilyen a mi pályánk.

– Márciusban mutatták be az Egri csillagok című darabot, ahol Jumurdzsák szerepében láthattuk. Mennyire volt nehéz azonosulni ezzel a figurával?

– Mondhatnám, hogy ez is olyan, mint a többi szerep, el kell játszani. Valójában nem először játszom negatív figurát, és néha sikeresebb és izgalmasabb is megfogni ezeket a karaktereket, mert sokrétűek, egy bonyolultabb személyiségből több dolgot meg lehet mutatni. Tulajdonképpen ez is a dolgunk, hogy felmutassuk a rosszat és annak tükrében megjelenjen a jó. Jumurdzsák figurája egy legendás szerep, pláne a film után, ahol Bárdy György játszotta. Az Egri csillagok című film a mai napig nézhető, izgalmas történet, ikonikus személyekkel és döbbenetes alakítások sorával. Nagyon szeretem játszani Jumurdzsák figuráját, igaz a dramaturgia szempontjából a második részben kicsit eltűnik a színpadról. Természetesen nem lehet a regény minden egyes szálát pontosan követni, ahhoz ez egy nagyon bonyolult és szövevényes történet. A kétrészes nagyfilm sem tudott mindent bemutatni, ez egy színdarabban pedig még nehezebb. Gyerekkoromban kötelező olvasmányként találkoztam a történettel, de érdekes módon valahogy a film maradt meg bennem erősebben. Amikor kiderült, hogy a Nemzetiben játsszuk az Egri csillagokat, újra elővettem Gárdonyi leírásokkal gazdagított regényét. Ma is ugyanolyan gyönyörű a számomra.

– Egy másik izgalmas szerep is megtalálta nemrégiben. A Figaro házassága avagy egy őrült nap emléke című előadásban egy 21. századi grófot alakít. A rendező nem mindennapi módon nyúlt egy klasszikus műhöz, mennyiben volt más Sardar Tagirovskyval dolgozni?

– Sardar egy fiatal rendező. Nagyon izgalmasnak tartottam az egész próbafolyamatot, ráadásul ilyen élményben még életemben nem volt részem. A próbák elején folyamatosan olvastuk az eredeti Beaumarchais darabot, miközben Sardar mondogatta, hogy na ez az, ami nem lesz a színpadon. Tulajdonképpen a próbafolyamat alatt találta ki és alakult ki benne a mű sajátos olvasata és rendezése. Egészen furcsa, jövőben játszódó történetről van szó, amely ily módon meséli el Figaro történetét. Izgalmas folyamat volt, mire összeállt az előadás.

– A MITEM-fesztiválon (V. Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó) ismét bemutatják a darabot. Mit gondol, milyen lesz a fogadtatás?

– Érdekes, hogy egy nagyon modern és friss rendezésről van szó, miközben az eredeti Beaumarchais történet is lezajlik a színpadon, csak más nyelvvel és látvánnyal megfogalmazva. Bevallom, Almaviva grófja most a kedvenc szerepem a Nemzetiben, nagyon szeretem játszani! Talán egy kicsit nehezen fogyasztható kategóriába sorolható ez az előadás, amire a nézők is érdekesen reagálnak. Én magam is kíváncsi vagyok arra, hogy a MITEM színházértőbb közönsége, vajon hogyan fogadja ezt a produkciót.

– Szinkronszínészként is gyakran találkozhatunk önnel, most is vannak felkérései?

– Előfordul, hogy akad egy kis szünet és egy ideig nem hívják az embert, de szinte folyamatosan kapok felkéréseket. A Figaro házassága avagy egy őrült nap emléke című előadások idején például majdnem mindennap szinkronizáltam is. Az Egri csillagok főpróbahetén nem vállaltam mást és a szinkronstúdiók is tekintettel vannak ránk ilyenkor, tudják, hogy elfoglaltak vagyunk.

– Nemrég debütált Magyarországon a Family Guy 16. évada, aminek apropóján leforgatták a népszerű rajzfilmsorozat főcímét magyar nyelven. Milyen eredmény született?

– Számomra ez újdonság volt, mert sosem néztem a rajzfilmet, csak annyit láttam belőle, amennyit szinkronizáltam Brian Griffint. Tehát a főcímet sem ismertem, akkor találkoztam vele, amikor meg kellett tanulnom. A forgalmazó ugyanis kitalálta, hogy készít egy olyan reklámfilmet, ahol a Family Guy főcímdala magyarul hallható és az egész egy élőszereplős produkcióvá alakul a szinkronhangokkal. Egy green boxban forgattunk, nemcsak az éneket kellett megtanulnunk, hanem az egész koreográfiát. Helyes kis spot született belőle. Úgy hallottam, hogy Amerikában is jó visszhangot kapott a film, nagyon örültek és érdekesnek találták az eredményt.

– Más energiákat követel egy rajzfilm szinkronizálása?

– Nem. Ez gyakorlatilag ugyanaz, csak máshova kerülnek bizonyos hangsúlyok.

– Sok híres színésznek kölcsönzi a hangját, ki az, akit a legjobban kedvel?

– Eric McCormacket először a Will és Grace című sorozatban szinkronizáltam, azóta több filmben és sorozatban is kölcsönöztem neki a hangomat. Bár nem annyira híres, de kiváló amerikai színész. Most a Dr. Chance című sorozatban szinkronizálom Hugh Laurie-t, akit a Dr. House című sorozatban Szakácsi Sándor halála után Kulka János szinkronizált, majd én örököltem meg a figurát. Vannak visszatérő szinkronjaim, ilyen például John Turturro, akit szintén nagyon szeretek.

– Vannak szerepálmai? Vagy mindig az adott feladatra koncentrál?

– Őszintén mondhatom, hogy nincsenek szerepálmaim, a szerepek mindig megtalálnak. Sosem gondoltam például arra, hogy valaha én alakítom majd Figaro Almaviva grófját és közben az egyik kedvenc szerepem lett, egy olyan figura, akire később is így fogok visszagondolni. Törőcsik Mari mondta azt, hogyha három jó szerepre vissza tud emlékezni az ember, amit tényleg élvezett, az már nagyon jó ezen a pályán. Nekem nagyszerű emlékeim vannak.

– Televíziós szereplésre sem vágyik?

– A mi hivatásunk kiszolgáltatott, nagyon kevés az a színész, aki maga dönti el, hogy szerepel-e a televízióban vagy sem. Hogy nem játszom sorozatban, annak pusztán egy oka van, nem hívnak. Annak idején ott volt a Szomszédok, de a magyar film aztán valahogy nem talált meg, pedig nagyon szeretem. Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka. Talán én mozgok rossz körökben… Főleg külföldiekkel forgattam és nagyon élveztem a munkát. Volt olyan olasz rendező, aki másodjára jött vissza Magyarországra és külön engem kért fel. A filmezés már másfajta energiákat követel meg a színésztől, de nagyon izgalmas. Talán majd lesz alkalmam magyar filmekben is szerepelni. Drukkolok a hazai filmiparnak, óriási dolog, hogy már a harmadik Oscar-jelölésnek örülhettünk. Mind nagyszerű alkotás, figyeltem őket, és néha egy kis irigységgel is nézi az ember, hogy milyen jó lett volna szerepelni bennük.

Borsos Zsuzsanna