Makány Márta: Magamnak csináltam és boldog vagyok!

A kényelmes darabok mellett teszi le a voksát és mindenki számára hordható ruhát tervez Makány Márta, akit színes pályafutása elismeréseképpen 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntettek. A magyar divattervező New York, Párizs kifutóin is bemutatta már kollekcióját, mi arról is kérdeztük, milyen ruhát válasszunk a tavaszi-nyári szezonban, ha igazán trendik szeretnénk lenni.

–  Nemrég tértél haza a New York-i Fashion Weekről és a divat fővárosában, Párizsban is jártál.

–  Igen, már másodszor szerepeltem a New York-i Fashion Weeken és az egyik rendezvényen én is bemutattam a jövő őszi-téli kollekciómat. Mi már a 2017-2018-as ruhákkal foglalkozunk. Párizsban ősszel jártam utoljára és idén is készülök: a Vendôme Luxury a Párizsi Divathét elsősorban alkalmi ruhákkal foglalkozó eseménye.

–  Fontos számodra a külföldi jelenlét, a nemzetközi piacra lépés?

– A külföldi jelenlét első és legfontosabb célja az értékesítés. Persze nagyon szép dolog szerepelni, de ezeknek az egyes számú célja, hogy piacokat kutassunk fel, vagy a piacok megtaláljanak minket és értékesítsünk.

–  Célod a világhírnév?  

–  A világhírnév nagyon összetett kérdés. Klassz dolog, de mindenkinek mást jelent. Azok a márkák, akiket a legtöbben ismernek 50-100 év alatt éték el azt az eredményt, amit most látunk. Tehát ne akarjunk mi egy olyan márkával konkurálni, ami mögött ennyi munka van.  Én ismert és eredményes márka szeretnék lenni.

–  Mi a helyzet a magyar piaccal?

– A magyar piac arányos azzal, amekkora ország vagyunk. Magyarországon a divatot kulturálisan nem tekintik még művészeti ágnak. Franciaországban vagy nagyobb divatigényű országokban a divat ugyanolyan művészeti ág, mint a festészet, a szobrászat, a zeneszerzés, vagy a költészet. Magyarországon ez még nem egyértelmű dolog. Ruhát gyűjteni még nem annyira menő, mint festményt. Ha valaki kisplasztikát, vagy porcelánokat halmoz fel, az műgyűjtő, ha ruhát vesz, akkor nem egyértelmű, hogy vajon, az jó vagy rossz dolog. A divatfogyasztásnak még nem ugyanaz az elfogadottsága társadalmilag, mint a versolvasásnak.

–  Szűk farmer, fehér póló és tornacipő – a legtöbb lányon ma ezt látni. A divat, mint stílus mennyire van jelen?

–  Nem baj, ez is egy stílus. Mindenkinek el kell döntenie, hogy melyek azok a területek, amelyek fontosak számára az életben. Az öltözködés egyfajta önkifejezés, de ehhez is kell egy bizonyos tudás, vagy tapasztalat. Nézzük például a gasztronómiát, milyen fantasztikusan fejlődik! Ma már hosszasan beszélgetnek az emberek ételekről, vagy borokról, miközben húsz évvel ezelőtt is szeretted a Debrői Hárslevelűt és egyszerűen megittad, nem volt kérdés, hogy ízlik-e vagy érzed-e bor illatát. Mára ez az egész természetessé vált. Azt gondolom, hogy ugyanígy fejlődik majd a divat is: ha valaki vesz magának egy szép, jobb minőségű, vagy érdekesebb ruhát akkor azt nem pazarlásnak, vagy hivalkodásnak fogják tekinteni, hanem az alkotás birtokbavételének.

–  Mit tanácsolsz, mit vegyünk fel idén tavasszal és nyáron, ha trendik szeretnénk lenni?

– Nagyon nagy divat minden, ami pasztell. Ez időnként előtör, akárcsak olyan dolgok, amikről egyébként azt gondoltuk, hogy nem a hétköznapi viselet részei. Például a csillogás, a flitter vagy a csipke, szintén részei a mindennapi divatnak. A farmer is nagy divat, színesen, vagy szaggatottan, vagy valamivel kombinálva. A farmer nagy megújulását éli, most mindenhol trendi.

– Kényelmes, praktikus ruhadarabokat javasolsz, vagy néha azért kiléphetünk a komfortzónánkból?

– Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, változó, hogy ki, mit vállal. Én alapvetően kényelmesen öltözködöm és csodálom azokat, akik hajlandóak azért áldozatokat hozni a kényelmükben, hogy csinosabbak, vagy dekoratívabbak legyenek. Mindez életmód kérdése, és döntés, hogy kinek, mi a fontos. Én csak olyan ruhát tervezek, amit ha alkatilag nem is biztos, hogy megengedhetek magamnak, de egyébként én is felvenném.

–  Többféle kollekciód van.

–  Egy esküvői, egy alkalmi és egy hétköznapi, Ready to wear kollekció, és van egy farmer vonalam is.

–  Szerinted bátor, aki téged választ?

–  Nem érzem, hogy merészek lennének a ruháim és nemzetközi szinten is azt mondják, hogy hordhatóak. Én nem kedvelem azt a fajta extremitást, ami már hordhatatlan. Természetesen egy alkalmi ruha vagy egy esküvői ruha nem feltétlenül alkalmas hólapátolásra, de nem is ez a cél. Mindenhol meg kell találni azt a szintet, ami az adott alkalomhoz illik. Azt gondolom, hogy az én ruháimhoz nem kell extra bátorság, sokkal extrémebb dolgokat látok, mint amiket csinálok.

–  Követsz valakit? Van, aki inspirál?

– Senkit sem követek. A divat változásai természetesen hatnak rám. Az a típusú ember vagyok, aki viszonylag korán érzékeli, hogy mi fog történni és lehet, hogy talán magam is teszek róla, hogy változzon a világ. De valójában senkit sem nézegetek nap, mint nap és nem is szeretném napi szinten tanulmányozni azt, hogy ki mit csinál, mert az emberre akaratlanul is hatnak azok a benyomások, amikkel találkozik. Én nem szeretnék mások követéséből produkálni.

–  Érdekes, hogy kezdetben nem a divat irányába indultál el…

– Valóban nem az volt óvodás koromtól az álmom, hogy egyszer divattervező legyek. Amikor erre a pályára léptem, még nem volt ilyen kimagaslóan vágyott terület. Akkoriban keramikusnak, vagy grafikusnak lenni épp olyan menőnek számított, mint ha valaki divattervező. Tehát a divat még nem kapott óriási hangsúlyt a világban.

–  Sok kislány álmodik arról, hogyha „nagy lesz”, divattervező lesz belőle, mert szeret rajzolni és a szép ruhák között lehet… Gondolom ez az azért ennél több.

–  A szép ruhák természetesen adottak, hiszen megpróbálunk gyönyörűeket csinálni. Rajzolni hasznos dolog, nem is azért, mert éjjel-nappal ezt kell csinálnod, hanem azért, mert valamilyen módon palléroznod kell a szemedet, az ízlésedet, az arányérzékedet. A rajzolás egy technika, amitől megtanulsz gondolkodni. Egy építészről sem gondolod, hogy egész nap a hegy tetején gyűjti az ihletet. A divattervezés is ugyanolyan tervezői munka, mint bármelyik másik.

–  Te hogy alkotsz? Hogy születik meg egy kollekció?

– Az alkotás fogalma szerintem egy kicsit mesekönyvszerűen túl van színezve. Van tavasz-nyár és ősz-tél szezon és ha az embernek van négy vonala, akkor nagyon egyszerű: illik nyolcszor két kollekciót produkálni. Ez egy időbeli rendszer, vagyis megvan az ideje, hogy mikor tudod bemutatni a farmer, vagy az estélyi kollekciódat a tavaszi és az őszi szezonban. Mi azonban mindig egy szezonnal előrébb dolgozunk, ezért mutattuk be most a 2017/2018-as kollekciónkat. Itt is vannak határidők, a ruháknak el kell készülniük, le kell őket fotózni, stb. Egy viszonylag fegyelmezett rendszert kell követned, neked kell a struktúrához alkalmazkodnod, különben nem értik az emberek.

–  Most készülsz valamire?

– Mindig készülök. Ez egy folyamatos munka. Ha megvan a jövő ősz-tél, akkor közben megrendeléseket kell felvenned, azokat teljesíteni, végrehajtani a gyártást… Közben foglalkozol természetesen az egyéni ügyfelekkel és egyébként a többi dolgot is intézed, hiszen ahhoz, hogy augusztusra kész legyen a jövő tavasz-nyár, anyagot kell beszerezned, el kell készíteni a mintákat, fotózni…

–  Mit szeretsz a legjobban csinálni?

–  Mindent.

–  Magyarországon is lesz bemutatód?

–  Nem hiszem. Én mindenhol tervezek, de mindennek megvan az anyagi követelménye is. Mérlegelni kell, hogy az ember el akar-e költeni erre egy nagyobb összeget, vagy sem. Egy színházi előadásnak az a célja, hogy lássák emberek és ezért vesznek jegyet. Egy divatbemutatónak nem az a célja, hogy lássák. Persze ismerjék meg, de utána el szeretnéd adni a ruháidat. Sokmillió forintot elkölthetsz egy magyarországi divatbemutatóra, de mi a cél? Ez a dolog nem önmagáért való. A ruhák is pénzbe kerülnek, milyen áron kell akkor eladnod, hogy a költségek megtérüljenek?

–  Külföldre viszont újra visszamennél.

–  Persze, minden szezonban. Ősszel újra készülök New Yorkba és Párizsba is.

–  Szeretsz utazni? A kikapcsolódás belefér ezekbe az utakba?

– Amennyiben, amikor az ember nyolc bőröndöt vonszol keresztül a világon és folyamatosan ki-be pakol és zsákokat húzogat… Szeretem csinálni, de ezt megint valamilyen romantikus dolognak látják az emberek. Én nem kirándulgatok, megyek az egyik vásárközpontból a másikba, standot építek, ruhát vasalok és nem a helyi nevezetességeket és kávéházakat látogatom, hanem valahol egy pavilonban állok, ami egyébként majdnem mindegy, hogy melyik országban van.

–  Tehát minden napod a divatról szól.

– Aki kényszerből csinál valamit, annak valahogy ki kell kapcsolódnia, de nekem az egész életem kerek történet. Nincs széle, amikor azt mondom, hogy letettem a munkát és most már nem dolgozom, holnaptól pedig mást csinálok. Nekem nincs ezzel problémám, ez a dolgom. Magamnak csináltam és boldog vagyok!