Nágák, elefántok, madarak
A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum kiállítása egy különös, színes mesevilágba repíti el a látogatót. Az előtér végén egy előkelő udvari öltözetű, aranyozott kapuőrző istenség szobra fogadja az embert, majd betessékeli a burmai és a sziámi (thai) udvar szentélyeinek selyemszövetre és pamutvászonra festett buddhista tekercsképekkel és aranyozott szobrocskákkal teli birodalmába.
Délkelet-Ázsia szárazföldi térségeinek (Mianmar, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa és Vietnam) viseleteit mutatja be a tárlat a 12-13. századtól kezdve egészen napjainkig. Míg a korábbi korok öltözeteiről elsősorban a kis szobrocskák szolgálnak információval, addig az időben hozzánk közelebb eső korszak ruháit és különböző textiliáit közvetlenül vagy fotók segítségével tanulmányozhatjuk.
Az ember által hordott, illetve használt textiliák mindig is a legősibb jelképrendszer hordozói voltak. Megmutatkozik rajtuk az adott közösség hiedelemvilága, s a másik ember számára „leovasható” kódként tartalmazzák viselőjük társadalmi rangját, családi állapotát és etnikai hovatartozását (jaó, hmong, lanten, tai vagy brú). A színpompás szöveteken védelmező jelképek és mitikus állatalakok jelennek meg. A nága, az indiai mitológia kígyószerű lénye és a különös kinézetű „elefánt-madár” vagy ormányosmadár (hátán szellemházzal) egyaránt felbukkan, csakúgy mint a szerencsehozó napszimbólum.
Igazi különlegességnek számít két veregetett faháncs poncsó, amelyeknek a szövés-fonás feltalálása, illetve átvétele előtti, ősi készítési módját a bemutatott dokumentumfilm tanúsága szerint a Vietnam területén élő brú nép még az 1980-as években is ismerte. A sámánoltár és fejdísz szintén a körükben végzett néprajzi-antropológiai gyűjtés révén került a gyűjteménybe.
- kép: Kapuőrző istenség
- kép: Hódolat a 28 buddha előtt (textilre festett kép)
