Botticelli, Caravaggio, Michelangelo, Leonardo és Raffaello Művészettörténeti remekművek a mozivásznon

Itália gazdag művészeti örökségének kiemelkedő alkotásait tárja a mozinézők elé A művészet templomai című több mint két éve futó filmsorozat. Az ismeretterjesztés mellett a speciális kamera beállítások és modern mozitechnológiai megoldások révén a nézők az egyetemes művészet kiemelkedő remekműveinek szépségébe is belefeledkezhetnek. A vetítéssorozat eddigi részei olyan kiemelkedő intézmények és kiállítások alkotásait hozta el a hazai mozikba, mint a Vatikáni Múzeum, a firenzei Uffizi-képtár, a milánói expón megrendezett Leonardo-kiállítás vagy Róma pápai bazilikái. A virtuális tárlatvezetés jellegzetességeiről Elsässer Klaudiával, a Pannonia Entertainment vezetőjével és a művészettörténeti mozibemutató-sorozat főszervezőjével beszélgettünk.

– Vajon a dokumentumfilmek új korszakához érkeztünk?

–  Ha ezt a dokumentumfilmek reneszánszaként érti, talán igen. Ha az új korszakot a technikai újításokkal azonosítjuk, a válaszom akkor is igen: ma már a korszerű vizualizációs technikáknak, a drónos felvételeknek, a 2D-ből 3D-s látványt előcsalni tudó megoldásoknak, az eleve 3D-ben rögzített képsoroknak, az Imax térhatásnak köszönhetően sokkal életszerűbb az a látvány, amelyet egy-egy általunk forgalmazott, a szakma jelenlegi csúcsát jelentő művészeti dokumentumfilm nyújt.
– A Vatikáni Múzeum látványos ismeretterjesztő film a múzeum legfontosabb műkincseit és a Sixtus-kápolna lenyűgöző freskóit tárja a nézők elé. A Leonardo da Vinci – A lángelme Milánóban című film minden idők egyik legnagyobb hatású alkotózsenijének munkásságát mutatja be, a Firenze és az Uffizi képtár többrétegű utazást kínál az itáliai reneszánsz bölcsőjébe, a Pápai bazilikák pedig Róma, az örök város négy pápai bazilikáját sosem látott szemszögből láttatja. Aztán ott van a különös és bizarr alakokkal teli, álomszerű festményeiről ismert németalföldi festő, Hieronymus Bosch a művészettörténet talán legtöbbet vitatott és legtöbbféleképpen értelmezett alakja. A hétköznapi néző számára mennyire nehezen befogadhatóak ezek a témák, amiket az olasz, német vagy éppen spanyol alkotók elénk tárnak?

–  Ez teljességgel a néző háttértudásától, személyiségétől, iskolázottságától, társadalmi hovatartozásától, ízlésvilágától, egyedi érdeklődésétől függ.  Volt már olyan, 62 tagú szlovén középiskolai csoport, amelyik egynapos tanulmányi kiránduláson vett részt nálunk, megtekintette a Bosch: A gyönyörök kertje című spanyol filmünket, utána pedig egész napos Film és média műhelymunkába vontuk bele. A fárasztó program miatt a hosszú és monoton buszút után több fiatalember elaludt a vetítésen, ugyanakkor a műhelymunkában megkapóan érzékeny, az elhangzott magyarázatokra reflektáló storyboardokat, interjúkat hívott életre. Volt olyan nézőnk is, akinek elsőre annyira tetszett ugyanez a film, hogy háromszor-négyszer is megnézte, egymás után.

–  A filmeket az Uránia Nemzeti Filmszínházban és országszerte számos további moziban vetítik. Mennyire nehéz szervezési munkát igényel, hogy a hazai közönség is megismerkedhessen ezekkel az alkotásokkal?

–  Ez a legnagyobb kihívás. Nemcsak játszóhelyet kell találni egy-egy új címnek, hanem a helyi marketingmunkát is segíteni kell, különben kiábrándító lesz a végeredmény. A sokéves megfeszített munka viszont itt is megtérül, az elégedett néző visszatér, és baráti körével együtt jegyet vált a sorozat új tagjaira.

–  És ismét egy virtuális tárlatvezetésen vehet részt. Mennyire új ez a műfaj?

–  Az első tárlatvezetés filmen 2010-ben jelent meg, még 2D-ben, Leonardóról, melyet magam fordítottam. Ezt gyors ütemben követte a British Múzeum Pompeiről és a Vikingekről szóló két időszaki kiállításához tartozó rendhagyó tárlatvezetés, melyeket szintén magam ültettem át magyarra. Ha könyvben gondolkodunk, a reneszánszig nyúlhatnánk vissza. Ha visszatérünk a filmekhez, az első 3D-s opus a Vatikáni Múzeum volt, melyet 12 000 magyar néző tekintett meg eddig!

–  Az ismeretterjesztő sorozat legfrissebb epizódja a reneszánsz egyik leghíresebb alkotója, Sandro Botticelli munkásságának egy kevésbé ismert részébe enged betekintést. A Botticelli: Dante pokla a reneszánsz mester Isteni színjátékhoz készített rajzaira fókuszál. A szakértők például arra a máig megválaszolatlan kérdésre is megpróbálnak magyarázatot találni, hogy mi lehet az oka, hogy Botticelli néhány rajzot különleges, élénk színekkel élővé varázsolt, míg más lapok színezetlenül maradtak. A művész nevét említve a legtöbb embernek talán a Vénusz születése jut eszébe. Milyen újdonsággal szolgálhat egy ilyen film a néző számára?
–  Tanárként mindig is vonzott a crossover műfaja. Tudományosan bizonyított, minél többféle inger ér bennünket, minél élénkebbek ezek, és minél több már meglévő tapasztalatunkhoz tudjuk őket kötni, annál mélyebb a bevésődés; felelevenítésükkel pedig rögzül a  tudás: így tanulunk. Az általunk forgalmazott dokumentumfilmek több korcsoporthoz és társadalmi réteghez szólnak: családi filmek is lehetnének, “Disney okosan”, bocsánat a szókimondó metaforáért. A Pannónia megalapításától fogva törekedett arra, hogy több szállal kapcsolódjon a szervezett oktatásban megszokott tanórák tematikájához: történelem, irodalom, idegen nyelv, vizuális kultúra, hogy csak néhányat említsek. Az élethosszig tartó tanulás jegyében azokhoz is szólunk, akik az iskolapadból kilépve a saját örömükre szereznek újabb ismereteket, élményeket. Esetleg egy tárlatvezetés után felülnek az első, akár éjszaka közlekedő buszra, és egynapos kirándulás keretében végigjárják a kedvenc múzeumukat két hamburger áráért. Ahogy a karácsony vagy az anyák napja sem a tárgyakról szól; a mi filmjeink is az élményszerűségre helyezik a hangsúlyt: a ma kevéssé divatos “agyra gyúrok”-ra, méghozzá elérhető, nem emelt mozijegy-áron. Ugyanakkor nem akarnak elitisták lenni, nem kirekesztők, nem rettentik el a kíváncsi tömegeket a szakzsargon unos-untalan használatával. Igazi edutainment (játszva tanító) darabok. Visszatérve Botticellire., engem az fogott meg leginkább, milyen kevéssé ismerjük is egy-egy ma felkapott alkotó életművét; és milyen mulandó és relatív is a siker. Botticelli közel ötszáz évig feledésbe merült még Európában is! Hogyan képzelhető ez el ekkora művészről?! – kérdezzük ma. A reneszánsz korban annyi kiválóság alkotott egy időben, hogy a bőség zavarában olyanok is “kánonon kívül rekedtek”, akikre ma Mesterként tekintünk fel. A pontosan meg nem válaszolt kérdések pedig az ember esendőségét hangsúlyozzák: van, amit örök homály fed, tudásunk véges, ugyanakkor ott motoszkál bennünk az örök nyughatatlanság, hogy a “Tudás fájáról együnk”.
–  A rejtélyek, rajzok, ábrák, hogy mi mit jelenthet és velük mit akar üzenni a művész, a filmek központi eleme. Tehát ennyire foglalkoztatnak minket ezek a kérdések?

–  Időben és térben eltávolodtunk a filmeken bemutatásra került alkotásoktól, emiatt kevéssé értjük őket. Igen, fel akarjuk fejteni a többrétegű jelentéseiket, beavatottakká szeretnénk válni, kulcsot akarunk “Kékszakállú hetedik ajtajához”. Ehhez kapunk több irányból, módszeresen segítséget a dokumentumfilmekben mikrofonvég elé állított szakértőktől, akikkel így, együtt soha nem találkozhatnánk.
– A sorozat egy másik része A milánói Scala – A csodák palotája című alkotás a közismert tények mellett arra törekszik, hogy megmutassa a 238 éves operaház rejtett titkait is. Tehát legyen szó egy festményről, egy szoborról, vagy egy épületről minden tele van titokzatossággal.

–  Egy átlagember nem jut be egy múzeum raktárába, egy operaház zsinórpadlására; kevesünknek adatott meg Callasszal találkozni… Ezek a filmalkotások a velünk született természetes emberi, játékos-naiv gyermeki kíváncsiságunkat elégíthetik ki.

–  Előfordulhat, hogy épp a filmek hatására keresik fel ezeket a helyeket?

–  Cseh kollégáink Csehországban rövid buszos utakat szerveznek Rómába a Pápai bazilikák 3D, valamint a Vatikáni Múzeum 3D; továbbá Firenzébe a Firenze és az Uffizi képtár 3D című filmünk levetítése után. Ideális esetben, Farkas Attila terjesztési vezetőnk szavával élve “e filmek egész estés, elnyújtott ajánlók a szóban forgó városok felkereséséhez”.
–  A sorozat 2017-ben is folytatódik, mi az üzenetük ezekkel a filmekkel?

–  Még májusban vagy legkésőbb szeptemberben előrukkolunk egy Raffaellóval 3D-ben, novemberben pedig a Caravaggio címünk kerül a mozikba. A 2018-as év nagy szenzációjának ígérkezik egy gyönyörűséges, szintén 3D-s Michelangelo, amely a tervek szerint színvonalasabb lesz kiállításában, mint a 2017-ben mozikba kerülő konkurens, 2D-s alkotás. Tanítani és gyönyörködtetni szeretnénk, ahogy a Biblia jeleneteit ólomüveg-festményeken ábrázoló képzőművészek annak idején, a kora XII. századtól fogva.