„Minden szerep hat valahogyan az emberre”

Színházban és filmekben játszik, szabadidejében utazik, lovagol és hobbija a fotózás. Trokán Nóra szerint minden szerep hatással van az emberre, ha azonban nem dolgozik, civil színésznőként éli a hétköznapokat.

– Puskás Tamás rendezésében mutatta be márciusban a Centrál Színház Molnár Ferenc Delila című vígjátékát, ahol a szemrevaló, ám némiképp számító Ilonka szerepében láthatunk.

– Ilonka szerepe nagyon izgalmas, színes karakter. Korábban sosem játszottam még Molnár-darabot, minden iszonyú pontos, patikamérlegen kimért szavak, amiket az ember elmond és egyszerűen működik. Ilonka egy szolgálólány, akinek komoly tervei vannak a gazdájával, akit Stohl András formál meg a színpadon. A bökkenő csak az, hogy a főnöknek felesége van, akit Balsai Móni alakít. Közben az a bonyodalom is nehezíti a dolgokat, hogy Ilonkának egy szegény fiú az igazi szerelme, mégis félretolja a saját jövője érdekében. Ilonka csakis ezt a kiutat látja, ugyanis soha többet nem akar nyomorban élni. Nagyon izgalmas utat jártam be ezzel a szereppel a próbafolyamat alatt, megpróbáltam megtalálni az ő igazságait, hogy ne csak egy számító kislányt lássanak belőle a nézők, hanem megértsék azt is, hogy miért olyan őrülten fontos ez az egész az ő helyzetében.

– Ez volt az első darab, amit a Centrál Színházban játszottál?

– Igen, ez volt az első előadásom. Jó volt a közös munka a kollégákkal, még sosem dolgoztam egyikükkel sem. Nagyon izgalmas másfél hónapot töltöttünk együtt a próbák alatt.

– Mennyire hatnak rád a szerepeid? Nemcsak vígjátékban szerepelsz, láthattunk már morfiumfüggő anyaként is a színpadon, a Kút című filmben pedig prostituáltat játszottál.

– Minden szerep hat valahogyan az emberre. Én átengedem magamon ezeket, valahogy mindig úgy közelítem meg a figurákat, hogy vajon bennem hol van az a karakter, például az „Ilonkaság”, hogy én hogyan reagálnék egy-egy helyzetre… Így természetesen minden szerep által ér valamilyen impulzus, de miután lejövök a színpadról, le tudom tenni őket.

– A film vagy a színház áll hozzád közelebb?

– Teljesen változó. Ez inkább szerepfüggő. Nem az a kérdés, hogy film vagy színház, hanem az, hogy éppen milyen csillagzat alatt áll az adott produkció, hogy jövünk össze a kollégákkal, milyen a munka. Tehát ez sok mindenen múlik, nem tudom kategorizálni.

– A cannes-i filmfesztiválra rendszeresen ellátogatsz. Idén is ott leszel?

– Sokat utazom. Ha tudok, akkor megyek, ez is hozzátartozik az életemhez. Az utazásaimra nem sajnálok se időt, se pénzt, se energiát, mert mindig nagyon pozitív élményekkel töltenek fel, bármerre is járok a világban. Tavasszal is tervezem, hogy eltűnök néhány napra, aztán májusban ismét jön a filmfesztivál.

– Az utazásaid alatt is fotózol?

– Persze! Talán ilyenkor készül a legtöbb képem. 2011-ben volt egy fotókiállításom, és lassan összeáll egy újabb tárlat anyaga. Márciusban Szombathelyen nyílt egy kiállítás a Sztárcsinálók című előadáshoz kapcsolódóan, oda engem is meghívtak.

– A fotózás mellett fontos szerepet tölt be az életedben a lovaglás. Mióta foglalkozol lovakkal?

– Gyerekkorom óta az életem része. A ló rengeteg szabadságot ad, türelemre tanít, jókedvre derít, megnyugtat: ezekre nagy szükségem van a rohanó hétköznapokban. Néhány éve kezdtem el foglalkozni szabadidomítással, vagyis a suttogó módszerrel. Amikor kevesebb időm van, nem tudok nagyon elmélyülni benne, de ha jön a jó idő, akkor rendszeresebben kijárok majd az állatokhoz: sok ismerősömnek van problémája a lovával és megígértem nekik, hogy foglalkozom velük is. A színházi próbaidőszakban általában nincs időm ilyesmire, hiszen délelőtt10-től 14 óráig, majd este 6-tól 10-ig a színházban vagyok, napközben nem férne bele a lovaglás. Így vagy reggel járok ki, vagy hétvégén, amikor nem dolgozom.

– Egyszer azt mondtad, te egy olyan színésznőnek tartod magad, aki egyébként civil, csak szeret játszani. Ezt hogy értetted?

– Vannak színész alkatok, akikről valahogy civilben is érezhető, hogy színészek. Én, amikor nem játszom, vagy nem próbálok, teljesen civil életet élek. Olyankor a barátaimmal vagyok, nem igazán beszélek a színházról és nem is foglalkozom vele csak akkor, amikor próbálok, vagy előadásom van. A szabad hétköznapjaimban nem azon töröm a fejem, hogy az aktuális szerepemet, hogyan kellene majd jobban előadni, az életemnek ezt a részét akkor élem, amikor bemegyek a színházba. Tehát amikor ez az egész nincs, akkor olyan mintha nem is színésznő lennék, hanem egy civil ember, mint bárki más.

– Milyen további feladatok várnak rád a Delila után?

– Április közepén kezdődnek Brecht A gömbfejűek és a csúcsfejűek című darabjának próbái a Nemzeti Színházban, Zsótér Sándor rendezésében. Ez lesz a következő munkám, a nyarat pedig még meglátjuk.

Borsos Zsuzsanna