A képpé vált kísérlet Magyarországon a Grüner-gyűjtemény

A képpé vált kísérlet. Innovatív képzőművészeti formakísérletek 1941-től napjainkig. Grüner György (Los Angeles) fizikus gyűjteménye címmel nyílik kiállítás a Vasarely Múzeumban június 14-től. A tárlat közel 80 év művészetét öleli fel és fő témája az innovációhoz kapcsolódó kísérletezés.

Szeptember 9-ig tekinthető meg a kiállítás, amelyben Grüner György Amerikában élő magyar fizikus gyűjteményét mutatja be a budapesti Vasarely Múzeum. „A képpé vált kísérlet” cím is utal arra, hogy egy rendkívül kísérletező gyűjtőről van szó.

„Az innováció közel áll Grüner György hivatásához, és műgyűjtőként is ily módon közelíti meg a magyar modern művészetet. Az 1945 utáni magyar műveket felvonultató tárlat alkotásaiban közös, hogy mindegyik mű egy-egy formakísérlet, vagy színkísérlet, amelyek végeredményét a művek tükrözik. Minden művész más-más személyiség. Teljesen másként kísérletezik a nő és máshogy közelít a képformáláshoz a férfi. Van, aki az álmait is bele tudja vinni egy-egy formakísérletbe, van, akit a technika érdekel jobban, és ezáltal egy konkrétabb kompozíciós kísérlet valósul meg a vásznon. Van, akit a zene inspirál, és annak lenyomatait követhetjük végig a művein, van, akit az új, számítógépes technikák, vagy a számítógépes grafika érdekel, mint új forma. Van, akit a biológiai kísérletek megfigyelései vonzanak; a felnagyított mikroszkopikus felvételek mind kísérleti folyamatokkal járnak és ezeket a művészeteket ötvözték a képzőművészeti lehetőségekkel” – mondta Pócs Veronika, a kiállítás társkurátora.

A tárlat kísérőprogramjai is reflektálnak a művészek képalkotási módszerére, a kísérletezésre.

„A kísérő programjainkban is megjelennek olyan zenei programok, felnőtt vagy gyerek workshopok, amelyek kísérletezéssel és egyben képzőművészeti képalkotással is járnak. Fókuszba szeretnénk állítani az új képzőművészeti alkotói módszereket, például a számítógépes módszereket, amelyek mindig újabb és újabb lehetőségekkel szolgálnak. Lesznek 3D nyomtatással készíthető szobrok és robotika; próbáljuk a legújabb műfajokat becsalogatni a múzeumba.”

Nem szokványos, hogy egy olyan régi művészettel foglalkozó múzeum, mint a Vasarely Múzeum ilyen típusú tárlatot mutasson be, a nagyobb terekbe ugyanis általában 20. századi alkotások kerülnek.

„Victor Vasarely az ’50-es években szerzett óriási népszerűséget Európában és a világban újfajta képalkotói technikáival és rendkívüli látásmódjával. A művészet és a tudomány egyes területeit közös nevezőre hozó, ennek lehetséges részeiből inspirálódó alkotók ars poetikája, valamint a múzeum névadójának, kutató-tervezőművészi attitűdjének eszmeisége is méltán megfeleltethető egymásnak, hiszen egy tudatos, megfigyeléseken alapuló művészet lenyomatairól van szó mind Vasarely, mind pedig az alkotók műveinél” – magyarázta a kurátor.

Az óbudai Zichy-kastély épületében 1987-ben nyitotta meg kapuit a Vasarely Múzeum a közönség előtt. Az intézményt felújították, 2017 nyara óta ismét látogatható. A múzeum a Grüner kiállítás alatt sem maradhat Vasarely nélkül: a június 14-én nyíló tárlat az emeleti termekben lesz látható, a földszinten pedig válogatást tekinthetnek meg az érdeklődők az

állandó gyűjteményből. Tehát aki ellátogat a Grüner-kiállításra, mellette megnézheti Vasarely legfontosabb periódusainak munkáit is.

„A művészek, akikre a gyűjtő felfigyelt, nemzetközileg is progresszív tendenciákra reflektáló alkotók. Bár az idősebb generációhoz tartoznak és a vasfüggöny időszakában voltak fiatalok, mégis fel tudták dolgozni műveikben azokat a művészeti irányzatokat, amelyek Európában, Amerikában és a világ pontjain uralkodtak. Óriási eredmény ez, pláne, ha belegondolunk, hogy akkoriban ez mennyire nem volt egyszerű. Grüner ily módon is válogat, megnézi, hogy mi az, ami teljesen új stílust, új technikát és új látásmódot képvisel.”

A kollekció anyagából a tárlat szinte minden művésztől több művet vonultat fel, az egyes alkotásokat kronologikus sorrendben egymás után fűzve. A tárlat végén pedig az új technológiákkal is megismerkedhetnek a látogatók.

„A tárlat három részre osztható. A kiállítás első szekciója a legkorábban készült művek sorával indul, Bálint Endre, az Európai Iskola, illetve a Négy Világtáj művészcsoport tagjainak 1946-1948 között készült alkotásaival. Hangsúlyosabb felütést a látogató nem is várhat a magyar absztrakt, geometrikus festészet innovatív alakjait felvonultató tárlattól. Olyan képzőművészek, mint Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás és Lossonczy Ibolya, Kállai Ernőnek is köszönhetően fordulnak a természetben megfigyelhető formák elementárisan absztrakt motívumai felé.”

A gyűjtemény törzsanyagát az 1960-as években pályájukat kibontakoztató művészek munkái teszik ki. Ezek a neoavantgárd képzőművészeti kísérletek. A kiállításon felvonultatott alkotók többsége a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Az idősebb generációban feltűnik Bak Imre, Birkás Ákos, Haraszty István, Hencze Tamás, Keserü Ilona, Konok Tamás, Gáyor Tibor, Maurer Dóra és Lázár István is. Ezt a szekciót a rendszerváltás időszaka követi, amikor újabb fuvallatok érkeztek Magyarországra, és a külföldi képzőművészeti áramlatok elérhetővé váltak a magyar művészek számára is. Az 1990-es évek utáni magyarországi képzőművészet újabb törekvéseit Wolsky András, Haász Katalin, Bolygó Bálint, Benedek Barna és Kelemen Zénó alkotásai képviselik. A kiállítás utolsó szekciójában a jelenkor, a 2000-es évek munkáit láthatják az érdeklődők.

Grüner 1980 óta él Kaliforniában, így a művek nagyobb része eredetileg Los Angeles-i otthonában kapott helyet. A fizikus Mosonmagyaróváron született, gyűjteményét korábban bemutatták már Győrben, de abban a válogatásban még nem találkozhatott a közönség a művekkel, ahogyan a Vasarely Múzeum kiállítása összeállította őket. 2017-ben, a Pozsonytól mintegy 15 kilométerre lévő Danubiana múzeumban volt a gyűjtemény eddigi legnagyobb bemutatója. Az akkori kiállítás kurátora, N. Mészáros Júlia a budapesti kiállításnak is társkurátora.

Grüner György a ’90-es évek elején kezdte el a képzőművészeti alkotások gyűjtését, és ezt a munkát ma is folytatja. Folyamatosan figyeli az új tendenciákat, technikákat, az innovatív magyar műveket. Rendkívül szoros kapcsolatban áll a művészekkel, akiknek alkotásait beválasztja a gyűjteményébe. Vannak olyan művek, amelyek készülésénél is jelen volt a gyűjtő.

„Grüner baráti kapcsolatban áll a művészekkel, kölcsönösen inspirálják egymást Egy olyan természettudósról van szó, aki racionálisan közelít a világhoz, a kísérletezései a bizonyíthatóságon alapulnak, és mégis könnyedén tud kapcsolódni a képzőművészethez, azzal, hogy megtalálja azokat a művészeket, modern, magyar és kortárs képzőművészeket, akiknek hasonló a működési elvük. Tudósként és gyűjtőként is az innovációra helyezi a hangsúlyt, a képzőművészetben is felismeri, ha rendkívüli és megismételhetetlenül újszerű egy alkotás” – tette hozzá Pócs Veronika.

A gyűjtőről

Grüner György, az MTA külső tagja, 1943-ban született Mosonmagyaróváron. 1966-ban diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, szakterülete a kísérleti szilárdtest-fizika. 1980-ban disszidált, az UCLA (University of California at Los Angeles) egyetemi tanárnak nevezte ki. A tudós oktatói és kutatói munkája mellett az egyetem Szilárdtest-fizikai Intézetének vezetője volt, továbbá kutatócsoportot vezetett a Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumban. Az akadémikus 400 publikáció és több könyv szerzője. Munkásságáért 1984-ben Alexander von Humboldt-díjjal, 1994-ben Guggenheim-díjjal tüntették ki. Innovációs es technológiai fejlesztési munkásságáért a világon egyedüliként kétszer (2003-ban és 2008-ban) érdemelte ki a Világgazdasági Fórum Technology Pioneer díját.