Dalok a testnek és Dalok a léleknek – Pataky Attila (Edda Művek)

– Március 10-én az Arénában adtok koncertet, ami már csak azért is különleges, mert az új duplalemezeteknek bemutatója is lesz egyben. Mit jelent Számodra az Aréna színpadán fellépni?
– Számomra még mindig azt jelenti, amit jelentett 2-3 évvel ezelőtt is az Aréna: egyszerűen minőséget és színvonalat. Örülök neki, hogy olyan sportcsarnokban játszhatunk, ahol nagyon sok sztár megfordul a világ minden részéről. Egy olyan helyen, ahol 12.000 ember, jelen esetben 12.000 eddás velünk együtt örülhet a daloknak, amik immár 44 éve összekötnek minket testben és lélekben. Mindent megteszünk azért, hogy világszínvonalú produkcióval érkezzünk az Arénába, hogy büszkék lehessenek ránk a rajongóink

Az új dupla nagylemezetek címe Dalok a testnek és Dalok a léleknek. Hogyhogy duplalemez lett? Ez már a 33. nagylemeze az Eddának, ami egy elképesztő szám.
– Számunkra ez az időszak, a 2018-as év most erősen a számmisztika jegyében zajlik. Én például a 33, 44, 66-os misztikában létezem most, ugyanis a 33. albumunk jelenik meg, 44 éves a zenekar, én pedig 66 éves vagyok. Ehhez még támaszképp ott vannak szerzőtársaim, Gömöry Zsolt és Alapi István, akik 55 évesek. Ez valóban egy extra év a számunkra! Én úgy éreztem, hogy a 33-as szám mágnesként vonzza ezt a dupla megnyilvánulást. Azonkívül elképesztő mennyiségű dalom gyűlt össze az elmúlt 3 évben: 46 dalt írtam, és ebből válogattuk ki azt a 22-t, amire azt mondtuk, hogy ez igen, mehet és kezdjük el megzenésíteni. A megmaradt dalokat is nagyon sajnálom. Ezek nem vesznek el ma már, mint régen, hiszen ott van a Pataky Művek, a fiam zenekara, aki örömmel veszi át ezeket a dalokat tőlem. Volt történés a világban bőven, volt és van miről írni. A világ teremti ezeket a dolgokat: ami manapság történik körülöttünk, az szinte már teljesen virtuális. Az emberi, természeti törvények ellen való létezést favorizáló háttérhatalmi erők a teljes önfeladás és téboly felé taszítják a világot, és próbálják minden áron megvalósítani a globális hatalmat. De mint minden „izmus”, ez is be fog csődölni. Az összes „izmust”, amit kitaláltak, mesterségesen állítottak elő és szüntették meg, legyen az kommunizmus, maoizmus, fasizmus, vagy bármi más. Tehát összegezve és visszatérve a dalokra: a 33-as szám mágnesként vonzotta, hogy dupla album készüljön. Lírában mindig is erősek voltunk, így 10 lírai dal is született, ez a Dalok a léleknek, 12 dal pedig a testnek szól. A lírai dalok közepén két lendületes dal található extraként. Miután Zsoltinak odaadtam, x hét múlva hívott, hogy egyszerűen bármit csinál, ezekből lendületes dal jön ki, mondom, akkor az lesz! (nevet) Olyan típusú fájdalomról szól, ami nem csak a szenvedésről és a fájdalmak megéléséről szól, hanem düh is van benne, ezért elneveztük dühös lírának! Hogy „Mondd, mit kezdenél velem, ha újra hozzád űzne örült életem? Ha az lehetnék, aki voltam, a mindened, az életed? Mondd, mit kezdenél akkor velem?”
A „Dalok a testnek”-ben pedig minden benne van, ami mi vagyunk: Ott van benne a „Nem adom” című dal is, ezt nagyon fontos kiemelni! Amiben „Nem adom a múltam, nem adom a jövőm, nem adom Jézust, nem adom Attilát, nem adom a prostit, nem adom a papot, nem adom Jókait és nem adom Kölcseyt”. Tehát NEM ADOM, kész. Ott van minden ebben a 33-asban, ami kell.

– Hány dal épül be ebből a koncertprogramba?
– (sóhaj) Ez óriási nagy vita a zenekarban. Nagyon érdekes, mert ma kezdődnek el a próbák, én pedig holnap csatlakozom hozzájuk. Előtte már hetekig ment a viaskodás és baromi nehéz, mert tudod ez olyan nálunk, mint egy liturgia. Megvan az, hogy mit várnak tőlünk. De újat is kell nyújtani azon felül, amit a szokásos 50-60-70 nyári előadáson prezentálunk. Tehát, hogy érdekes is legyen, extra is legyen, de mi legyünk, az Edda legyen, a slágerek is megszólaljanak. Hát ez a nagy csoda! Éppen ezért az új dalok közül, hogy hány fér bele, azt a próbák után, február vége felé tudom megmondani. Szándékaim szerint legalább öt.

– Ez tényleg nem lehet egy egyszerű kérdés és döntés.
– Igen. És hogy mit raksz ki? Van 30 kötelező slágerünk, ami 3-3,5 óra tisztán. Ez nagy birkózás.

Van olyan egyébként – akár az új, akár a régi dalok között – ami neked személyes kedvenced annyira, hogy mindenképpen benne kell lennie a programban?
– Igen. Ilyen például az „Ima” most. Egy olyan hétköznapi „rockimát” írtam, amely az év 365 napján használható. A visszajelzések alapján elképesztő az érzékenység és az igény rá.

– Igen, egyetértek, szerintem is jól sikerült, akárcsak a „Karácsony”.
– Igen, szeretem azt is! Akkor úgy fogalmazok, hogy az „Ima” az év 364 napjára szól, a 365.-re pedig a „Karácsony”

– Esetleg üzensz valamit azoknak, akik még vacillálnak, hogy elmenjenek-e a koncertre vagy sem?
– Hm… Na látod ez egy érdekes, elgondolkodtató kérdés. Azért jöjjenek el mindenképpen, mert később nagyon bánni fogják, hogy kihagyták!