Élhető kisváros és kultúrtörténeti kincsestár Martonvásár
Budapestről a Balaton irányába, akár vonaton, akár autóval utazva mindenképpen találkozunk Martonvásár nevével. A főváros határától nem egészen húsz kilométerre fekvő, alig több mint ötezer lakosú kisvárost méltán nevezhetjük kultúrtörténeti kincsestárnak. Nem véletlen, hogy látogatók tízezrei keresik fel múzeumait, kastélyának parkját és az idén hat évtizede minden esztendőben megrendezett szabadtéri Beethoven koncerteket.
A városba érve, a kastélykert zöld tömegéből kiemelkedve a katolikus plébánia templom fehér tornya vonzza tekintetünket. A Szent Anna tiszteletére emelt kis barokk templomot 1774-1776-ban Brunszvik Teréz nagyapja, idősebb Brunszvik Antal építtette Jung József pesti építész tervei alapján. Az igen gazdag belső díszítés a kor neves osztrák szobrászainak és festőinek munkáját dicséri. A homlokzaton a Brunszvik család címerét, valamint Szent István és Szent László rokokó megfogalmazású szobrát láthatjuk.
A kastélykertbe lépőknek lenyűgöző látványban van részük, a park zöldjének, és az elénk táruló elegáns fehér kastélynak a kontrasztja kihagyhatatlan fotótéma. Már évek óta állt a templom, amikor ifjabb Brunszvik Antal 1784-ben elkezdte az egykor barokk stílusú kastély építését, majd fia, Brunszvik Ferenc az 1820-as években tette emeletessé és oszlopos timpanonos klasszicista stílusúvá. Az 1870-es években újabb átépítésre került sor, ekkor kapta az épület a mai végleges képét: az angol gótika legszebb magyarországi kastélya lett. A kastélypark ma hazánk legszebben fennmaradt angolkertje, számos korabeli ültetésű növényritkasággal. Séta közben érdemes körbejárni a tavat, és betérni a tó közepén elterülő árnyas szigetre. Itt nyaranta három koncertet tartanak a magyar Nemzeti Filharmónikusok Beethoven emlékére, neves művészek előadásában.
Beethovennel a szabadban
Aki egyszer kipróbálta, örökké rabja lesz a nyári martonvásári Beethoven-esteknek. A különleges programok idén is számos zenei csemegét tartogatnak július 15-én, 22-én és 29-én a Brunszvik–kastélyt körülölelő fák alatt.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Magyarország egyik vezető szimfonikus zenekara, immár több mint kilencven éve. Az utóbbi években felléptek már Bogotában, a Beethoven Fesztiválon, valamint Isztambulban, és Dél-Koreában is, a világ számos pontján koncerteznek, itthon, Magyarországon mégis van egy hely, ahová minden nyáron visszatérnek.
– Ha szóba kerül Beethoven magyarországi kapcsolata, akkor mindenkinek Martonvásár ugrik be. Az elődünk, a Magyar Állami Hangversenyzenekar 1958-ban indította el a koncertsorozatot, amely mára hagyománnyá vált és minden évben három hangversenyt élvezhet a közönség a hatalmas ősfák között, a Brunszvik–kastély parkjában. Nagyon szeretjük ezt a helyet. Különleges légköre és hangulata van a Beethoven szobra előtt felépített színpadnak és sokszor még azon is elgondolkodik az ember, hogy mindenféle akusztikai segédeszköz kiiktatásával is milyen gyönyörűen szól a zenekar ebben a miliőben, közel a tóhoz. Páratlan érzés, amikor Beethoven “Pastorale” szimfóniájához este a fákon ülő madarak is csiripelnek – mondta Mali István, vezető zenekari menedzser.
Nemcsak a zenekar szereti ezt a helyet, hanem érzékelhetően a közönség is szívesen látogat el a programsorozatra, évről évre több ezren gyűlnek össze, hogy élvezzék a csodás dallamokat.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar minden fellépést komolyan vesz, így a martonvásári nyári estekre is komoly próbákkal készülnek, még akkor is, ha nagyrészt olyan művek szólalnak meg a koncerteken, amelyeket rendszeresen előadnak. A szabadtéri fellépés így nem sokban tér el a teremben előadott koncertektől, a hangzás erősségén azonban emelnek a maga természetes módján, hogy a pianissimok is jól kivehetők legyenek.
– Egy-egy mű előadását meghatározza a partitúra előírása, vagyis, hogy hány fúvóst, ütőhangszerest igényel a darab és ehhez mekkora vonós társaság társul. A Beethoven művek esetében nagyjából 60 fős zenekarral állunk ki, de természetesen vannak különleges művek – ilyen például Beethoven IX. szimfóniája –, amelyekben valamivel több fúvóst ír elő, így akkor emelkedik a létszám. A harmadik koncertünkön például Krisztus az Olajfák hegyén című oratorikus művét is előadjuk, amelyhez kórus is szükséges. Ilyenkor a zenekarhoz társul még egy körülbelül 70 fős kórus és a szólisták, ami azt jelenti, hogy közel 150 ember van egyszerre a színpadon.
A zenekar arra törekszik, hogy koncertjein ne csak a legismertebb Beethoven művek szólaljanak meg, minden nyáron egy-egy ritkasággal is meglepik a közönséget.
– Az első koncertünkön Beethoven V. szimfóniája mellett – ami ma már szinte slágernek mondható – előadjuk az Egmont teljes kísérőzenéjét is. A másik különlegesség a második koncertünkön hangzik fel, amikor is Beethoven Lovagi balettjét adjuk elő, ami igencsak ritkán hallható. Beethoven pártfogója, Waldstein gróf bízta meg őt azzal, hogy a lovagok életéből jelenítsen meg életképeket zenéjében: felhangzik majd egy vadászjelenet, egy harci dal, egy bordal, egy dal, és egy stilizált német tánc is. A harmadik koncertünkön a G-dúr zongoraverseny mellett a már említett különleges mű, a Krisztus az Olajfák hegyén című oratórium hangzik el. Az első koncertet Kovács János vezényli, a másodikat Medveczky Ádám, a harmadikat pedig kórusunk karigazgatója, Somos Csaba – tette hozzá Mali István.
Hazánk legrégebbi hagyományokkal rendelkező szabadtéri hangverseny színpadán gyakori karmester volt Ferencsik János, a magyar közönség kedvence, a japán Kobajasi Kenicsiró, Kocsis Zoltán. A színpadon álló Beethoven szobor Dréher Jenő megrendelésére Pásztor János alkotása.
A kastélynak és parkjának számos híres látogatója volt a 19. században. A kastély és parkja nemzetközi hírű kultúrtörtörténeti szerepét a barátjának és mecénásának, Brunszvik Ferencnek a meghívására 1800 és 1810 között többször is itt vendégeskedő Beethovennek köszönheti. A hagyomány szerint a zeneköltő itt fejezte be a Ferencnek dedikált Apassionata-szonátát.
A kastéllyal szemben, az utca túloldalán húzódik a város hangulatos főtere. Közepén újra találkozunk Beethovennel. A teret észak-keletről a Brunszvik –Beethoven Kulturális Központ közelmúltban elkészült épülete határolja, melynek érdekessége, hogy színháztermének színpada két irányba is tud működni, nem csak az épület belseje felé, hanem nagyobb rendezvények idején, mint például az immár hagyománnyá vált, és idén szeptemberben is megrendezésre kerülő, több napos országos fesztivál, a Magyar Népdal Napja programjai idején, a több ezer fő befogadó képességű udvar felé is.
Programok a családnak, fiataloknak és idősebbeknek, a népzene és néptánc kedvelőinek
Idén immár negyedik alkalommal rendezik meg szeptember 16-án, szombaton a Magyar Népdal Napját. A magyar népdalok, népi kultúra, néptánc, népzene és feldolgozott zene kiemelt hazai eseménye hagyományosan Martonvásárhoz köthető.
– Messzire nyúlnak vissza a kezdetek – meséli Kunos Tamás, a Csík Zenekar alapítója, aki a Magyar Népdal Napja fesztivál projektvezetője. Négy-öt évvel ezelőtt, egy éjszakai mikrobuszos utazás során Presser Gábor – nekünk Pici bácsi – a könyökével finoman megbökött és megkérdezte: Tamáskám, nincs kedved egy tematikus Magyar Dal Napját szervezni a népdal köré? Ez a gondolatcsíra jó néhány napig érlelődött bennem, míg végül is teljesen szabad kezet adva, rám bízta, hogyan és mi történjen, beleértve a szakmai és az infrastrukturális lehetőségeket. Martonvásári lakosként ismertem a környezetet, láttam a fejlődést, hogy milyen szép teremtő gondolatok indultak el a városközpont, a főtér rehabilitációjával. S bár több helyszín is felmerült bennem, a martonvásári régió tetszett a legjobban – árulta el a szervező, akinek elképzeléseit nyitott gondolkodás és tárt kapuk fogadták, így kezdődött el a munka 2014 januárjában.
– Érdekes és édes teher ez a fesztiválszervezés, mert épp kilenc hónap alatt állt össze az egész, mint ahogyan egy gyönyörű gyermek a világra jön. Bár ez egy furcsa párhuzam, de valóban így alakult az első évben. Egy országos hírnevű fesztivált próbáltunk a palettára felhelyezni és úgy gondolom, jó úton járunk. A felgyorsult 21. században motivációs elemként mindenképpen megjelent, hogy olyan közösségeket alakítsunk ki, ahol mindenki megtalálja a helyét. Egy olyan értékteremtő dolgot szerettem volna létrehozni, amely mindenki számára nyitott, kortól függetlenül. Hiszen a népzene a miénk, egyidős az anyanyelvünkkel, most már évezredek óta hordozzuk: az a fajta instrumentális megszólalás, amely a leginkább jellemző a népzenekarokra – hegedű-brácsa-bőgő-cimbalom-tárogató felállás – a 18-19. században alakult ki és van egy hangszer, amely minden embernél megtalálható, az énekhang. A sokféle Európában csak úgy tudjuk megkülönböztetni magunkat és úgy tudjuk az asszimilációt elkerülni, ha megőrizzük a saját kultúrkincsünket. Az élő és formálódó, aktív zenei anyagunkat kötelességünk megmutatni a jövő generációjának, hogy ezt vigyék tovább.
A Magyar Népdal Napjának legfontosabb célja az volt, hogy értékteremtő közösségeket hozzanak létre. Kunos Tamás tizenévesen került hasonló közösségbe, s mint mondta: felnőtt fejjel visszatekintve, nem tudott elveszni, a közösség megtartó ereje ugyanis olyannyira magával ragadta, hogy megtalálta a helyét a világban. A szervező elárulta: arra törekszenek, hogy a társadalom által még szélesebb körben elfogadtassák ennek jelentőségét. Ahogy fogalmazott: hogy ne legyen ciki, ha a Lánchídon autózva nem egy angolszász, vagy amerikai kultúra által képviselt híres és fantasztikus zenekar szól a kocsijában, hanem egy magyarországi, vagy erdélyi zenekar folkzenei tolmácsolása.
Az idei évben is lesznek kuriózumok a színpadon, a Magyar Népdal Napján olyan produkciókkal találkozhat a közönség, amelyek csak Martonvásáron lesznek hallhatóak. 450 fős gyermekkórus – 17 településről meghívott általános iskolások – énekel majd népdalcsokrokat a Csík Zenekar kíséretével. Igazi érdekességként szólal meg gyermekekkel – köztük a Bakáts Téri Általános Iskola kórusával – az Oscar-díjas Mindenki című film híres betétdala, a Bodzavirág. Különleges és izgalmas népi divatbemutató show-t is láthat a közönség idén, ahol a Dűvő zenekar élő népzenei kísérettel festi alá azokat az alkotásokat, ruhakölteményeket, amelyeket a 21. századi népi iparművészek a folklórban megtalálható, a hagyományainkból építkező motívumkincsek alapján megterveztek, szembeállítva az autentikus ünnepi és paraszti viselettel. De szól majd vidám, virtuóz autentikus roma muzsika, a Csík Zenekar a Fölszállott a páva döntős Sarjú Bandával is fellép, az est lezárásként pedig a koncertfolyam végén a Ferenczi György és az Első Pesti Rackák lesznek hallhatóak. A Magyarpalatkai Banda délutáni koncertje után viszik tovább az éjszakai táncházat, így hajnalig tartó táncra is lesz lehetőség.
A térség művészeti intézményeit, valamint a környékbeli nagy városokat is igyekeztek megszólítani a szervezők, az Óvodamúzeum előtti kisszínpadon is várják programokkal az érdeklődőket. A Magyar Népdal Napja sokszínű, hívogató program kavalkádjában a Hungarikum Udvar minden évben jelen van: különleges gasztronómiai, illetve a hungarikumok körébe tartozó termékekkel és hangszerekkel találkozhat a közönség, idei vendégként pedig a világ leghíresebb és legjobb tárogató készítője, Tóth József is jelen lesz a fesztiválon. A Karcagi Birkafőzők elkápráztatták már a martonvásári közönséget és idén sem lesz másként. Továbbá nívós, iparművészek által kidolgozott termékekkel kirakodó vásár is várja a látogatókat, akik a részletes programról a www.magyarnepdalnapja.hu oldalon tájékozódhatnak.
A martonvásári kulturális Központ a helyi programok és a Martonvásári Fúvószenekar valamint a nemzetközi elismertségű Százszorszép Táncegyüttes néptáncosai mellett számos nagyobb szabású zenei rendezvénynek is otthont biztosít. Szintén a főtéren találjuk Martonvásár másik közismert nevezetességét az Óvodamúzeumot, amelynek kiállításában végigkövethetjük a főbb pedagógiai irányzatokat a korabeli tárgyakon, dokumentumokon, valamint a gyermeklét legfontosabb eszközein, a játékokon keresztül, enteriőrökkel színesítve.
Martonvásári látogatásunkat a település központját képező kereszteződésben található, a közelmúltban újranyitott, messze földön is nevezetes Postakocsi vendéglőben érdemes befejeznünk, mely a 17. század második felétől a Grácba, Fiumébe és Itáliába tartó Buda-fehérvári út postakocsi állomása volt, egy napi gyalogos járásra Budától. Az 1850-es évek elején a szomszéd faluban, Baracskán – sajnos sikertelenül – gazdálkodni próbáló, napi pénztelenséggel küzdő Vörösmarty Mihály gyakran megfordult itt, hogy feladja és átvegye leveleit. Érdekes történet, hogy egyik ilyen ittlétekor Brunszvik Ferenc özvegye, a feltétlen osztrák barátságáról és magyargyűlöletéről híres Justh Szidónia tudomást szerezve a nagy költő érkezéséről, a kastélyba meginvitálta és vendégül látta. Vörösmarty megdicsérte a felszolgált bort, ezért a grófnő ezután többször is küldetett belőle Baracskára egy-egy kisebb hordóval a magyar hazafiságot megtestesítő költőnek.
