Feltámadás a TATE–ben: Fahrelnissa Zeid legendás művészetének újjáélesztése
„Egy olyan eredeti és akkora horderejű művészről beszélünk, hogy szinte érthetetlen, hogyan merülhetett szinte teljesen feledésbe az utóbbi időben” – vélekedett a TATE Modern. Most, az első ilyen jellegű retrospektív kiállítás alkalmával Angliában, a galéria reméli, hogy sikerül a műfajában éllovas török festőnőt kiemelni a feledés homályából.
Frances Morris, a Tate Modern igazgatója szerint, a kiállítás monumentális; egyúttal pontosan annak megtestesülése, amit az intézmény vezetőjeként küldetésének tekint: vagyis olyan bajnok művészek alkotásainak otthont adni, akik máskülönben talán eltűnnének az ismeretlenben; különös tekintettel a női alkotókra koncentrálva.
Morris mesélt is nekünk arról, hogy hogyan találkozott először Zeid munkásságával egy 2008–as, Isztambulba tett látogatása során, ahol is a modernista művésznő képeit az Isztambuli Modern Múzeum történelmi szekciójában helyezték el.
„Emlékszem, megdöbbentünk, amikor először volt szerencsénk véletlenül látni Fahrelnissa munkáit, ezeket a hatalmas, díszes, ragyogó színvilágú, kavargó látványú absztrakt képeket. Soha életünkben nem láttunk még tőle festményt, de még csak hasonlót sem az idáig, így igazán izgalmas pillanat volt.”
Az 1901–ben Isztambulban született Zeid éppen annyira különleges, színes életet élt, mint gigantikus, vibráló festményei. Az első nők egyike volt, aki képzőművészeti iskolába járt Isztambulban és miután beházasodott az iraki királyi családba, az avantgárd művészi megmozdulások aktív résztvevője lett Isztambulban, a háború előtti Berlinben, majd a háború utáni Párizsban.
Élete során számos ünnepelt kiállítása volt többek között Párizsban, New Yorkban és Londonban. Az 1970–es években Ammanba költözött, ahol művészeti iskolát alapított, illetve arról is híressé vált, hogy átformálta a művészet fogadtatását Jordániában. 1991–ben hunyt el és illusztris karrierje ellenére többnyire mégis feledésbe merült, különösképp Európában.
A Tate Modernben kiállított művek külföldi galériákból kölcsönzött darabok, kivéve egyet, amit a galéria megvásárolt. „Így már a mi narratívánk részévé is vált” – mondta Morris.
A tárlat társkurátora, Kerryn Greenberg mondta, hogy a tény, miszerint Zeid nem csak nő, de muszlim nő, ráadásul Európából elköltöző muszlim nő volt lehetnek a fő okai annak, amiért az utóbbi időben kikopott a köztudatból, illetve hogy nem épült be a kánonba.
A retrospektív kifejezetten megható volt fia, Ra’ad bin Zeid számára, aki az iraki és szíriai királyi házak feje, de most száműzetésben él Londonban és Párizsban.
„Úszom a boldogságban, hogy ez tényleg megtörténik” – mondta. Anyám egész életében keményen dolgozott, de hát nem volt mindig könnyű nőként, egy diplomata feleségeként és a keleti, orientális kultúrából származóként. Az emberek eleinte tudomást se vettek róla, de kitartott és csak ment tovább.”
Ra’ad bin Zzeid felidézte, hogyan ült anyja mellett, miközben nézte, ahogy dolgozik. „Hosszú, hosszú órákon át ültem mellette ilyenkor, még kisgyermek koromban. Eleinte mérges voltam rá, a saját dolgomat akartam csinálni, de ő ilyenkor nemet mondott és rám szólt, hogy vigyem oda a festékeit és ecseteit. Cink fehér festék, ezt az árnyalatot nem feledem soha. Most már, felnőtt fejjel, hálás vagyok ezekért az órákért, mert rengeteget tanultam közben.”
Zeid élettörténetében emellett jelen volt még gyilkosság, monarchia, felkelés és majdnem bérgyilkosság. A művésznő egy ottomán arisztokrata művész családba született, ahol nem volt idegen a liberális művészeteknek való hódolat, de az élete 3 éves korában a feje tetejére állt, amikor testvérét elítélték saját édesapjuk meggyilkolásáért. A művészeti iskolában folytatott tanulmányai után radikális művészi társaságba keveredett, ahol közelebbi viszonyba került Mustafa Kemal Atatürkkel, a modern Törökország alapítójával.
Második férjével, Zeid al- Husseinnel való házassága után lett az iraki Hashemite királyi család tagja, majd a pár Berlinbe költözött, ahol Fahrelnissa tovább folytatta kísérletezéseit a művészet világában. Mikor kitört a háború, Baghdadba költöztek, és míg a festőnő megszenvedte, hogy maga mögött kell hagynia Európát, ez a költözés volt hatással és terelte végső, kiforrott formájába művészetét, teljesen absztrakt irányba, ami fúziója volt az európai, bizánci és iszlám hatásoknak.
A retrospektív kiállítás központi termében Zeid 1940-50 – es években készült óriási, absztrakt festményeit láthatjuk, többek között azt az 5 méter nagyságú vásznat, amely alkotás „Azén poklom” címet viseli és 1954 óta nem volt látható az Egyedült Királyságban.
