A vérbeli zenész maga a zene” Interjú Kőrösi Gáborral

„A zene ad lelket a világegyetemnek, szárnyakat az elmének, szárnyalást a képzeletnek és életet mindennek”.( Platon)

Bár az archaikus időkben alapvető tényként kezelték és használták a hangrezgések gyógyító erejét, hosszú évszázadoknak kellett eltelnie ahhoz, hogy a hangterápia  – immár tudományosan is alátámasztva – újra elfoglalhassa helyét a  gyógyászatban. Ahogyan az alkalmazott módszereket, úgy  az azokkal gyógyítókat is kevésbé lengi körbe a hajdani misztikus köd. Az viszont ma sem mindegy, hogy ki közvetíti a hangrezgésekben rejlő csodát.  Kőrösi Gábor különös érzékenységgel megáldott zenész-hangterapeuta, aki sajátos módon tölti be ezt a hivatást. Akár a vizet árasztó tavaszi szélről énekel,  akár egzotikus hangszerek által keltett  varázshangokban fürdeti a feltöltődni-gyógyulni vágyókat…

Milyen zenét hallgat szívesen egy hangterapeuta, csak úgy kedvtelésként?

Változó, a hangulatomtól függ. Amióta gyógyítással foglalkozom, sokkal többször hallgatok relaxációs zenét és  ritkábban kerül sor arra, hogy csak úgy  öncélúan leüljek hallgatni valamit. Többnyire ahhoz kapcsolódik inkább, hogy éppen valamilyen terápiát csinálok, masszírozok  vagy  készülök egysaját koncertre. Persze vannak kedvenc irányzataim;  nagyon szeretem például a blues zenét. Kamaszként a progresszív rockon nőttem fel, aztán ahhoz hozzájött a dzsessz és a világzene szeretete, ami a mai napig tart.

Említenél egy olyan élményt az életedből, amikor egy hang, egy zeneszám  vagy egy dallam meghatározó módon megérintett?

Édesanyám operakedvelő volt és annak idején  ő vitt el klasszikus balett és operaelőadásokra: például a Diótörőre, meg a Varázsfuvolára.   Emlékszem,  azok nagyon szép pillanatok voltak;  bár azt hiszem,  az akkor még korai volt nekem és egy idő után kicsit meg is csömörlöttem tőle. Később, például középiskolás koromban is voltak meghatározó zenei élményeim,  mondjuk egy dzsesszklubban, egy élő koncert alkalmával, de a legérdekesebb  egy  felnőttkori  tapasztalás. A Fesztiválzenekar koncertezett a Művészetek Palotájában és Smetana Moldvá-ja alatt  gyakorlatilag egy megvilágosodás-közeli élménnyel lettem gazdagabb. Akkoriban ugyanis egy olyan problémával küszködtem, hogy ha komolyzenei koncerten voltam, akkor egy idő után egyszerűen rosszul lettem.  Leesett a vérnyomásom, dobogott a szívem, minden bajom volt,  holott az  előadás kimondottan tetszett. Ez annyira belém rögzült, hogy egy kétrészes hangverseny első felében azzal voltam elfoglalva, hogy túléljem a szünetig. Azon a bizonyos előadáson is jött a rosszullét és én ott ültem a sor közepén és tudtam, hogy nincs hová menni, ezt meg kell, hogy oldjam. Aztán mindenféle vizualizációs meg egyéb mentális eszközzel úrrá lettem a dolgon és határtalan örömérzetet adott, hogy valamit legyőztem. Szinte csodaként éltem meg. Közben pedig szólt a zene…

Tartós maradt ez a csoda?

Soha többé nem tért vissza a korábbi rosszullét.

Tudom, hogy kicsi korodtól kezdve zenélsz;  de nem mindenki születik ilyen egyértelmű zenei vonzódással.  Mit gondolsz: különösebb zeneszeretet nélkül is ugyanúgy működik a hangok gyógyító ereje?

Különbségek léteznek. De úgy gondolom,  hogy például egy hangfürdőn nem tudatos szinten dől el, hogy kire hogyan hatnak  a hangrezgések. Ez független attól, hogy  az adott személy kedveli-e a zenét. Ha valakinek diszharmóniában van a teste-lelke,  a hangok akkor is gyógyító módon hatnak rá, ha nem kifejezetten kedveli zenerajongó. Egyáltalán nem kell zenésznek lenni: akinek a zene lüktetése már önmagában vonzó, az már sok mindent meg tud élni.Viszont például ha valaki nagyon kemény egóval rendelkezik és ellenáll mindennek, akkor hiába zenekedvelő…

Milyen visszajelzéseket kapsz egy-egy hangfürdő után?

A legváltozatosabbakat. Valaki csak azt mondja, hogy ez neki nagyon varázslatos volt, hogy ellazult, meg kilépett a testéből. Van, aki azt, hogy benne ezek a hangok először feszültséget  keltettek, de  aztán ez a végére lecsendesedett.  De vannak ennél jóval egyértelműbb visszajelzések is. Előfordult, hogy  egy konkrét fizikai fájdalom szűnt meg a hangfürdő végére. Utólag érzékelt hatásként valakinek egy kellemetlensége, egy  rossz szokása tűnt el, másnak a családon belüli kapcsolatai javultak meg. De olyan is történt, hogy valakinek a szexuális élete javult meg, mert a hangfürdő révén valami blokkot elengedett.

Feltételezem, hogy  egy hangfürdő  a terapeutára is törvényszerűen visszahat. Mi volt a Te legemlékezetesebb  saját tapasztalásod?

Belőlem az első, általam tartott hangfürdő váltotta ki a legerőteljesebb hatást: a  végére elsírtam magam.  A többiek ott feküdtek előttem becsukott szemmel, ők nem is látták…

Mi inspirált téged erre a tevékenységre?

Régebben kaptam egy hangtál kezelést, ráadásul egy nem szokványosat: énekhanggal kísérték, egy ősi, anyai-női hanggal. Ez az élmény nagyon elraktározódott bennem. Aztán egy  nyílt napon is részt vettem, ahol  hangtálakat, különböző hangkeltő eszközöket meg csingilingiket használtak, de az nem hagyott bennem mély nyomot.  Csak nyugtáztam, hogy ilyen is létezik. Ami konkrétan megmozdított, az egy cikk volt, amiben arról olvastam, hogy a hangtálak rezgése összekapcsolódik a hét csakra rezgésével és  a zenei hangsornak is megfeleltethető.

Szóval a zenész-éneden keresztül lettél  igazán „megszólítva”…

Tény, hogy ekkor jött a gondolat, hogy a zenei hangoknak megfelelően szerzek be hangtálakat.  A hölgy, akinél vásároltam, nem is nagyon értette, hogy mit akarok. Kínos pontossággal méregettem a frekvenciákat, mert hogy nekem az volt a fontos. Mondta, hogy mások nem így csinálják. Vesznek három-négy hangtálat és azzal gyógyítanak.

Úgy tippelem, számodra amúgy sem az a mérce, hogy más hogyan alkalmaz egy módszert…

Ez egy érdekes dolog, mert úgy fogtam hozzá, hogy tulajdonképpen fogalmam sem volt, hogy hogyan kellene csinálni. Ma se nagyon járok el mások hangfürdőire, mert nem akarom, hogy ez befolyásoljon. Azt és úgy csinálom, ahogy ösztönösen gondolom.

Abban minden bizonnyal van valami plusz,hogy te zenészként csinálod, amit csinálsz. Hiszen  ahogyan fogalmaztál, egy vérbeli zenész belülről úgy érzi, ő maga a zene…

Én ebben hiszek és ezért csinálom úgy, ahogy.  Kétségtelen, hogy van egy csomó olyan ütőhangszer, csengettyű-böngettyű, amit nem-zenészként is kiválóan meg lehet szólaltatni úgy, hogy örömérzetet adjon. Nem kell hozzá hangszeres múlt. Mégis úgy gondolom, hogy többletet és különlegesebb élményt ad, hogy dallamot is játszom és visszatérő ritmust, nem csupán hangeffektusokat. Persze ez utóbbiakat is használom, sok minden elhangozhat a  „lódobogástól” a  „vonatkattogásig”. Ezeknek is van jelentősége, hiszen emlékeket ébresztenek fel. Előfordult, hogy valakiben az jött elő, hogy őt a lovak eltaposták. Nem volt számára kellemes, de neki arra volt szüksége, hogy feloldjon egy élményt, egy blokkot.

Szóval vonhatnánk párhuzamokat egy hangfürdő és egyreinkarnációs utaztatás közt?

Igen.  Van, aki ezt elfogadja, van, aki nem. Én az gondolom, hogy előjöhetnek gyerekkori, magzatkori, de  akár korábbról származó emlékek is. Mindenki maga dönti el, milyen szintig hisz ebben.

A gyógyító hatást tekintve számít, hogy valaki hisz vagy nem hisz?

Ha nem jön elő kérdésként, nem is boncolom különösképpen. Nem szükséges tisztázni vagy elmagyarázni. A lényeg, hogy ha neki voltak korábban elraktározódott félelmei vagy fájdalmai és ha azok feloldódnak, akkor helyén vagyunk.

Mekkora szerepe van a részedről az intuíciónak?

Van egy általam kitalált sorrend, hogy hogyan szólaltatom meg a hangszereket, hogyan lépek a mélyebb hangoktól a magasabbak felé , de azon belül nincsenek előre megírt dallamok, ritmusok. Ez nyilván függ az én lelkiállapotomtól is, illetve érzem, mire van szüksége a jelenlévőknek és ez befolyásolhatja a dolgok menetét. Megfordítva  az előző gondolatmenetet, lehet valaki  kiváló  zenész, aki nagyon szépen lejátszik valamit és az is hatni fog egy bizonyos szinten. De ha ehhez egy spirituális illetve energetikai érzékenység és tudás is társul, akkor ott több is történik.

Okozhat egyfajta pozitív „függőséget” a hangokban való fürdőzés?

Vannak visszatérő vendégek…

Mivel fokozható még a hangok  gyógyító-regeneráló hatása?

Alapvető dolog, hogy egy fokkal magasabb szint, ha valakinek a testére helyezve szólaltatunk meg egy hangtálat és a hang rezgése úgy jut el a sejtekig. De ettől még egy fokkal magasabb, ha a kliens maga is részt vesz a hang képzésében. Alkalmazok egy olyan módszert is – mégpedig azzal a bizonyos handpan nevezetű új,  XXI. századi hangszerrel-, hogy négykezest játszom a másik féllel. Ha csak az ő kezébe adnám, akkor megijedne, mert nem tudná, mit kezdjen vele; ha csak én zenélnék, akkor ő nem venne részt a dologban. De akkora hangszerről van szó, amely szemben ülve mindkettőnk combján ott lehet. Nagyon különleges élmény. Én elkezdek valamit és a másik be tud kapcsolódni úgy, hogy nincs semmi előképzettsége. Egyszerűen átveszi azokat a hangulati elemeket, amiket én sugárzok neki és néhány perc múlva elkezdünk együtt játszani-alkotni. Azt hiszem, ez a legmagasabb szintje a hangterápiának.

Az eddig megtett spirituális utadon mi volt a legfontosabb felismerésed?

Az, hogy a saját utamat kell járni. Ha a zenészi vonatkozásban  hozok példát, akkor természetesen volt olyan időszak, amikor hangról hangra megtanultam  Carlos Santana vagy Eric Clapton gitárszólóját. Vannak az életben korszakok, ezeken végig kell menni. Ilyenkor az ember azt mondja, hogy nyilván belém ivódott egyfajta stílus iránti érzékenység, tudás,  és ez bennem is marad, de amit csinálni fogok, abban már leginkább én magam leszek benne. Korábban inkább feldolgozásokat készítettem, de ma már szinte kizárólag saját szerzeményeimet játszom.

Megváltoztatott téged ez a folyamat?

Azt hiszem, igen. Egész életünkben változunk, főként, ha valaki erre még tudatosan rá is gyúr.  Bízom benne, hogy előrehaladtam. A változásokkal együtt a  tevékenységi köröm is kibővült: Budapesten és több vidéki településen is rendszeresen tartok csoportos hangfürdőket és adok egyéni meditatív koncerteket, fellépek az öt tagú, úgynevezett kozmikus világzenét játszó „Sirius World Music” néven működő formációmmal, művészetterápiás foglalkozások társvezetője vagyok és élő zenémmel közreműködömirodalmi kávéházi esteken, meditációkon, jóga fogalkozásokon, szabad improvizációs táncos programokon.Külön kiemelném a hangterápiára épülő gyerekfoglalkozásokat, ezen belül is a nagyothalló óvodásoknak tartott programot.

Minek a hangját tartod a legszebbnek, legvarázslatosabbnak ezen a világon?

Most elsőre az ugrott be, hogy a gyermekem hangja, a megszületésekor…  De ha hangszert kérdezel, akkor a handpan-re szavazok…