Baselitz – Újrajátszott múlt
A Magyar Nemzeti Galériában 2017. július 2-ig látható az egyik legismertebb kortárs német képzőművész, Georg Baselitz kiállítása – Kelet-Közép-Európában először nálunk mutatja be ilyen átfogóan az életművét. A kiállítótérbe lépve szokatlanul nagyméretű, expresszív szín- és formavilágú festmények fogadnak, a Remix sorozat 2005-től készült darabjai, melyeken újra megjelennek 1960-as évekbeli képeinek ikonikus alakjai: pásztorok, partizánok, a háború utáni Németország reménytelenséggel teli, ironikus antihősei. Művészete folyamatos interakció a múlttal. Felidézés, újraélés, újraértelmezés. „Egy lerombolt rendbe születtem, egy elpusztított tájba, egy összetört, meggyötört népbe, egy tönkretett társadalomba… Rá voltam kényszerítve, hogy mindent megkérdőjelezzek, újra naivnak kellett lennem, újra kellett kezdenem.” A háború végének borzalmait gyerekként megélő művész generációjának örök dilemmája, hogy miként dolgozza fel a második világháború emlékét intellektuálisan és érzelmileg. Az európai művészet hagyományosan figuratív ábrázolásmódja felől indul, majd az 1960-as évek végére eljut oda, hogy eltörli a figuratív és az absztrakt közti határt. Képeit a földön festi, ezáltal megszűnik a fent és lent fogalma, fejjel lefelé fordítja alakjait és tájait, így teljesen értelmét veszti a kérdés, hogy mit ábrázol a kép. „Mindez hirtelen óriási szabadságot adott… A képek elforgatása neutralizálta a tartalmi közlést. Végre mellébeszélések, görcsök… nélkül festhettem” – írja. Művei személyes élményeken alapulnak: erdőrészletek, lovasok és emberek… újra és újra, de mégis mindig másként… Grafikái és szobrai is drámaiak és kifejezőek. A lépcső alján egy monumentális, egymásba karoló komor, fekete bronz szoborpár, a művész és felesége búcsúzik a látogatótól.
. kép: Sing Sang Zero (2011)
