Kiderült, hogy Monet több száz képét semmisítette meg
A vízililiomos művekről van szó. A kritikusok ugyanis nem rajongtak értük, a festőt pedig kételyek gyötörték egy új életrajzi könyv szerint.
Claude Monet legalább ötszáz képét semmisítette meg pályafutása során, és ezek fele-harmada vízililiomos kép volt – állítja kutatásai alapján Ross King, aki korábban Michelangelóról és Leonardóról is írt már könyvet. 1927 májusában, öt hónappal a festő halála után Georges Clemanceau, Franciaország korábbi és jövőbeni miniszterelnöke, a művész közeli barátja a Le Gaulois című lap egyik újságírójának azt mondta, Monet akkor esett neki a képeinek, amikor dühös volt. Dühét pedig az elégedetlensége szülte. „Ő volt saját maga legnagyobb kritikusa. Tökéletességre törekedett, ezért pusztított el képeket.”
Ross King szerint a Monet által a francia államra hagyott festmények egyikén látható vágás is a festő dührohamainak hagyatéka. „Talán meg akarta semmisíteni, de aztán meggondolta magát” – idézte a szerzőt a The Sunday Times című brit lap. A vízililiomos képek, amelyek több tízmilliós összegekért kelnek el a világ jelentős aukciósházainál, az 1950-es évekig nem örvendtek nagy népszerűségnek. Monet az után kezdte el festeni őket, hogy 1883-ban a normandiai Giverny-be költözött. Eleinte kis vászonra készültek, Clemanceau és egyik minisztere, Etienne Clémentel bátorította őt, hogy készítsen nagyméretű képeket a francia művészet népszerűsítésére.
A közvélemény viszont fanyalgott, úgy vélte, hogy Monet korábbi munkái a szénaboglyákkal, a Szajnával és a katedrálisokkal jobban tükrözik Francia-országot. A fogadtatás kétségbe ejtette a művészt, aki hazája legünnepeltebb alkotója volt. Az átlagos munkások bérének négyszázszorosát kereste, garázsa zsúfolva volt előkelő automobilokkal (első gyorshajtási bírságát 1904-ben kapta). Műveiért mesésen gazdag amerikai és japán gyűjtők és műkereskedők vetélkedtek, és rendre elzarándokoltak Giverny-be, ahol Franciaország legjobb konyhája várta őket.
1922-ben Monet megállapodott az állammal arról, hogy 22 vízililiomos képet az Orangerie-nek adományoz. Látása közben sokat romlott, így csak nehezen tudta folytatni a munkát, amelytől el is tanácsolták. Monet 1926-ban halt meg, az Orangerie-ben 1927-es nyílt kiállítás pedig – ahogy attól a festő tartott – kudarc lett. „Csak uszodák dekorálására jók”, „egy idős ember munkái”, „a vulgáris amerikai ízlést talán kielégíti” – írták a kritikusok.
A tárlat és a vízililiomos képek megítélése Ellsworth Kellynek, a kortárs művészet későbbi egyik legnagyobb alakjának köszönhetően változott meg. Kelly 1944-45-ben amerikai katonaként Franciaországban állomásozott. „Ellátogatott Giverny-be, ahol halomra álltak a feltekert vagy egyszerűen csak a földön heverő vízililiomos vásznak” – mesélte Ross King, aki emlékeztetett arra, hogy a nagyméretű alkotások akkoriban váltak népszerűvé Mark Rothko és Jackson Pollock révén.
