Tőlem ne várják, hogy híradót vezessek
Az Amazon alapítója, Jeff Bezos szerint „énmárkánk egyenlő azzal, amit mások mondanak rólunk, amikor kilépünk a szobából”. Vajon rólad mi hangozna el?
Akkor talán az operatőrökkel és a stábtagokkal kell beszélned, erre én nem tudom a választ. Sokféle lehet a benyomás, mert az alatt az idő alatt, amit veletek töltök, nem hiszem, hogy bárki reálisan meg tudná ítélni, hogy milyen vagyok. Azt is tudjuk, hogy vannak emberek, akik beülnek egy ilyen műsorba, és egész mást mutatnak magukról, mint miután kiléptek az ajtón…
Ilyen szempontból szerintem te nem vagy más itt a stúdióban, mint amúgy, miközben persze az ember viselkedik, és igyekszik megfelelni egy szerep adta elvárásoknak.
Hát persze, minimálisan más vagyok, de ez nem jelent személyiségváltozást. Nem tűnik skizofrén jellegűnek. Nem is értem, hogyan lehet hosszú távon valakinek egy egészen más képet közvetíteni magáról. Úgy csinálni, mintha….
Ha végiggondoljuk a karriered lépéseit, és ahogy kialakult a „majkaság” – a zenész, a műsorvezető, a showman és a sikeres vállalkozó –, a döntéseid mentén megfogalmazhatunk általános érvényű szabályokat. Szerintem te nem mondtál olyan felkérésekre igent, amelyek nem voltak hozzád illők…
Ebből sok probléma volt, álltam is a szőnyeg szélén néhányszor, amikor számon kérték, hogy egy-egy felkérést miért nem vállalok. Mindenkinek vannak főnökei, mindannyian egy rendszer részei vagyunk, ami azt is jelenti, hogy időnként simulékonyabbnak kell lenni vagy inkább alkalmazkodóbbnak. De fiatalon az ember nyilván sokkal többet konfrontálódik – viszi a lendület, a düh és a meggyőződés, hogy mindent jobban tud… Volt olyan, hogy megcsináltam valamit, pedig nem nagyon szerettem volna, és volt olyan, hogy ragaszkodtam ahhoz hogy „nem”. Az életem legfontosabb „nem-je” az RTL-ből való távozásom volt. Egy nézeteltérés kapcsán kikötöttem valamit, kvázi szankciókat próbáltam hozni, ami elég hülyén hangzik… Mindenesetre a vége az lett, hogy a döntésem nyolc évig kivetült az életemre. Az RTL-nél nem szerepelhettem, akkor még nem voltam elkötelezve a TV2-nél, épp szabadúszó voltam, vagyis elég komoly szakmai és anyagi következményei lettek.
Kell a bátorság, adott esetben vakmerőség.
Igen, de azért azt ne felejtsük el, hogy bár én nem láttam tisztán a jövőmet, nem tudtam, nem tudhattam a döntésem következményeit, de arról viszont meg voltam győződve, hogy valahogy majd csak lesz… Tisztában voltam a képességeimmel, és hogy előbb-utóbb ezekből előnyt fogok kovácsolni, még akkor is, ha időnként ezek megkérdőjeleződtek, hiszen vannak olyan pillanatok, amikor az ember elbizonytalanodik. Persze vannak, akik úgy érzik, hogy nincs választásuk. Például azok, akik egyetlen megoldásnak érzik az életükben, hogy egy valóságshow-ban szerepeljenek, és sok mindent elvállalnak, megtesznek…
Ami később talán rontja is az esélyeiket, hisz rájuk ragad egy címke…
Ami levetkőzhetetlen – szó szerint. 14 éve volt a Való Világ, és nekem 10-11 évbe tellett, sőt… Néha még ma is nehéz magam átverekedni az előítéleteken. A prekoncepciókból kibújni egy valóságshow után majdnem „mission inpossible”.
Az ösztönösségtől indultunk, de az évek múltával már tudatosabban vigyázol arra, amit összeraktál?
Most már inkább, de ez talán a kor előrehaladtával is összefügg. Vannak olyan pillanatok, amikor tudom, hogy ezt nem szabad, és vannak pillanatok, amikor tudom, hogy ezt viszont meg kell csinálni! Mindig mérlegelek. De amit még egy brand kapcsán fontosnak tartok, az az, hogy ahogy egy mosóportól senki nem várja el, hogy ki legyen vasalva tőle a ruha, hisz a mosópor alapvetően mosásra való – úgy tőlem se reméljék, hogy híradót vezessek, vagy kitaláljam a ZS-vitamint. Van egy utam, amin járok, amin haladni szeretnék, és jól akarom magam érezni az életemben. És talán ez a legfontosabb.
(Teljes interjú és forrás:hvg.hu)
