A lepkegyűjtő
Feszültség, borzongás, rettegés, dráma és keserédes nevetés. Igazi érzelmi utazáson vehet részt az, aki vállalkozik arra, hogy beszáll a Centrál Színház fojtogató hullámvasútjába és szembenéz saját rejtett valójával Bereczki Zoltán és Ágoston Katalin szemein keresztül. „A lepkegyűjtő” minimál prózai lélekdarabjai a színpadon annyira szívbemarkolóan valósak, hogy nem csak a pince rabját, Mirandát, de a nézőt is vergődő lepkeként szögelik a székbe. Megbénító thriller egy fiatal, törékeny művészetis lánynak, Miranda Greynek és egy zavart, lottónyertes bankhivatalnoknak, Freddie Cleggnek különös kapcsolatáról. Egy izgalmakban bővelkedő, lélegzetelállító történet fogolyról és fogvatartottról, két ellentétes sorsú és lelkivilágú ember drámai közelebb kerüléséről. Küzdelem, érzelmi sokszínűség, kontrasztok… Egy tarka lepke idegtépő szárnycsapdosásai a pince fogságában.Vajon sikerül elrepülnie?
„A lepkegyűjtő” egy rendkívül mély, megrázó darab, melyen végigível a belső feszültség, az érzelmi hurrikán. Ezt a súlyt mindenképp le kell tenni és otthagyni a színpadon. Hogy tudod ezt megtenni?Alapvetően te mennyire vagy érzékeny lelkületű? Volt esetleg olyan pillanatod a próbák vagy az előadás során, amikor azt érezted, hogy elég, hogy nem bírod?
Nagyon érzékeny típusú vagyok, hosszú ideig tartott, míg megtanultam kezelni a szerep által megtapasztalt érzelmi szélsőségeket. Minden próbafolyamat máshogy tud hatni, hiszen ez a munka folyamatos lelki boncolgatásból áll és óriási utakat járunk be egy-egy karakter megformálása során. Át kell vennünk annak teljes személyét, rezdüléseit, érzéseit, nekem ebben a darabban ízig-vérig Mirandává kell válnom a színpadon, úgy, hogy kicsit Katiból építem fel, így eggyé válunk. Persze ez azzal jár, hogy utána meg kell tanulnunk visszazökkenni a saját életünkbe. Ezzel egy kicsit meggyűlt most a bajom, főleg az elején, amikor elkezdtük játszani. A próbákon valahogy mindig visszarángattuk egymást, viccelődtünk, beszélgettünk, volt egy lazító fázisa, de ez élesben egészen más. Egy ideig mindig összeszorult gyomorral fejeztem be az előadást és éreztem, hogy időre van szükségem, hogy visszarázódjak, hogy feldolgozzam. Aztán lassan megtanultam kezelni a helyzetet, rájöttem, milyen szokásokat kell kialakítanom előadás után, ami automatikusan visszaránt a való életbe. Nincs bevált recept, minden darab után más tud kikapcsolni, van, hogy ott maradunk egy kicsit beszélgetni a többiekkel, de egy hazaút, egy kis séta vagy egy zuhany is leengedés tud lenni. Mindig más lendít át..
Valóban lélekből dolgoztok, ez a darab pedig a megszokottnál is erőteljesebben hat a lelki világra. Előfordulhat esetleg olyan, hogy egy mély, lelkileg megterhelő szerep feldolgozásához a színésznek szakemberre van szüksége?
Igen, előfordul ilyen. Én ebben a darabban az áldozat szerepét élem át, a kiszolgáltatottságot, félelmet, a „bántalmazott” nő helyzetét, ami ugyanolyan nehéz tud lenni, mint az elkövető megformálása. Míg Zoli egy elmebeteg emberrablót alakít,akinek – ahhoz hogy hiteles legyen – minden apró gondolatmenetét meg kell értenie és be kell építenie saját magába, addig nekem a fogvatartott széles érzelmi világát kell tökéletesen visszaadnom. Egy ilyen szerep, legyen az bármelyik oldal, nagyon erősen hat az idegrendszerre, lelki világra, amit előfordul, hogy egy színész nem tud magától feldolgozni, csak segítséggel. Szerencsére velem még ilyen nem fordult elő.
Minden szerep alakítja, formálja a színészt, egy ilyen mély, színes érzelmi töltetű darab talán különösen. Mit tanított neked Miranda?
Valóban minden szerep képes arra, hogy formáljon, Miranda a saját szélsőségeimet hívja életre, olyan érzelmek jönnek elő belőlem, melyekről talán nem is tudtam, hogy léteznek. Minden karakterből hazaviszek valamit és épülök általuk. Én teljesen más közegben nevelkedtem, mint Miranda, más a családi hátterem, nagyon sok mindenben különbözünk.Azonban bennem is – ahogy különböző mértékben mindenkiben – ott van a szabadság iránti vágy. Miranda az életéért küzd, testileg-lelkileg kiszolgáltatott, az emberi érzelmek legszélesebb skáláját járja be. Ahhoz, hogy ezeket létre tudjam hozni, erősen magamba kellett néznem.Az egész életünk arról szól, hogy kik vagyunk, miért jöttünk és mit akarunk ebben a világban. A színházban folyamatosan boncolgatjuk a saját lelkünket és másokét is, emberekkel foglalkozunk, miközben próbáljuk magunkat is megtalálni. A darab által kicsit sikerült közelebb kerülnöm önmagam megismeréséhez és elfogadásához, olyan dimenziókat tártam fel, amik eddig rejtve voltak előttem. Ez persze néha kicsit ijesztő….
Zolival már dolgoztál együtt korábban a „Függöny fel” című darabban is, ami azonban teljesen más műfajú, egy könnyed komédia. Mennyiben különbözik a közös munka, milyen együtt dolgozni vele „A lepkegyűjtőben”?
A „Függöny fel!” egy fantasztikus vígjáték, rengeteget nevettünk a próbafolyamat alatt a színészekkel, persze ennek is megvolt a maga nehézsége. Mivel abban a darabban elég sokan játszunk, nem volt lehetőségünk ilyen mélységekben megismernünk egymást Zolival. „A Lepkegyűjtőben”viszont csak ketten vagyunk, egymásból kiindulva, egymásra reagálva tudunk jól dolgozni, meg kellett ismernünk egymás apró lelki rezdüléseit.Egyrészt kitűnő csapat állt mögöttünk, másrészt Zolival már a kezdetek óta nagyon jól kiegészítettük egymást, megvolt köztünk az a bizonyos rezgés, ami elengedhetetlen volt a szerepünkhöz. Elkezdtünk érteni egymás nyelvén, folyamatosan segítettük a másikat, Horgas Ádám pedig kiválóan terelgetett minket a jó irányba, ugyanakkor a konkrét elképzelései mellett hagyta, hogy kibontakozzunk. Nagyon szeretek Zolival dolgozni. Ennyi idő alatt sok változás történt mindkettőnk életében, de mindegy, mikor játszuk a darabot, mindegy, hogy éppen milyen lelkiállapotban vagyunk,figyelünk egymásra és abból építkezünk, amit a másik ad.
Rendkívül mozgalmas 2015-öt zártál és az új év is hasonlóan indult. Jönnek az új kihívások, maradnak a régi, szeretett szerepek. Mik a 2016-os terveid, álmaid?
Nagyon boldog vagyok, mert rendkívül sokat adott nekem a 2015-ös év.Januártól próbálunk egy új, négy szereplős darabot, a „Nem félünk a farkastól”-t, így márciusig ebből szeretném kihozni a maximumot. Közben pedig a futó darabokat játszom. Nagyon örülök, hogy egyszerre több műfajba is belekóstolhatok, elismert színészekkel dolgozhatok együtt, folyamatosan tanulhatok, fejlődhetek. Mindig abban szeretnék teljes mértékben jelen lenni, amit épp csinálok.
(Teljes interjú:http://www.kulturprojekt.hu)
