„A diplomám szerint jazz-énekes vagyok, de nagyon sokféle zenét megkóstoltam már a pályám során” – az Előadóművészi Jogvédő Iroda interjúja Harcsa Veronikával

Harcsa Veronika művészetének különlegessége az érzelmi állapotok, hangulatok
drámai, feszültséggel teli megformálása, amelyben a líraiság mellett hangsúlyos
szerepet kap az improvizáció. Generációjának egyik legsokoldalúbb és
legkiemelkedőbb, nemzetközileg is elismert énekesével a többi között a közelmúltban
megjelent Debussy NOW! albumról, a Művészetek Völgyében betöltött jazz
nagyköveti szerepéről és a járvány zenei életre gyakorolt hatásairól is beszélgettünk.

Az új albumon Debussy legszebb dalaiból készítettetek kortárs átiratokat, így egy
különleges megközelítésben mutatjátok be a klasszikus francia szerzőt és műveit.
Hogyan jött a témaválasztás ötlete, illetve hogyan alakult ki a triótok?

Razvaljajeva Anasztázia hárfaművész keresett meg engem, mint nem klasszikus
énekest. Két év műhelymunka következett ezután, sokat kísérleteztünk tempókkal,
hangvételekkel. Anasztáziának nem kevés munkája volt abban, hogy az eredetileg
zongorára írt dalokat átültette hárfára, én pedig amellett, hogy igyekeztem végig hű
maradni a kottához kerestem, hogy az én hangom hogyan működik együtt ezekkel a
kompozíciókkal. Azt is hamar felfedeztük, hogy nagyon jól áll ezeknek a daloknak, ha
improvizációval kötjük össze őket, természetesen mindig azokat a zenei elemeket,
motívumokat felhasználva, amik eleve benne vannak a műben. Ez egy nagyon
élvezetes kutatómunka volt, de az elejétől fogva éreztük, hogy jó lenne egy
harmadik, elektronikus effektekkel dolgozó tag, hogy 21. századi hangzást adjon a
daloknak. Fenyvesi Mártont kértük fel erre, akit régóta ismerek, a jazz tanszakra is
jártunk együtt a Zeneművészetin. Hárman együtt kialakítottunk egy olyan
megszólalást, amelynek során Marci megkapja élőben azt a hangot, amit a hárfa és
én kiadok, ezeket effektezi, hangtereket képez belőlük, amelyből a végén egy hol
álomszerű, hol filmszerű hangzás jön ki.

Külön énekleckéket is vettél a Debussy projekt miatt. Miért érezted ennek szükségét,
hiszen hangsúlyozottan nem klasszikus énekhangon szólalsz meg?

Bennem volt a vágy, hogy amennyire a hangképzésembe belefér, ismerkedjek másik
megközelítéssel is. Találtam a feladathoz egy olyan embert Kéringer László
személyében, akivel nagyon jól megértettük egymást és aki nem a klasszikus
technikát akarta rám erőltetni, hanem csak az eszközkészletemet nyitogatta. Azóta is
járok hozzá.

Jazz-énekesnőnek tartod magad?

A kategóriák okozta problémák miatt azt szoktam mondani, hogy énekes vagyok. A
diplomám szerint jazz-énekes, de sokféle zene tud inspirálni. És hál’ istennek nagyon
sokféle zenét megkóstoltam már a pályám során.

A járványhelyzet miatt a hazai jazzélet is nehéz helyzetbe került, az elmaradó élő
koncertek helyett előtérbe került az internetes jelenlét. Miért döntöttetek úgy, hogy
most jelenjen meg a lemez, annak ellenére, hogy koncertezni – egyelőre – nem lehet
vele?

Egyrészt azért, mert a legtöbb zenész az alkotásba menekült a karantén időszak
alatt, így annyi bemutatatlan új album készült el, hogy biztosan dömping lesz ezekből
éveken át. Másrészt pedig nagyon sokat dolgoztunk már ezen az anyagon, fel tudtuk
venni nyáron, amikor a karantén egy picit fellazult, és úgy éreztük, ez a lemez
elkészült. Egyszerűen nem akartuk tovább tartogatni. Az is igaz, hogy bár nagyon
szeretjük élőben előadni ezt a műsort, ez egy olyan zene, ami otthon a kanapén is
működik, ezért egyáltalán nem bánom, hogy turné nélkül, de bemutatásra került.

A Gyémánt Bálinttal közös projekted duó és quartet formájában is folyamatosan
működik. Ezt hogy kell elképzelni, melyik formáció a stabil zenekar?

A duó a magja a produkciónak, ez az, ami volt és ami lesz is biztosan. A quartet
ennek egy kibővített verziója. Két lemezt készítettünk duóban Bálinttal és utána úgy
éreztük, hogy a játék lehetőségünket tágítaná az, ha lenne mellettünk ritmus szekció
is, dobbal, nagybőgővel. Ezért kezdtünk el két belga zenésszel együtt dolgozni,
tavaly augusztusban már a második közös lemezt vettük fel velük. A két formáció
párhuzamosan működik, mivel nagyon sokféle helyszínen koncertezünk és sokszor a
helyszín dönti el a tagok számát: például egy nagyobb fesztiválon ritmus szekcióval
lépünk fel, de egy templomban, vagy egy igazán pici klubban ketten szólalunk meg.

2014 óta saját udvart is vezetsz a Művészetek Völgyében. A fesztivál harmincéves
jubileumi programjait a tervek szerint 2021-ben tartják meg. Készülsz rá?

Igen, ez a szívem csücske. Ha minden jól megy, akkor idén nyáron már 8.
alkalommal fogok udvart vezetni, legalábbis a völgy nagyon optimista. Arra kértek,
hogy egy teljes programot állítsak össze, igaz, hogy a korábbiakkal ellentétben
kizárólag magyar fellépőkkel, de teljes műsorral készülünk, és nagyon bízunk benne,
hogy megvalósulhat a fesztivál.

A koncertprogram mellett a napközbeni kísérő programokat is te szervezed a
fesztiválon. Hogyan lettél a jazz udvar nagykövete és mit jelent ez?

A Művészetek Völgyében tipikus az, hogy egy-egy programhelyszín, egy előadóhoz
vagy zenekarhoz kötődik. A jazz a kezdetektől fogva jelen volt a völgyben, de soha
nem volt dedikált udvara. Amikor megkerestek nyolc évvel ezelőtt a szervezők, az
volt a céljuk, hogy a jazz kitüntetett szerepét tovább vigyék és jobban
kommunikálhatóvá tegyék a jazz udvart azzal, hogy van egy nagykövete. Én lettem
ez a nagykövet, vagy udvargazda, ami egyrészt egy reprezentatív feladat, hiszen ott
vagyok 10 napon keresztül, fogadom az embereket, oda lehet hozzám jönni
bármilyen kérdéssel, kéréssel. Másrészről én állíthatom össze a műsort, ami egy nagyon izgalmas feladat és valóban, ebbe nemcsak koncertek férnek bele, hanem a délelőtti jógázás is, az énekes workshopok, ringató és kézműves foglalkozás, új programunk pedig a bakelithallgató, amelynek során egy vinyl lemezgyűjtő mutat
nekünk ritkaságokat.

Van emellett valamilyen hobbid, ami kikapcsol?

Persze! Szeretek olvasni, sportolni, közel lakom az erdőhöz, úgyhogy sokat sétálok
ott a barátaimmal, illetve a Covid egyik ajándéka, hogy már régóta szerettem volna
megtanulni kenyeret sütni, amire tavaly márciusban alkalmam nyílt. Már akkor
kineveltem egy kovászt, aki azóta is életben van, már lassan egy éves lesz. Most is
éppen kenyeret dagasztok.

Termékeny dalszerző vagy. Ehhez a nyugalom mellett személyes élmények, új
impulzusok is szükségesek. A hosszúra nyúlt járványhelyzetben, amikor utazni nem
nagyon van lehetőség, mi az, ami feltölt? Honnan jön az inspiráció?

Az inspirációval nincs gondom a mostani szituációban sem, mert azt én könnyen
megkapom filmekből, beszélgetésekből, könyvekből. Ami nekem nehézséget okoz az
alkotásban az az, hogy nem látom, hogy mit mikor fogok tudni eljuttatni a
közönséghez. Nem lehet mindig csak vetni és sohasem aratni: nem dolgozhatok
mindig új számokon és írhatom meg a sokadikat úgy, hogy már a hússzal ezelőttit
sem tudtam átadni a közönségnek. Ez így nem inspiráló. Nekem inkább ezen kell
átlendülni.

Mit gondolsz, ha vége a veszélyhelyzetnek, az emberek ugyanúgy mennek majd
koncertekre, vagy esetleg már megszokták azt, hogy az otthoni fotelből is elérhető
minden?

Szerintem az élő zenét soha nem cserélik le az emberek a fotelre. Az nagy kérdés,
hogy mikor lesz újra normális koncertélet. Várhatóan első körben csak a helyi élet
pezsdül fel. Egyébként nemzetközi szinten ezen a téren a kiadványokhoz hasonlóan
már most elképesztő torlódás van: a 2021 ősz, sőt a 2022 tavasz is tele van már a
többedszerre elhalasztott koncertekkel.

Szoktál aggódni azon, hogy a rengeteg befektetett munkád ellenére szeretni fogja-e
a közönség az adott dalt, célba érnek-e az üzeneteid, lesz-e elegendő bevételed?
Igazodsz a közönség elvárásaihoz, vagy azt adod, ami jön belőled és nem érdekel,
ki, mit szól hozzá?

Érdekel természetesen egy-egy bemutató előtt, hogy mit fog szólni a produkcióhoz a
közönség, de nem keresem a kegyeit. Azt az ösztönt követem, ami engem érdekel
zeneileg, ami inspirál. Nekem az nem megy, hogy leülök és írok egy rádiós slágert,
én nem ez az alkat vagyok. És hát elképesztően szerencsésnek érzem magam, mert
ezek a bizonyos ösztönök vagy kíváncsiság sok irányba elhúztak már és hál’istennek
mindig van egy stabil bázis a közönségből, aki követ. Persze egy új anyagnál, mint amilyen a Debussy lemez, mindig kérdés, hogy hogyan fogja megtalálni a
közönségét. Ilyenkor próbálkozunk, például ezt a produkciót is megpróbáltuk elvinni a
klasszikus közönség felé, de lepattant róluk, ők többnyire a tradicionális
megszólalásra kíváncsiak. Majd kiderült, hogy a jazz közönségnek sokkal inkább
betalál, valószínűleg azért, mert a jazz zene is sok meglepetést tartogat.

Volt egy olyan pont az életedben amikor eldőlt, hogy énekesnő leszel?

Nem volt konkrét pont és sokáig nem is volt arra utaló jel, hogy belőlem zenész lesz.
Szerettem a zenét, zongorázni tanultam, aztán kamaszként váltottam szaxofonra.
Amikor ennek kapcsán elkezdtem jazz-t hallgatni, akkor az abban rejlő szabadság
telibe találta a lázadó kamasz énemet, megtaláltam benne valami olyan önkifejezési
formát, ami a magánéletemben nem volt meg. Én mindig inkább egy introvertált, jó
kislány voltam és annyira jólesett lázadva kibontakozni valamiben, hogy aztán egyre
többet foglalkoztam vele. Egy idő után mertem csak kimondani, hogy ez akár a
pályám is lehet. Mindez a magánéletemben is valódi terápia volt: segített abban,
hogy a személyiségem is nyíljon és a habitusom is szabadabb legyen.

Van konkrét álmod, vágyad a jövőre nézve?

Zenészként a Covid megtanított arra, hogy mindennek örüljek, ami van. Úgyhogy én
csak annyit szeretnék, hogy soha ne maradjak feladat nélkül. Ha ez megvalósul, az
nekem úgy érzem, hogy több mint elég.

Harcsa Veronika 2008-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz-ének
szakán, 2014-ben pedig mesterdiplomát szerzett a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban.
Korábbi zenekarával, a 2005-ben alapított, saját nevét viselő quartettel négy, számos
elismeréssel kitüntetett lemezt készített. Jazz pályafutása mellett pályája kezdetén a magyar
alternatív pop szcénában is sikereket ért el az Erik Sumo Band énekeseként. Nevéhez
fűződik a Bin-Jip nevű kísérleti elektronikus trió két albuma, illetve egy Kassák Lajos verseit
feldolgozó avantgard projektlemez is. A Gyémánt Bálinttal közös duót 2015-ben beválogatták
a Németországban rendezett Jazzahead! European Jazz Meeting showcase-ére. Harcsa
Veronika eddig huszonöt ország fesztiváljain és klubjaiban lépett fel. Olyan neves
művészekkel dolgozott együtt, mint Erik Truffaz, Enrico Pieranunzi, Kris Defoort vagy Nicola
Conte, valamint több ízben fellépett a Liszt Ferenc Kamarazenekarral és a Concerto
Budapesttel. 2020-ban őt választották az év jazz-énekesnőjének a MagyarJazz és a
jazzma.hu szavazói is. A Jazzma szavazásán Gyémánt Bálinttal közös quartetjük lett az év
zenekara.