Budapestre érkezik a Vámpírnaplók sztárja – Interjú Michael Malarkey-vel

A tehetséges színész azonban nemcsak a kamera előtt csillogtatja meg a tudását: kevesen tudják, de zenészként is egyre népszerűbb.

Mongrels című albuma 2017 szeptemberében jelent meg, májusban pedig megkezdi az európai turnéját, többek közt Budapestre is ellátogat.

– Színészként már nagy népszerűségnek örvendesz, és most a zenei világban is elkezdték megismerni a nevedet. Vannak olyanok, akikre különösen felnézel, vagy akikhez hasonlítani szeretnél?

– Nagyon tisztelem azokat az előadókat, akik kiállnak a színpadra, és azt teszik, amihez kedvük van, és nem érdekli őket, hogy éppen mi az, ami populáris. Ian MacKaye a Fugaziból és Jacob Bannon a Converge-ből nagy kedvenceim – ők olyan zenészek, akikre mindig felnéztem. Elég bátornak kell lenned ahhoz, hogy kiállj, és tedd, amit szeretnél. Találd meg a saját hangodat, és zárj ki minden más zavaró tényezőt. Aki eljut idáig, az megragadja a szakma igazi művészetét, ami mindenképp inspirálóan hat rám. Tom Waits ennek a királya. Ő mindig a legnagyobb kedvenceim közé tartozott.

Két színtéren is komoly fába vágtad a fejszédet: egyszerre vagy színész és zenész is. Ha választanod kellene a kettő között, melyiket csinálnád életed végéig?

– Nem sokat gondolok arra, hogy “mi lenne ha”, időpocsékolásnak tartom. Napról napra élem az életemet, és sokszor impulzív döntést hozok. Tapasztalataim alapján úgysincs jó vagy rossz döntés, csak olyan döntések, amik új döntésekhez vezetnek. Talán néha úgy érzed, hogy nem jól döntöttél, de ez indíthat el egy olyan úton, amire nem is gondoltál volna, és így legalább megtanulsz egy fontos leckét is. Ha egyszer meghozol egy döntést – még ha csak fejben is -, az más dolgokat is bevonz. Mindig azt teszem, amit épp gondolok.

– Számos futó projekted van jelenleg is, hogy tudod összeegyeztetni a turnéd és a filmforgatást?

– Megoldjuk valahogy, egyszerre mindig egy nappal foglalkozunk. Szerencsére imádom, amit csinálok, és egy nagyszerű csapat áll mögöttem, akik támogatnak a színészkedésben és a zenélésben is, szóval igazából jóval könnyebb dolgom van, mint amilyennek elsőre látszik. Hálás is vagyok az ügynökeimnek, a menedzsereimnek, az ügyvédeimnek, mindenkinek, aki megkönnyíti az életemet. Kulcsfontosságú, hogy megtaláljam a lelki nyugalmamat, ha ilyen káoszban élek. A csapat ebben nagyon sokat segít. Igaziból olyanok vagyunk, mint a kacsák a vízen: halál nyugodtnak tűnnek, de a víz alatt azért lapátolnak rendesen.

Te magad írod a dalaidat? Mi az, ami inspirál, miközben megírsz egy dalszöveget?

– Igen, én magam írom az összes dalszövegemet, és a zenét is én szerzem hozzá. Rengeteg kedvenc előadóm van, akik inspirálnak, szinte mindennap másokat hallgatok. A jelenlegi nagy kedvencem a Young Fathers együttes új albuma, most ez szól nálam. Ezen kívül mindent imádok, amit a Warhaus csinál – ha nem ismernétek őket, egy igazi zúzós banda Belgiumból, akik iszonyú jó show-kat csinálnak. Brüsszelben hallottam őket először, amikor legutóbb ott jártam. A Sundara Karma új albuma is király, és a Neurosis-t is imádom, ők egy keményebb stílust képviselnek, de nagy kedvenceim. A honlapomon egyébként feltettem egy listát arról, hogy miket hallgatok épp, hogy a rajongók is tudják, kitől kapok épp inspirációt.

– A feleséged is a showbizniszben van, színésznőként dolgozik. Hogy bírjátok összeegyeztetni az őrült életritmusotokat?

– Próbálunk minden döntést együtt meghozni, figyelembe véve, hogy mi a legjobb a családunknak és a karrierünknek. De mindig a család az első. Csak úgy működhet ez az egész, ha támogatjuk egymást, különben minden széthullana. Ő az én támaszom, aki mellettem áll jóban és rosszban egyaránt. Pont olyan őrült, mint én, és igazi harcos, aki nem engedi, hogy elszálljak. Nélküle kész katasztrófa lennék.

Aki meghallgatná élőben is Michael Malarkey-t, az 2018. június 7-én, csütörtökön megteheti a Dürer Kertben, ahol nagyszabású koncertet ad a hazai rajongóknak.