NAGY SÁNDOR – KISVÁRDÁRÓL A NAGYSZÍNPADIG

Gyerekként ret­tegett a szere­pléstől, karác­sonyi műsorok előtt napokig izgult. Kisvárdán mégis meg­talál­ta azt a közeget, ame­ly végül Budapestre, a szín­ház­ba és a zenéhez vezette.

Nagy Sán­dor történetében talán éppen az a legérdeke­sebb, hogy a szín­pad soha nem tűnt magától értetődő választás­nak. Kisvárdán született, Fényeslitkéről került Budapestre, és fiat­alon még kife­jezetten rosszul viselte, ha szere­pel­nie kel­lett. Egy karác­sonyi tem­plo­mi műsor néhány mon­da­ta is komoly pró­batétel­nek számí­tott számára.

A for­du­la­tot nem Budapest, hanem Kisvár­da hoz­ta.

A Doc­torock amatőr szín­tár­su­lat musi­cal­pro­duk­ciói révén került közel a szín­házhoz. Ott már nem néhány meg­tan­u­landó sor vár­ta, hanem kom­plett szerepek, zene, közösség és rengeteg játék. Karenin, Tony, István és más karak­terek után egyre kevés­bé tűnt elképzel­hetetlen­nek, hogy a szín­pad egysz­er hivatássá vál­hat.

Budapestre a Toldy Mária Musi­cal Stúdió felvételije után költözött. Innen vezetett tovább az út a Pic­co­lo Szín­házhoz, majd a Szín­ház- és Film­művészeti Egyetemhez, ahová har­madik próbálkozás­ra jutott be Kerényi Imre zenés-színész osztá­lyá­ba. Évfolyamtár­sai között később olyan ismert nevek is feltűn­tek, mint Dol­hai Atti­la, Tom­pos Kátya vagy Peller Anna.

A zene közben végig ott maradt mel­lette. Az Ada­gio együttes tag­jaként széle­sebb közön­séghez is elju­tott, így a szín­házi pálya mel­lé kon­cert­szín­padok kerül­tek. Nagy Sán­dor ma is több területen mozog: prózai színész, musi­cal­színész, énekes, filmes és televíz­iós szere­plő.

Van azon­ban egy kevéssé ismert oldala is: a vendéglátás­ból érkezett. Pályá­ja előtt dol­go­zott, zenélt, ker­este a helyét, és a szín­ház sem gyerekko­ri ter­vként szere­pelt az életében. Saját vis­sza­em­lékezése szerint Mik­lós Tibor fedezte fel benne azt a tehet­séget, ame­ly később pályára állí­tot­ta.

A Madách Szín­házban több emlékezetes musi­cal­sz­erep következett, köztük A nyomorul­tak Thé­nardier-je, később pedig a prózai darabok is egyre nagy­obb teret kap­tak. Jelen­leg az Elfog­y­ni az ölelés­ben – Ady Endre szerelmei című előadás­ban is látható.

Közben a film és a televíz­ió sem maradt ki. A Mi kis falunk nézői számára egészen más oldalát mutat­ja, mint a szín­házban, és a 2025-ös inter­jú­ja szerint akkor fris­sen fejezett be egy új vígjátékot is.

Nagy Sán­dor pályá­ja azért érdekes, mert nincs benne látványos, előre megra­j­zolt útvon­al. Kisvár­dai diákként még izgult néhány mon­dat miatt. Ma telt házas előadá­sokról beszél, több százs­zor ját­szott szerepekről, film­for­gatá­sokról és újabb szín­házi munkákról.

Aki pedig lát­ta már szín­padon, pon­tosan tud­ja: a történet leg­fontosabb része nem az, hon­nan indult.

Hanem az, hogy a kisvár­dai fiú végül meg­talál­ta a saját hangját.

Szen­drei Georgina