Kevés olyan könyv jelenik meg manapság, amely egyszerre mer hozzányúlni a magyar irodalom egyik legszentebb alakjához és a 20. századi baloldali mozgalmak érinthetetlennek hitt mítoszaihoz. Mező Gábor Kiterítenek úgyis – József Attila és a mozgalmárok című kötete pontosan ezt teszi – és nem kér elnézést érte.
A könyv alapfelütését József Attila kapcsán Kodolányi János sokat idézett mondata adja: „Sötét társaságokban forgott velem együtt.” Mező ezt a „sötét társaságot” nem költői metaforaként, hanem nagyon is konkrét politikai, családi és lelki hálózatként tárja fel. A szerző vállalt célja nem kevesebb, mint megmutatni azt a gyökértelenséget, traumahalmazt és ideológiai fanatizmust, amely a kommunista mozgalom számos szereplőjét – és közvetve József Attilát is – körülvette.
A kötet egyik legerősebb vonása, hogy nem esztétikai elemzést kínál, hanem társadalom- és eszmetörténeti boncolást. Elhagyott gyermekek, szétesett családok, identitást váltó nevek, öngyilkossági kísérletek és egy olyan közeg rajzolódik ki, ahol az eszme gyakran fontosabb volt az embernél. Mező olvasatában József Attila nem a „mozgalom költője”, hanem annak egyik legnagyobb áldozata – egy zseni, aki végül felismerte és elutasította az embertelen ideológiát.
Stílusát tekintve a könyv határozott, olykor provokatív. Mező nem rejti véka alá világnézeti pozícióját, ami egyes olvasók számára taszító, másoknak éppen felszabadító lehet. Fontos azonban látni: a kötet nem pletykákra, hanem dokumentumokra, visszaemlékezésekre és összefüggésekre épít. Nem ikonrombolás öncélból, hanem következetes narratívaépítés.
A Kiterítenek úgyis legnagyobb erénye talán az, hogy visszaadja József Attilát embernek. Nem szobornak, nem ideológiai fegyvernek, hanem tragikus sorsú alkotónak, aki egy nála erősebb, könyörtelen rendszer szorításában próbált levegőt venni. Ez a megközelítés kényelmetlen kérdéseket vet fel – éppen ezért van rá szükség.
Ez a könyv nem mindenkinek szól. De mindenkinek fontos lehet, aki hajlandó újragondolni azt, amit a magyar irodalom és a kommunista mozgalom „érinthetetlen” metszéspontjáról eddig gondolt. Provokatív, sötét és nyugtalanító olvasmány – pontosan olyan, amilyennek lennie kell.
Ajánlott mindazoknak, akik nem félnek attól, ha egy könyv nem simogat, hanem szembesít.
