A művészettörténetet gyakran idővonalakkal magyarázzuk.
Korszakok, irányzatok, egymást követő „izmusok”.
De vannak pillanatok, amikor ez az időrend felbomlik, és világossá válik: nem egymás után történnek a dolgok, hanem egymásra válaszolnak.
Pablo Picasso, Banksy és Gerhes Gábor első ránézésre három külön világ.
Más ország, más korszak, más eszközök.
Mégis ugyanarra a kérdésre reagálnak:
meddig kényelmes a művészet és mikortól válik veszélyessé?
Picasso nem a múlt hanem kapcsolat
Picasso idejében botrány volt.
Nem azért, mert mást festett, hanem mert mást gondolt a világról.
A klasszikus forma nem bírta el azt a valóságot, amely körülvette:
háborúk, széteső társadalmak, felbomló emberkép.
Ezért bontotta szét a formát.
A kubizmus nem stílus volt, hanem reakció.
Egy vizuális válasz arra, hogy a világ többé nem látható egyetlen nézőpontból.
Banksy és az utca mint médium
Évtizedekkel később Banksy hasonló helyzetben találta magát.
Csak a kérdés változott meg, nem a tét.
Nem a vásznat bontotta meg,
hanem az utcát.
Nem galériát keresett,
hanem falat.
A rendszer, amelyben élünk, túl jól működik ahhoz, hogy ne legyen gyanús.
Banksy művészete nem akar szép lenni
inkább zavarba hoz.
Az utca itt nem helyszín, hanem állítás:
ha a művészet nem fér be az intézményekbe, akkor kilép belőlük.
A magyar kapcsolat: Gerhes Gábor
Gerhes Gábor munkái első pillantásra nem hangosak.
Nincs direkt provokáció, nincs vizuális sokk.
De aki időt szán rájuk, érzi:
itt gondolkodás történik.
Jelek, szimbólumok, finom irónia.
Nem megmondanak, hanem kérdeznek.
Nem állítanak, hanem elbizonytalanítanak.
Gerhes nem a formát bontja szét,
nem is a rendszert
hanem a jelent.
Mit jelent egy jel?
Mikor válik a szimbólum üressé?
Hol csúszik el az értelmezés?
Három korszak, egy attitűd
Picasso szétbontotta a formát.
Banksy szétbontotta a rendszert.
Gerhes a jelent bontja szét.
Három különböző korszak.
Három különböző nyelv.
Ugyanaz az alapállás:
a művészet nem dísz, hanem állítás.
Nem dekoráció.
Nem háttérzaj.
Hanem gondolkodási tér.
A múlt nem mögöttünk van
A múlt nem lezárt fejezet.
Nem múzeumi tárgy.
Csak újra és újra más hangon szól hozzánk.
Más felületen.
Más kontextusban.
És minden alkalommal ugyanazt kérdezi:
készen állunk-e arra, hogy ne csak nézzük, hanem értsük is?
Ha szeretnéd, tudok hozzá SEO-optimalizált leadet, alcímeket mobilos olvasásra, vagy egy rövidebb, ütős verziót a magazin főoldalára.
