Vannak előadások, amik nem csak egy estére szólnak, hanem egy egész korszakot zárnak le. A Katona József Színház április 25-én olyasvalamire készül, ami túlmutat a puszta színjátszáson: Tarnóczi Jakab saját írását, a Rekviemet állítja színpadra, amely egyben Máté Gábor igazgatói időszakának utolsó bemutatója is.
Három generáció, egy ország idegállapota
Lehet-e nem meghalni? Mi marad utánunk, ha elmegyünk? A Rekviem egy többgenerációs magyar családtörténet, amelynek fókuszában négy nő áll: egy domináns nagymama, a tőle távolságot tartó lánya és menye, valamint a külföldről hazatérő unoka.
A darab nem csupán egy család belső vívódásait mutatja be, hanem egy közös kísérlet arra, hogy a színház nyelvén beszéljen:
- Egy ország aktuális közérzetéről és idegállapotáról.
- A mikroközösségeink széteséséről és túlélési stratégiáiról.
- A kínzó kérdésről: lehet-e még hinni bármilyen közös jövőben?
A gyászmise mint rítus
A cím nem véletlen: a rekviem a katolikus gyászmise, az elhunyt lelki üdvéért mondott könyörgés. Tarnóczi és alkotócsapata a születés és a halál motívumain keresztül keresi a választ arra, mi számít igazán az életben, és hogyan befolyásolják döntéseink a következő generációk sorsát.
Ez az előadás nem csak a búcsúról szól, hanem egy mély, kollektív emlékezésről. Egy rítus, amelyben a Katona társulata és a közönség együtt keresi az „örök világosságot” a jelen sötétjében.
