Gobbi Hilda kezdeményezésére 1952-ben nyílt meg az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítóhelye, a Bajor Gizi Színészmúzeum, amely az elmúlt évek során különböző tárlatoknak adott helyet. Bajor Gizi egykori otthona kultikus zarándokhellyé vált, ahol nemcsak a művésznő életét, de immár a magyar színháztörténet meghatározó epizódjait is megszemlélhetik a látogatók. Gajdó Tamás színháztörténésszel a Magyarországon is egyedülálló intézményről és állandó kiállításairól beszélgettünk.
– Már maga az épület is különleges, egy neobarokk, 20. század eleji villáról, Bajor Gizi egykori otthonáról van szó. Milyen szerepet töltött be ez a hely a hazai művészvilágban?
– Bajor Gizi már Paupera Ferenc bankár feleségeként, az 1920-as évek végén is vendégül látta otthonában kollégáit. Férjétől csakhamar elvált, de új, budai villájában is kitűnő vendéglátó maradt. Egy-egy nemzeti színházi premier után ide hívták meg a szereplőket bankettre, de tartottak összejöveteleket a jubileumi előadások után is. Sok neves külföldi író látogatta meg ebben a villában a legnagyobb magyar művésznőt, akinek híre a határon túlra is eljutott. Erről az időszakról sok beszámoló maradt fenn, mert a Színházi Élet című gazdagon illusztrált színházi és művészeti hetilap igyekezett minél változatosabb riportokkal felkelteni az érdeklődést a művészvilág iránt. A lap gyakori témája volt, hogy ki járt látogatóban Bajor Gizinél, s milyen összejöveteleket tartottak nála. Amikor a Nemzeti Színház vezető művésznője a jó nevű fül-orr-gégész Germán Tibor felesége lett arról szóltak a tudósítások, hogyan rendezkedtek be, milyen stílusú lett a szalon, a vendégszoba, az étkező, a könyvtárszoba. A villában zajló élet gyakran szerepelt a színházi hírekben, az olvasók még arról is értesülhettek, hogy milyen a kilátás a teraszról. A második világháború vészterhes időszakában Bajor Gizi üldözötteket bújtatott a villában. Férje a manzárdszobában lévő rejtekhelyén vészelte át a nehéz időket.
– Bajor Gizit a színházon kívül is vonzották a művészetek?
– Bajor Gizi nemcsak azért volt a színházi élet kiemelt személyisége, mert kitűnően, hitelesen játszott. Műveltsége, a művészetek iránti rajongása is a középpontba emelte! Művészakció címmel különös vállalkozás fűződik nevéhez: jómódú barátaival műtermekbe látogatott el. Ezen az összejövetelen a résztvevők vásárolhattak a festő képeiből, azok között pedig, akik csak szerényebb összeggel tudtak hozzájárulni az alkotók támogatásához, műalkotásokat sorsoltak ki. De nemcsak a képzőművészekhez fűzte szoros kapcsolat, jóban volt például Herczeg Ferenc íróval, vagy Zilahy Lajossal, aki korábban a szerelme volt. De említhetjük Csathó Kálmánt, Szép Ernőt és Heltai Jenőt is.
– Bajor Gizi villája Gobbi Hilda kezdeményezésére alakult múzeummá. Mi volt ezzel a színművésznő célja?
– A művészeket és az ország közvéleményét váratlanul, szinte sokkszerűen érte, hogy Bajor Gizi 57 évesen meghalt. Gobbi Hilda nem akarta, hogy a kiváló művész hagyatéka szétszóródjon, s az emléke semmivé váljon. Jászai Mari mondta: ha egy színész lelép a színpadról, már olyan, mint a tegnapi felhő. Az elmúlás érzése, hogy művészetük lényege szertefoszlik, végigkísérti a színészek pályafutását. Ezért kezdeményezte Gobbi Hilda a Bajor Gizi Színészmúzeum megalapítását, hogy a színésznő emléke továbbélhessen. A múzeum Bajor Gizi halálának egyéves évfordulóján nyitotta meg kapuit. Természetesen akkoriban nem a mai formájában működött az intézmény, csak három emlékszoba volt a villában: az alapító a névadó mellett a Nemzeti Színház két meghatározó tagjának kívánt emléket állítani: Jászai Marinak és Márkus Emíliának. Gobbi Hilda ezzel a tárlattal a Nemzeti Színház három nagy korszakát mutatta be a három színésznő egyéniségén és pályaképén keresztül, értékes emléktárgyakkal.
– Mikor alakították ki az új múzeumi tereket?
– A Jászai Mari, Márkus Emília és Bajor Gizi emlékszoba hosszú ideig mozdulatlanul állt. A váltásra 2010-ben került sor, ekkor úgy láttuk, az idejüket múlt emlékszobák helyett jobb, ha időszaki tárlatokat rendezünk, a Bajor Gizi Színészmúzeum és a villa történetét pedig közös tárlatban mutatjuk be „Szép ház, nagy park közepén…” címmel.
– Már a cím is árulkodó. Milyen személyes tárgyakat, emlékeket tekinthetnek meg a látogatók?
– A Bajor Gizi Színészmúzeum kivételes hangulatához hozzátartozik a hatalmas parkos kert. Déryné Széppataki Róza azt írta naplójában, hogy „a színészek számára külön rezervátumot kellene létrehozni, talán egy szép házat, nagy park közepén – ott élnének együtt és egymással, amikor nincsenek színházban.” Gobbi Hilda, amikor több évtizedes munka után Bajor Gizi villájának minden szegletét színháztörténeti emlékhellyé alakította, így sóhajtott fel: „Szép nagy ház, park közepén – talán olyan, amilyennek Déryné megálmodta. Végre együtt vannak, egymás között – hisz már nincsenek a színházban. Remélem, boldogok.”
A kiállítás a látogatók elé tárja a színészmúzeum történetét, bemutatja Gobbi Hilda szerepét az intézmény megteremtésében, felvillantja a színészmúzeum kibővítésének egyes állomásait: mikor milyen új kiállítási részekkel gazdagodott. Mindeközben megrajzoltuk Bajor Gizi pályaképét. Bajor Gizi összes szerepének színlapjait és a bemutatókról készült fényképeket digitális keretben vetítjük. A színésznő életét többen is feldolgozták: kiadták levelezését, s több monográfia is készült életéről. Természetesen halálának körülményei miatt került ennyire az érdeklődés középpontjába, mindenki próbálta megfejteni a titkot: hogyan került sor erre a szomorú tragédiára. Bajor Gizi harmadik férje, Germán Tibor ugyanis attól félve, hogy feleségét súlyos betegségek fenyegetik, megölte, majd magával is végzett.
– Milyen céllal jött létre a Kulisszák között című állandó kiállítás?
– A „Szép ház, nagy park közepén…” című kiállítás a földszint egy kis szegletét foglalja el. A Kulisszák között pedig az emeleten megtekinthető állandó kiállítás. A cél az volt, hogy az Országos Színháztörténeti Múzeumban gyűjtött tárgyakat, dokumentumokat, forrásokat csoportosítsuk, és bemutassuk. Gobbi Hilda nevek szerint tervezte meg a magyar színészek pályáját bemutató kiállítást: sorra vette azokat, akiket jelentősnek tartott, és mindannyian helyet kaptak a tárlaton. Ma már nem tudjuk ilyen módon reprezentálni a magyar színháztörténetet. Helyette azt mutatjuk be, hogyan lesz a drámából előadás, ezzel az írókról, díszlet- és jelmeztervezőkről, színészekről, rendezőkről is megemlékezhetünk, de a színházi adminisztrációt, a próbafolyamatot is tudjuk szemléltetni. Helyet kaphatnak a kiállításban színházi kellékek, ékszerek, jelmezek. A színpadi festékkészletek az előadás előkészületeit idézik fel. Szabó Sándor életének legnagyobb sikerét Cyrano szerepében aratta, bemutatjuk azt a nevezetes orrot, amit ezen az előadáson viselt. Ugyanilyen kuriózum Csortos Gyula Liliomként viselt trikója és keménykalapja. A színészek ereklyéit szemlélve a látogatók megsejthetik a premierek hangulatát, de azt is láthatják, hogy milyen módon csalogatták a nézőket az előadásra. Bemutatjuk a régi Nemzeti Színház makettjét, a királyi páholy bútorait. Igyekeztünk a két világháború közötti korszak színházi életének néhány színterét rekonstruálni. Felvillantjuk azt is, hogy a színészek mit csináltak szabadidejükben. Elsősorban kártyáztak a Fészek klubban vagy az Otthon körben. Volt, aki vadászott, Somlay Artúr például festett. Alkotásaiból néhány látható. A Fehér Hollók társaságának tagjai csak nagypénteken találkoztak, amikor nem játszottak a színházak.
– Tehát a tárlat a színházi alkotófolyamatot bemutatva vezeti végig a látogatót a magyar színháztörténet kiemelkedő pillanatain…
– A gyűjteményünk anyaga egészen a második világháború végéig igen gazdag, az ezt követő korszakokból azonban egyre kevesebb dokumentumot, tárgyat őrzünk. Nehezen jutottunk a félmúltból relikviákhoz és kosztümökhöz. Olyan gyorsan elhagytuk ezt az időszakot, hogy bottal üthetjük a nyomát. Nemrégiben Psota Irén hagyatékából jelmezeket, kalapokat, táskákat választhattunk, de a korábbi időszakokat nagyon nehéz a múlt századra jellemző módon tárgyakkal, fényképekkel, plakátokkal, festményekkel ábrázolni. Ez a kiállítás még 2002-ben készült, a digitális eszközök nem voltak olyan elterjedtek, mint manapság. Paseczki Zsolt, a kiváló díszlettervező ezért arra helyezte a hangsúlyt, hogy a kulisszák világát felidéző installációs elemekkel, a teatralitást kiemelve idézzük fel színházi múltunkat.
Borsos Zsuzsanna
