Kevés zeneszerző mondhatja el magáról, hogy pusztán néhány hanggal egész filmeket, sőt korszakokat idéz meg. Ennio Morricone pontosan ilyen alkotó volt: zenéi nem kísérik a képet, hanem együtt lélegeznek vele. A vadnyugat porát, a morális dilemmák feszültségét, az elveszett hősök melankóliáját mind-mind dallamokká formálta úgy, hogy azok önálló életre keltek